Ugyan, kedves Airbnb, miért loptam volna tévét a nyaralásomon?

Egy Renata nevű amerikai nő európai körutazásra ment, a szállásait az Airbnb-n keresztül foglalta. Nem is volt semmi gond, amíg észre nem vette, hogy az Airbnb egy nagyobb összeget vont le a számlájáról. Akkor derült ki, hogy a varsói szállásadója azzal vádolta meg, hogy ellopta a nagy méretű tévét a lakásból. Mivel Renata továbbra is Európában utazgatott, és azt állítja, viszonylag ritkán jutott internethez, na meg nem is akart a nyaralásán emaileket olvasgatni, csak néhány levélre tudott válaszolni azok közül, amiket az Airbnb küldött, azokra is meglehetősen ingerülten. 

Az Airbnb  gyorsan lezárta az ügyet, elkönyvelték, hogy nem tudta bizonyítani az ártatlanságát, és nem együttműködő, így levontak a számlájáról 333 dollárt (98 ezer forint) annak ellenére, hogy teljesen életszerűtlennek tűnik, hogy egy 33 éves könyvelő Észak-Karolinából magával visz egy 45 colos használt tévét Varsóból úgy, hogy hazautazás előtt még elmegy egy-két helyre Európában. Végül visszakapta a pénzét, de ehhez fogyasztóvédelmi ügyvédek és a nyilvánosság bevonása kellett. 

De nem az övé az egyetlen ilyen kínos ügy mostanában. Az esetek többségében tévé ellopása a vád; volt olyan, akit biciklis túrán vádolt meg a szállásadója azzal, hogy elvitte magával a tévét és a szomszéd laptopját, de volt olyan is, akit azzal támadtak meg, hogy egy nagy méretű pávaszobrot vitt magával a világ másik felére. A bizonyítás nehéz, az Airbnb-közösség szerint sokszor a szállásadók mellé áll az oldal, mert ők legalább azt tudják bizonyítani, hogy valóban megvették azt a bizonyos tévét.

Persze az is előfordulhat, hogy valóban eltűnt a tévé, vagy bármi, mire a szállásadó visszatér, hiszen elég egy nyitva felejtett ablak, a postaládába dobott kulcs (ami eléggé elterjedt módja a lakás elhagyásának Airbnb-n), máris illetéktelenek juthatnak be egyszerűen és nyom nélkül a lakásba.

A szállásadók élete sem egyszerű

Természetesen nemcsak a vendégeket, de a szállásadókat is érheti olyan hamis és nehezen bizonyítható vád, hogy például belopóznak napközben a szállásra, és a vendégek értékei között turkálnak, esetleg el is visznek némi készpénzt vagy ékszereket. Ahogyan az is előfordul, hogy valóban lopnak tőlük a vendégek. Az persze viszonylag ritka, hogy pont tévét, de törölközőt, ágyneműt vagy éppen tisztálkodószereket annál gyakrabban visznek haza, és a rongálás sem ritka.

A legtöbbször a textíliákban, a konyhai felszerelésben és a berendezésben keletkezik kár. Az olyan nem szándékos rongálás, mint hogy valaki eltört egy poharat vagy kiöntötte az italát, bárhol előfordul, de nem is ezekkel van a gond – viszont amikor a szomszéd tavában találják meg a kerti bútorokat, vagy a széfet próbálják meg kibontani a falból, ott azért felmerül a gyanú, hogy nem csak megcsúszott a vendég keze véletlenül.

Arról is elég sok cikk szól, hogyan raboltak ki vendégek szálláshelyeket. Egy férfi az amerikai Georgia államban adta ki a házát egy embernek, aki ugyan új volt az Airbnb-n, de azt gondolták, ettől még miért ne fogadnák. A bejáratot figyelő biztonsági kamera felvételei alapján egyértelműen látszódott, hogy gyakorlatilag az egész lakást kipakolta, még a nagyobb kiszerelésű tisztálkodószereket és takarítószereket is elvitte. A helyzet itt egyértelmű volt, a felvételeken tisztán látszik, ahogyan kiviszik a szajrét a felhajtón parkoló autóhoz.

A szállásadó már áldja a napot, amikor biztosítást kötött az Airbnb-n, ami jobb esetben az ilyen dolgokat is fizeti – igaz, néhány esetben pont arról számolnak be, hogy a biztosítás nem fedezte például azt, amikor kiégették a kanapéját, vagy összetörték a tükröt, mert azt a bérbeadó saját tulajdonának tekinti a biztosító, nem a berendezés részének. Az Airbnb fórumain is sok beszélgetés folyik arról, hogy mit lehet tenni olyan vendégekkel, akik ugyan nem nagy értékű dolgokat, de mégiscsak magukkal visznek egy néhány ezer forintos asztali lámpát vagy pár törülközőt.

De mit lehet ilyen esetekben tenni?

Nyilvánvalóan első körben az a legjobb, ha senki nem lop el semmit, és akkor nincs gond, de a fenti helyzetek sem ennyire egyértelműek. Bár nyaraláskor mindenki kikapcsolódni és lazítani szeretne, azért néhány pillanatra érdemes ebből az állapotból kizökkenni, és néhány apró részletre odafigyelni. Például:

• Megnézni, hogy a bérelt lakás bejárati ajtajánál vagy valahol a környéken van-e térfigyelő kamera, ami esetleg bizonyíthatja, hogy nem volt a hónunk alatt tévé, amikor kiléptünk a lakás ajtaján.
• Érdemes megbeszélni a tulajdonossal, hogy legyen ott távozásnál, ha nem is ő, akkor egy ismerőse, így elkerülhető, hogy valamilyen könnyen hozzáférhető helyre, például a postaládába vagy a lábtörlő alá kelljen rakni a kulcsokat, és ő is nyugtázhatja, hogy minden rendben volt a lakással, amikor visszaadtuk.
• Ha minden kötél szakad, és nem oldható meg máshogy a kulcsok átadása, érdemes telefonnal egy videót csinálni a lakás állapotáról, majd arról, ahogyan bezárjuk a bejárati ajtót, és a kulcsot bedobjuk a postaládába. Ez persze nem perdöntő bizonyíték, de mégis több van az ember kezében, mintha csak állítani tudná, hogy ő bizony nem vette le az eredeti Picassót a falról.
• Legyen bombabiztos alibink, például jegyezzük fel, melyik taxitársaság melyik autója vitt ki a reptérre, így igazolhatja a sofőr, hogy nem pakoltunk be a csomagtartóba egy dupla ajtós hűtőszekrényt. Itt is segíthet a reptér vagy pályaudvar biztonsági kamerája, amellyel közvetetten igazolható, hogy hajnal négykor nem nepperkedtünk kávéfőző géppel a szállás elhagyása után.

Az Airbnb ilyen eseteknél úgy működik, hogy a szállásadónak ki kell töltenie egy formanyomtatványt, amelyben igazolnia kell, hogy valóban vett egy 500 dolláros tévét, és kell valamilyen bizonyítékot is küldenie, hogy eltűnt. Ez a legtöbb esetben nehéz, de lefotózhatja például a készülék hűlt helyét, és kérik a rendőrségi jegyzőkönyvet is. Az Airbnb első körben azt mondja, hogy ezt beszélje meg egymással a szállásadó és a vendég, aztán ha nem sikerül, akkor közbeavatkozik. Nem meglepő módon a vendégek kissé rosszul szoktak arra reagálni, ha alaptalanul vádolják meg őket, ezért a fórumokon különböző ötletek vannak arra vonatkozóan, hogyan lehet úgy felvezetni a lopás gyanúját, hogy abból ne legyen botrány.

A taktika általában annyi, hogy jóhiszeműen kérdezik meg a vendégeket, hogy esetleg nem tették-e máshova a keresett dolgot, vagy nem csomagolták-e el, persze véletlenül. Néhányan azt írják, hogy bejött már ez a taktika, és többen válaszolták már azt, hogy valóban véletlenül vitték haza a késkészletet, vagy tizennyolc szappant, esetleg hogy az anyósuk gondolta azt, hogy a fürdőköntös is hozzájuk tartozik, ezért csomagolta el. Ha az egyezkedés mégsem sikerül, akkor közbelép az Airbnb, és megpróbál igazságot tenni. Nyilvánvalóan itt azért több dolog is közrejátszik: ha egy évek óta jó értékeléseket kapó szállásadót vádol lopással egy új és értékelésekkel nem rendelkező vendég, nem biztos, hogy az ő javára döntenek. De ez a helyzet fordítva is igaz: egy új szállásadó és egy évek óta megbízható vendég vitájában valószínűleg a vendég igazát vélelmezik. Előfordulhat az is, hogy bizonyítékok hiányában nem tudnak megfelelően dönteni, így nem vonnak le pénzt senki számlájáról, hanem a rendőrségre bízzák a dolgot. 

Itthon a rendőrség az illetékes, és ez valószínűleg tényleg komolyabb eredményeket hoz, mintha a világ másik végén a számítógép előtt ülő Miss Marple próbálná kinyomozni a rejtélyes evőeszközlopást. Persze ez akkor működik a legjobban, ha belföldi vendégekről és szállásadókról beszélünk, de nagy értékű lopásoknál minden esetben az az első, ha rendőrségi feljelentést tesz az érintett.

„A gyanúsítgatások alapvetően mindig a vendégértékelésekben szoktak kibukni, majd vagy az egyik vagy a másik fél szokta jelezni a gyanúsítás tényét. Amit tudunk ilyenkor tenni, hogy az értékelést minden esetben addig levesszük az oldalról amíg egyik vagy másik fél hivatalos dokumentumot nem nyújt be. A lopás tényét a rendőrség tudja kivizsgálni, így ha a szállásadó vagy a vendég részéről felmerül ilyen gyanú, akkor első körben a rendőrséget kell hívni, akik felveszik a jegyzőkönyvet vizsgálódnak” – írja a Szállás.hu, amely ha beigazolódik a lopás ténye, akkor többet nem dolgozik együtt a partnerrel. Ugyanakkor kiemelték, hogy még nem fordult elő, hogy bármelyik szállásadóval így kellett volna eljárni.

Volt már olyan is, hogy a vendég azzal vádolta a partnert, hogy az részegen fogadta, viszont mivel toxikológia eredményt nem tud benyújtani, és rágalmazás, személyi jogsértés, hitelrontás kategória hivatalos bizonyítékok hiányában, így ezeket az értékeléseket is törölni szoktuk.

Ha a vendégről derül ki lopás vagy rongálás, abban szintén a rendőrség az illetékes, mi nem vagyunk alanya a szerződésnek ami a vendég és a szállásadó között jön létre

– írta megkeresésünkre Keresztes Nóra marketingmenedzser.

Nem kell azonnal a legrosszabbra gondolni, de nem árt megijedni

Nem lehet azt mondani, hogy kifejezetten gyakori, hogy lopással vádol meg egy szállásadó egy vendéget anyagi hasznot remélve, de a fórumok tanúsága szerint azért szép számmal fordulnak elő ilyen esetek. Vagy csak olyanok, amikor a szállásadó nem biztos, hogy melyik vendége tulajdonított el valamit, ezért minden vendégének ír, akik a kérdéses időszakban nála laktak. És a beszámolók szerint szép számmal vannak olyanok is, akik megpróbálnak nyerészkedni, igaz, ezeket a szállásadókat keményen próbálja szankcionálni az összes szálláskereső oldal. A leggyakoribb, hogy a szállásadó a hivatalos procedúra indítása helyett, első körben privát üzenetben veszi fel a kapcsolatot, és megad egy számlaszámot, amire az összeget át kell utalni.

Néhány esetben pedig megértően és már-már jó fej módon felajánlja, hogy elég az ár felét kifizetni, és ezzel mindenki jól jár, de leginkább a hamisan megvádolt vendég, aki így megússza a rendőrséget, és azt is, hogy egy életre kitiltsák a szállásfoglaló oldalról. Ha ilyenbe akad, akkor kedvesen utasítsa el az ajánlatot, és ragaszkodjon a hivatalos procedúrához, mert valószínűleg a házigazda le akarja húzni. A legjobb, ha nagyon türelmesen és készségesen végigcsinálja a procedúrát, az esetek többségében ugyanis a szállásfoglaló oldalak nem hasraütés-szerűen döntenek arról, kinek is van igaza.