A gyöngybagoly tollain tükröződő holdfény megbénítja a pockokat

A gyöngybagoly legjellegzetesebb azonosítójegye a szemeit körülölelő nagy, fehér tollakból álló úgynevezett arcfátyol. Régóta gyanítják a kutatók, hogy ennek a látásban lehet szerepe, például összegyűjti az éjszaka látható kevéske fényt. Csakhogy az arcfátyolnak ennél támadóbb jellegű szerepe is van – derült ki a Nature egyik társlapjában közölt kutatásból. A prédára tükrözi a holdfényt, amitől szerencsétlen úgy megrémül, hogy néhány pillanatra teljesen lebénul. Ez az idő pont elég ahhoz, hogy a bagoly gyomrában végezze.

A Lausanne-i Egyetem kutatói úgy találták, hogy újhold idején, amikor viszonylagos sötétség van, a gyöngybagoly két színváltozatának (barna és fehér) egyedei ugyanolyan sikeresek a vadászatban: átlagosan 5 pockot kapnak el éjszakánként.

Ez azért furcsa, mert józan ésszel az ember azt gondolná, hogy a fehér baglyokat könnyebben kiszúrják a pockok, így könnyebben elmenekülhetnek előlük. De, pockok lévén, a józan ész kevéssé játszik szerepet döntéseikben. A baglyot látó pocok két dolgot csinálhat: vagy megmerevedik, és reméli, hogy a mozgásra érzékenyebb madár nem látta meg, vagy rohan az életéért. Csakhogy a fehér bagoly olyan élesen virít az egyébként koromfekete éjszakában, hogy a pocok lefagy, amikor meglátja, és akár öt másodpercig is mozdulatlan marad. Ez az idő bőven elég a bagolynak arra, hogy meglássa és lecsapjon rá.

Mindez sok kérdést vet fel. A hím gyöngybaglyok között több a fehér, mint a nőstények között. Úgy tűnik hát, hogy a szexuális szelekció is kedvez a fehér tollazatnak. Ez érthető is, hiszen míg a tojó költi a tojásokat, a hím vadászik neki. Vagyis a fehér baglyok hasznosabb párjai lehetnek a nőstényeknek, így őket preferálhatják.

De akkor miért maradnak fenn a barna baglyok? Valószínűleg ezek rejtőszíne hatékonyabb, ami főként fiókakorban lehet fontos, amikor a baglyot is veszélyeztetik a ragadozók.

(New York Times)