Nem élhetek pálmaolaj nélkül

A képregényírók jól tudják: a főgonoszok a főhősöknél is sokkal fontosabbak, vigyáznak is rájuk, mint a hímes tojásra. A pálmaolaj pedig tökéletes főgonosz az esőerdők megmentéséért vívott harcban (tudják, amelyek egyébként nem a Föld tüdejei). A szavak szintjén sokan szeretnék bojkottálni a pálmaolajat, és legfőképpen a Nutellát, amely bőséggel tartalmaz ebből az anyagból. Ők, amikor legközelebb a kisebb üveget veszik meg a csokis mogyorókrémből (vagy pálmaolajmentesnek hirdetett alternatívát próbálnak ki – ami sajnos meg sem közelíti az eredetit), vélhetően

Csakhogy a valóságban képtelenség teljesen megszabadulnunk a pálmaolajtól, hiszen az nemcsak ezerféle élelmiszerben, hanem a legmeglepőbb termékek sokaságában is jelen van. És ennek megvan az oka.

Legyőzhetetlen hatékonyság

Az olajpálma termesztése nem új dolog, a története évezredekre nyúlik vissza. Már az ókorban is nyertek ki sütőolajat a gyümölcseiből, és a növény minden részét hasznosították, főként tüzelő- és építőanyagként. Az utóbbi évtizedekben az olajpálma-ültetvények területe megsokszorozódott, ahogy a globális élelmiszer- és vegyipar felfedezte magának a pálmaolajat. Az előnyei tagadhatatlanok. Az olajpálmának az egyéb olajtermő növényeknél

Nem csoda, hogy a pálmaolaj ma világszerte a legnépszerűbb növényi olaj, a teljes fogyasztás harmadát teszi ki. A felhasználása a környezetvédelmi kampányok dacára rendíthetetlenül emelkedik. A szupermarketekben kapható termékek nagyjából felében megtalálható a pálmaolaj.

Az élelmiszeriparban nem léteznek kizárólag rossz és kizárólag jó alapanyagok. Hiába szeretik az emberek a dolgokat feketének vagy fehérnek látni. A pálmaolajnak is megvannak a maga előnyei és hátrányai: élelmiszer-technológiai szempontból sok előnye van, egészségi és környezetvédelmi szempontból viszont inkább hátrányai. A telítettzsírsav-tartalma miatt vannak nála egészségesebb növényi zsiradékok is, például a napraforgó vagy a repceolaj. Az ismert környezetvédelmi aggályok is a hátrányai közé sorolandók

– mondta az Indexnek Traszkovics Zsolt élelmiszermérnök, a Diatra Mérnöki Iroda Kft. ügyvezetője. Ami mégis elterjedtté teszi az élelmiszeriparban, az a tény, hogy az előnyei azokon a területeken jelentkeznek, amelyek a gyártók számára igazán fontosak. A pálmaolaj ugyanis a legolcsóbb növényi olaj a világon. Emellett számos praktikus tulajdonsága van:

Ha kicserélnénk az élelmiszerekben a pálmaolajat valamilyen más zsiradékra, az árak (legalábbis a gyártónál jelentkező költségek) mindenképpen emelkednének. Traszkovics Zsolt szerint nincs arról szó, hogy ettől a duplájára nőne a margarin vagy a Nutella ára, de a multinacionális élelmiszeripari cégek olyan döbbenetes mennyiségű terméket állítanak elő, hogy összességében a csekély árkülönbség is hatalmas költségmegtakarítást eredményezhet. Márpedig a malajziai pálmaolaj tonnánkénti ára 544 dollár, ehhez képest a szójaolaj 625 dollár, a kókuszolaj 657.

De a termékek fizikai tulajdonságai is megváltoznának, ha lecserélnék például a kekszeket megtöltő krémekben lévő pálmaolajat valamilyen más növényi zsiradékra. A pálmaolaj olvadáspontja 35 Celsius-fokon van. Ez azt jelenti, hogy csak a legnagyobb hőségben olvad meg, és könnyedén eltartható hűtés nélkül is, az állaga nem fog romlani. Ezzel szemben például a kókuszolaj 25 fokon olvad, a többi szóba jöhető növényi zsiradék olvadáspontja pedig a negatív Celsius-tartományban van.

Pálmaolaj a tankban

Ez csak az élelmiszeripari felhasználás. A pálmaolaj emellett megtalálható mosószerekben, samponokban, robbanóanyagokban, kozmetikai termékekben és ezernyi más helyen is. A legnagyobb bajt azonban a pálmaolaj-tartalmú üzemanyagok jelentik.

Az Európai Unióban 2017-ben hét százalékkal többet használtak a pálmaolajból, mint egy évvel korábban. Ennek több mint a felét (51 százalékát) bioüzemanyagként égettük el. A fennmaradó részből tíz százalék fogyott energiatermelésre, és csak 39 százalékot használt fel az élelmiszeripar – noha hagyományosan ezzel asszociálják az anyagot.

Az 51 százalékos üzemanyagcélú felhasználása azért meglepő, mert a legtöbb autós nem is tudja, hogy pálmaolaj-adalékanyagot tankol a benzinnel. Eközben éppen az Unió kutatói mutatták ki, hogy a hajdanán világmegmentőként ünnepelt

Pozitív fejlemény, hogy noha az üzemanyagipar rajongott a pálmaolajért, az Európai Bizottság idén tavasszal fenntarthatatlannak ítélte a pálmaolajtermelést, ezért megtiltotta, hogy a tagállamok környezetvédelmi előnyökre hivatkozva támogassák ennek az üzemanyag-adaléknak a használatát, és beszámítsák a megújuló energiaforrások részarányának előirányzott növelésébe. Az elemzők szerint ez drasztikusan rontani fogja a pálmaolaj mint bioüzemanyag piaci pozícióit, és valószínűleg el is fog tűnni az uniós üzemanyagtartályokból. 

De az európai bioüzemanyag-felhasználás a pálmaolaj globális keresletéhez képest nem túl jelentős. India a legnagyobb felvevő 17 százalékkal, őt követi Indonézia (amely az egyik legnagyobb termelő is egyben), csak ezután jön az Európai Unió és Kína.

Megállíthatatlan növekedés

Tavaly az emberiség 72 millió tonna pálmaolajat használt fel. A termelés 1995 és 2015 között megnégyszereződött, és az évszázad közepére az előrejelzések szerint újra meg fog négyszereződni a 2015-ös értékhez képest. 2050-ben már 240 millió tonna pálmaolajat fognak termelni. Ma minden ember átlagosan 8 kilogramm pálmaolajat fogyaszt évente a világon.

Az esőerdők kiirtásának egyik legfőbb indoka jelenleg, hogy újabb termőterületeket nyerjenek az olajpálma-ültetvények számára. Malajzia és Indonézia uralja a piacot, a termelés 85 százaléka tőlük származik.

Borneó vált a mezőgazdaság környezetromboló hatásának szimbólumává. A szigeten Indonézia és Malajzia osztozik, és mindketten a pálmaolaj-termelés csúcsra járatásában érdekeltek. 1973 és 2017 között 4,1 millió hektár esőerdőt vágtak ki a szigeten az olajpálmák kedvéért, és semmilyen jel nem mutat arra, hogy a trend megállna. 1973 óta az olajpálma-ültetvények vették át a kiirtott borneói esőerdő ötödének helyét. Ez az arány az ezredforduló óta már 47 százalék, és gyanítható, hogy az utóbbi években még ennél is magasabb lett.

Mi jön az orang után?

A borneói erdőirtás végzetes következményekkel jár az élővilág számára. 1999 és 2015 között 150 ezer orangután tűnt el (ehhez persze hozzájárult a vadászat és a fakitermelés is). A biodiverzitás csökkenése, illetve a kevésbé látványos, de fontosabb ökológiai funkciót betöltő élőlények pusztulása felmérhetetlen.

Indonéziában a szén-dioxid-kibocsátás legfőbb forrását azok a tüzek jelentik, amelyeket szándékosan gyújtanak az esőerdőben, hogy így tisztítsák meg a terepet az olajpálmák előtt. Mindennaposak az emberi jogi visszaélések, a gyerekmunka. Az olajpálma-termesztők eközben a kormányok határtalan jóindulatát élvezik.

Indonézia a napokban tiltotta be a pálmaolajmentesnek címkézett termékek árusítását az országban – természetesen az olajpálmalobbi hangos tapsolása közepette. Az indonéz élelmiszerügyi hatóság azzal érvel, hogy a mentesnek hirdetett termékek láttán a vásárlókban az a tévképzet támadhat, hogy ezek egészségesebbek. Minthogy ez nem bizonyított tény, a reklám megtévesztőnek minősül.

Persze kevesen hiszik, hogy tényleg a vásárlók egészségi állapotáért aggódik a kormány. Az erdőégetések drasztikusan rontják az ország légszennyezettségi mutatóit: csak 2015-ben 12 ezer korai halálesetet okozott a szmog. A valós ok, hogy a lobbisták szerint a pálmaolaj-mentesség csak összeesküvés az országban nemzeti kincsnek tekintett pálmaolajipar aláásására.

Az mindenesetre nem állítható, hogy Délkelet-Ázsiában nagy hagyományai lennének az olajpálma-termesztésnek. A növény Afrikából származik, a mai Indonéziába a múlt század elején telepítették be. A harmincas években még csak 100 ezer hektárt foglaltak el a pálmaültetvények, de a század későbbi évtizedeiben a technológiai fejlődésnek köszönhetően a termelés kilőtt. Nemesítettek a kártevőknek ellenálló változatokat, és még egy hatékony beporzórovart, az afrikai pálmazsizsiket is betelepítették az országba. Ma Malajziában és Indonéziában összesen 4,5 millióan élnek olajpálma-termesztésből, Indonéziában 25 millió ember megélhetése függ közvetett módon az iparágtól.

Hol a megoldás?

Mit lehet tenni? Egyszerűnek tűnik a megoldás: meg kell szüntetni a keresletet, vagyis be kell tiltani a pálmaolaj használatát. Ezzel azonban lenne néhány probléma a gyakorlatban. Az ezernyi kereskedelmi egyezménytől és lobbiérdektől eltekintve a legfőbb kérdés az lenne, hogy mivel helyettesítsük. Hiszen ha ragaszkodunk a pálmaolaj-tartalmú termékekhez (amelyek lefedik fogyasztói társadalmunk minden szegletét), akkor valamit használnunk kell helyette.

Az olajpálmát éppen azért szeretik annyira, mert sokszor, egyes statisztikák szerint akár kilencszer produktívabb az egyéb, olajuk miatt tartott növényeknél, például a repcénél vagy a szójánál. Vagyis, ha nem lehetne többé olajpálmát ültetni, a termelők a sokkal nagyobb termőhelyigényű alternatívákat kezdenék termeszteni.

Akkor termeljük fenntartható módon! E célból alakult a Fenntartható Pálmaolaj Kerekasztal (RSPO), amelyben a csatlakozott termelők vállalták, hogy nem vágnak ki érintetlen esőerdőt az ültetvények számára, biztosítják a vízkészletek védelmét, megakadályozzák az eróziót. A munkásoknak emberi körülményeket biztosítanak, a helyi közösségekkel pedig megegyeznek, ahelyett, hogy erővel elvennék a földjeiket.

Nincs olyan, hogy fenntartható pálmaolaj

Ma az RSPO-minősítéssel rendelkező pálmaolaj a világtermelés ötödét adja. Több világcég, például a Nestlé, az Unilever és a Procter & Gamble vállalta, hogy csak fenntartható pálmaolajat fog vásárolni. A Yorki Egyetem minap megjelentetett kutatása szerint a fenntartható pálmaolajra való áttérés lenne a legjobb a biodiverzitás számára, nem pedig a pálmaolaj teljes elfelejtése, és más olajnövények erőltetése. El kell fogadni, hogy nem létezik olyan növény, amely akár megközelíthetné a pálma olajtermelő potenciálját.

Nem mindenki ért ugyanakkor egyet azzal, hogy létezik egyáltalán „fenntartható” pálmaolaj. A Purdue Egyetem kutató például úgy találták, hogy 2007 óta a fenntarthatónak bélyegzett olajpálma-ültetvények erdőborítottsága 38 százalékkal csökkent, miközben az elvileg

Az adatokat a kormányzati statisztikák mellett műholdképekre, a környezetvédő szervezetek és az olajpálma-termesztők saját jelentéseire alapozták. A kutatók szerint semmi sem indokolja, hogy a termelők fenntarthatónak nevezzék saját működésüket, amikor az erdőirtás mértékében nincs különbség a különféle ültetvények között. Az eredményekről ezt a lesújtó összegzést nyilatkozta Roberto Gatti, a kutatás vezetője az Independentnek:

Az olajpálma termesztése minden esetben az eredeti növényzet teljes elpusztítását igényli... Ha a trópusi esőerdő megóvása elsődlegességet élvez a társadalmunkban, akkor (ezeken a területeket) nincs mód a pálmaolaj-termelésre.

A Tudatos Vásárlók Egyesülete és több környezetvédő szervezet ezért indított kampányt a pálmaolajmentes termékek könnyebb elérhetősége érdekében. A kezdeményezésről itt tudhatnak meg többet.

(Borítókép: Helyi lakos készíti a házi pálmaolajat Muama faluban, Kamerunban 2019. május 12-én. Fotó: Giles Clarke / Getty Images Hungary)