Heti egy-két napközbeni szunyókálás jót tesz a szívnek

Elég heti egyszer vagy kétszer szundikálni napközben, hogy csökkenjen a szívinfarktus, és a sztrók kockázata- állítja a Heart magazinban megjelent új kutatás. 

Megoszlanak a vélemények, hogy valóban hatással van a szív egészségére, ha az ember napközben szunyókál egy kicsit. A témával kapcsolatos több kutatás sem vette eddig figyelembe a szunyókálás gyakoriságát, vagy pusztán a szív-és érrendszeri betegségek miatti halálra fókuszált, vagy egyszerűen csak összehasonlította a szunyókálókat azokkal, akik nem szoktak hódolni a mikroalvásnak. 

Svájci kutatók azonban összekötötték ezeket a faktorokat, és arra voltak kíváncsiak, hogy van-e összefüggés a szunyókálás rendszeressége, átlagos hossza, és a szívrendszerre gyakorolt hatása között. Azaz ha ezt le akarjuk fordítani, arra voltak kíváncsiak, hogy lehet-e tudományosan bizonyítani a munkahelyünkön, hogy amennyiben nem engedik meg, hogy valaki délután aludjon, azzal veszélyeztetik a munkavállalók egészségét. 

Ehhez 3462, 35 és 75 év között alanyt választottak ki, kikérdezték őket az alvási szokásaikról, a szunyókálásukról, és átlagosan 5 éven keresztül figyelték meg a szívrendszerük egészségének alakulását. A kutatás alatt 155 halálos és nem halálos szívrendszerrel összefüggésben álló "eseményt" jegyeztek fel. 

Az ellenőrzések alatt alatt arról is rendszeresen megkérdezték őket, hogy ki mennyit szunyókált napközben az előző hetekben. Eszerint a kutatásban résztvevők több mint fele egyszer sem, nagyjából 20 százalékuk egyszer vagy kétszer, tíz százalékuk mondta azt, hogy háromszor-négyszer, és ugyanennyi azt, hogy ennél többször. 

A rendszeres szunyókálók, akik heti 3-7 alkalommal dőltek le napközben pihenni általában az idősebb korosztályból kerültek ki, többségük férfi, dohányzik és testesebbek, és az derült ki, hogy éjszaka is többet alszanak, mint azok, akik nem szundikálnak napközben. Meglepő módon annak ellenére, hogy többet pihentek napközben is, mégis ők panaszkodtak álmosságról, és többüknél is előfordult alvási apnoé. Ebből arra lehetne következtetni, hogy a rendszeres szunyókálás kifejezetten ártalmas. 

Az alkalmi szunyókálás, mikor csak heti egy nagy két alkalommal iktatott be valaki pihenőt 48 százalékkal csökkentette annak a szívinfarktus vagy a sztrók kockázatát azokhoz képest, akik egyáltalán nem szunyókáltak napközben a héten. Ez az arány akkor is megmaradt, amikor figyelembe vették az olyan tényezőket, mint az életkor, az éjszakai alvás, vagy a magas koleszterinszint és magas vérnyomás. Csak a 65 év felettieknél és alvási apnoéban szenvedőknél módosult az arány. Mikor ugyanezeket a faktorokat a rendszeresen szunyókálóknál is figyelembe vették, akkor viszont eltűnt a  különbség. 

A kutatás megfigyeléseken alapszik, azaz nem derül ki, hogy miért is van ez így. Ugyanakkor ez segíthet megmagyarázni, miért jutottak különböző eredményekre azok a kutatók, akik korábban eltérően nyilatkoztak a szunyókálás szívrendszerre gyakorolt hatásáról, hiszen nincsen arra vonatkozóan egyetemes egyetértés, mi is számít szundikálásnak. A kutatás szerzői azt is megjegyzik, hogy bár nem egyértelmű a napközbeni szunyókálás és a szívrendszer egészsége közti kapcsolat oka, de a munkájukból jól látszik, hogy nem feltétlenül maga a szunyókálás, de annak a hossza és rendszeressége is fontos kérdés.