Friderika
4 °C
18 °C
Index - In English In English Eng

Most akkor lerohanják a világot a gyilkos méhek, vagy nem?

Apis mellifera subsp scutellata, nesingang, Groenkloof NR
2019.09.12. 12:50
Amerikában évtizedeken keresztül rettegtek a Dél-Amerika felől támadó gyilkos afrikai méhektől. A rovarok azonban néhány év alatt gyilkosból egészen kedves méhekké váltak Puerto Ricóban, így csökkent az esélye, hogy ők hozzák el az armageddont. Sőt, talán ők mentik meg a világot.

2017. szeptember 20–21-én a Maria hurrikán a szó szoros értelmében darabokra szaggatta Puerto Ricót. Ez volt az Egyesült Államokhoz tartozó térség történetének legnagyobb természeti katasztrófája. A bajt csak tetézi, hogy a Puerto Ricó-i emberek amerikai állampolgárok ugyan, de a sziget jogállása nem egyértelmű, így a katasztrófavédelmi forrásokból sem részesül automatikusan.

2975 ember halt meg a Maria következtében Puerto Ricóban, és a sziget gazdasága is romokban hevert. A vihar olyan közösségeket is tönkretett, amelyekre senki sem gondol azonnal, amikor százak halnak meg óránként. Ilyen járulékos áldozatok a méhek.

A megvalósult horror

A Puerto Ricó-i méhészek a hurrikán utáni káosz kellős közepén próbálták megmenteni a méhcsaládok túlélőit – pedig azok a gyilkos afrikai méhek leszármazottjai voltak. Nemcsak saját megélhetésük, de a világ mézelő méheinek hosszú távú túlélése is múlhat rajtuk.

A méhek sorsát egy 19 évvel korábbi hurrikán, a Georges változtatta meg végérvényesen. Az volt az első hurrikán, amely 1932 óta az egész szigetet elérte, és hatására összeomlott a helyi méhpopuláció. Viszont a később magukra találó rovarok már nem is emlékeztettek néhány évvel korábban élt elődeikre.

A Közép-Amerikában manapság elterjedt méhek tíz-tizenöt éve már egyszer világhírűek voltak. Ők voltak ugyanis azok a gyilkos méhek, amelyekről az ömlött a sajtóból, hogy hagyományos társaikhoz képest rettentő agresszívak. Folyamatosan közelítenek dél felől az Egyesült Államok irányába, mérgük sokkal erősebb a megszokottnál, és mintha szándékosan az emberek támadására szövetkeztek volna, semmi sem állíthatja meg őket. Megvalósulni látszott Arthur Herzog Rajzás című regénye, és a belőle Michael Caine főszereplésével készült horrorfilm.

Úgy tűnik, a gyilkos méhek azóta belátták korábbi hibáikat, és mára jobb belátásra tértek. Puerto Ricóban például teljesen békés házi méhekké evolválódtak, egyetlen évtizeden belül. Eközben olyan géneket őrizhetnek, amelyek ellenállóvá teszi őket a világ méheit tizedelő betegségek ellen.

Importált agresszor

A rossz hírű méhek – emlékezhetünk a korabeli híradásokra – Afrikából származtak. De hogyan kerültek Dél-Amerikába? Amerikában az európai ember előtt nem volt honos az európai mézelő méh (Apis mellifera), amely az Európából betelepített mezőgazdasági növények beporzásában, illetve természetesen a méztermelésben központi szerepet játszik.

Ezért betelepítették, de a mi méheink a trópusokon nem dolgoznak valami jól. Kevés mézet termelnek, alig akarnak kiröpülni a kaptárból. A múlt század közepére Brazíliában belátták, hogy európai méhekkel többé nem lehet kiszolgálni a mezőgazdaság és az emberek igényeit, ezért elküldték a helyi genetikust, Warwick Kerrt, hogy keressen Afrikában a trópusokon is jól muzsikáló másik méheket.

Kerr hozott is méhkirálynőket Tanzániából, méghozzá az Apis mellifera scutellata alfajból. Bár a méhekről Afrikában is köztudott volt, hogy megátalkodottan agresszívek, de Kerr úgy volt vele, hogy majd otthon keresztezi őket békés méhekkel, és az utódok majd békések lesznek, viszont ellenállók a trópusi betegségekkel és a forrósággal szemben.

Ez tipikusan az „először jó ötletnek tűnt” típusú forgatókönyvek kezdete.

Kerr nem számított arra, hogy a hibrid méhei egyszerűen lelépnek. Már a következő évben kijutottak a természetbe, az esőerdőben tovább kereszteződtek a helyi méhekkel, és agresszivitásuk miatt pillanatok alatt dominánssá váltak egész Brazíliában, majd a környező országokban is.

Lassan a közvélemény is ráébredt, hogy mekkora veszélyt szabadítottak rá a dél-amerikai emberekre. A méhek híre gyorsabban terjedt, mint ők maguk, 1974-ben már Arthur Herzog is kiadhatta Rajzás című bestsellerét (miközben a gyilkos méhek csak húsz évvel később jelentek meg a déli amerikai államokban). De valójában mennyire is voltak gyilkosak ezek a méhek?

Totális megtorlás

Nos, a testméretük kisebb, mint az európai rokonoké, és kevesebb méreganyagot termelnek. Persze, a kis mennyiségű méhméreg is képes súlyos allergiás reakciót kiváltani, ezért sem érdemes direkt megcsípetnünk magunkat velük. A különbség a harckészültségükben van. Amikor az európai méheket provokálják, átlagosan minden tizedik rovar lendül ellentámadásba a rajból.

Az afrikai méhek ugyanakkor a totális megtorlásban hisznek, és provokáció esetén a kaptár szinte minden egyes lakója saját ügyének érzi az elégtételt, így pillanatok alatt akár 800 ezer méh támadhat az ellenségre. És nem is adják fel az üldözést egyhamar. Az áldozatot fél kilométeren keresztül is üldözik, és ha elbújik előlük, akkor akár

órákon keresztül is körözhetnek a terület fölött, arra várva, hogy elődugja a fejét.

A támadások halálos áldozatai általában nem azért halnak meg, mert ezeknek a méheknek a mérge sokkal erősebb lenne a megszokottnál (hiszen nem az), hanem egyszerűen túl sok csípés (pontosabban szúrás) éri őket.

Amikor a méhek megjelentek Texasban, már 20 államban terjedtek el, és cserélték le sok helyütt az addig ott élt méhpopulációkat. Puerto Ricót is texasi közvetítéssel érték el 1994-ben, egy királynő jutott fel egy oda tartó hajóra. Először pontosan olyan gyorsan terjedtek a szigeten, ahogy a szárazföldön. Kereszteződtek a helyi méhekkel, az utódok pedig az ő agresszivitásukat örökölték.

Három év alatt négy ember halt meg a támadásokban, közöttük egy kétéves kisgyermek. A kormány vészprotokollt léptetett életbe, és irtani kezdték a méhkaptárakat, ahol csak érték őket. Több mint 2000 fészket végeztek ki, de 1998-ban jött a Georges-hurrikán, és a Puerto Ricó-i méhpopuláció természetes okok miatt is összeomlott.

Döbbenetes nyugodtság

Ez utóbbi fejleménynek még örültek is a helyi hatóságok, és kutatókat menesztettek az erdőkbe, hogy megvizsgálják, vajon a hurrikán megoldotta-e a gyilkos méhek jelentette fenyegetést egyszer s mindenkorra. De ekkor jött a meglepetés. A fákon lévő kaptárakban túlélők után kutató biológusok – miközben megátalkodott gyilkosokkal folytatott harcra készültek, és ennek megfelelően voltak öltözve – teljesen békés méheket találtak. Gyakorlatilag az összes méhcsalád tagjai nyugodtan döngicséltek az entomológusok körül, mintha csak sima európai méhek lettek volna.

A kutatók is erre gondoltak, de a génvizsgálat kimutatta, hogy ezek bizony ugyanazok a hibrid afrikai és európai méhek, amik csak néhány évvel azelőtt is még rettegett agresszorok hírében álltak. A Georges hurrikán után néhány év alatt helyreállt a méhpopuláció mérete, de az ember elleni támadások nem tértek vissza. Míg korábban évi tízezer támadásról számoltak be, a hurrikán után ez leesett 600-ra. A kutatók egyre erőteljesebben próbálták őket végre támadásra bírni.

Rugdosták és féltéglával dobálták a fészkeket, de a méhek legtöbbje még erre sem támadott.

Szigethatás

Nyilvánvaló volt, hogy az egykor agresszív afrikai-európai hibridek viselkedése átalakult, és ehhez csak pár évre volt szükségük. De mi volt az evolúció hajtóereje? Az egyik elmélet szerint a szigethatás. A szigeteken kevesebb a ragadozó, így az állatok hajlamosak békésebbé és lomhává változni. Emellett a táplálék elérhetősége is szezonálisan változik, így érdemes a bőséges időszakban tartalék tápanyagokat raktározni az ínséges időkre készülve, és nem érdemes energiapazarló felesleges háborúskodásokba bonyolódni.

Egy másik elmélet szerint, minthogy Puerto Ricóban a legmagasabb a népsűrűség az afrikai eredetű méhek amerikai elterjedési területén, elképzelhető, hogy az ember irtó hadjáratai is az agresszívebb családokat tizedelték inkább, így többségbe kerültek a békésebb rajok.

A szociális rovarok – így a méhek – evolúciója kimagaslóan gyors az állatvilágban. Az ivarsejtjeik képződésekor sokkal több gén cserélődik ki az apai és az anyai eredetű kromoszómák között, és a mutációs rátájuk is magas. Így az új nemzedékben egészen magas lesz a genetikai változatosság, ami nagyobb esélyt nyújt nekik, hogy a változó környezetben is sikeresek maradjanak. Bárhogy is, Puerto Ricóban az egykoron gyilkos méhek mára kedves méhekké alakultak, miközben

megőrizték előnyös tulajdonságaikat: az ellenálló képességet és a szapora méztermelést.

Innen jött az ötlet, hogy a Puerto Ricó-i megszelídült afrikai méheket exportálni kéne más országokba, így az Egyesült Államokba is. Ennek – az évtizedeken keresztül folytatott démonizálás ismeretében nem meglepő módon – vannak ellenzői. Amikor a gyilkos és a behozatal szavakat egy címben olvassa az egyszeri aggódó amerikai, nem feltétlenül lesz híve az ötletnek. Ami egyébként szakmai szempontból sem feltétlenül jó ötlet.

Az amerikai és a Puerto Ricó-i mezőgazdaság jelentősen különbözik egymástól. Az amerikai sokkal intenzívebb, így egyáltalán nem biztos, hogy az afrikai méhek az Egyesült Államokban is sikeresek lennének. Az úgynevezett kolónia-összeomlási rendellenesség komplex tünetegyüttes, és az okai is sokrétűek. Ezek egyike az atkafertőzés, amely számos kórokozót hordozhat. Az afrikai hibrid méhek sokkal tovább tisztogatják magukat, mint az európaiak, így nagyobb eséllyel szabadulnak meg az atkától.

De ez csak egy faktor az amerikai méheket pusztító alultápláltság, növényvédőszer-mérgezés, klímaváltozás és egyéb hatások mellett.

Természetesen az afrikai méhek megszelídülése nem általános jelenség, időnként ma is le-lecsapnak az agresszív kolóniák a vigyázatlan emberekre. Szó sincs ugyanakkor arról, hogy tömegkatasztrófát okozhatnának. Talán évi három-négy haláleset tulajdonítható nekik. Ha valaki nem allergiás a méhméregre, ezer csípés kell érje ahhoz, hogy az élete veszélybe kerüljön.

A gyilkos méhek sehonnan sem tűntek el, az Egyesült Államok déli felében ma már szinte mindenhol megtalálhatók. A róluk szóló hírek mégis megfogyatkoztak, elveszítették érdekességüket. Pedig valódi jelentőségüket tekintve csak most váltak igazán érdekessé.