A világ legnagyobb megfigyelő államával kerültek szembe

Hongkongban június eleje óta folynak a kormányellenes és demokráciapárti tüntetések. A tiltakozások katalizátora az az április törvénymódosító tervezet volt, amely értelmében a hongkongi kormány a jövőben kiadta volna a bűntények gyanúsítottjait Kínának, ami az ellenzők szerint a kínai befolyás erősödéséhez és a hongkongi függetlenség csorbulásához vezetett volna. A június eleji tüntetések hatására a városállamot vezető Carrie Lam június közepén határozatlan időre elhalasztotta a módosítás elfogadását, majd később halottnak nevezte a tervezetet. A demonstrációk ellek ellenére folytatódtak, a tüntetők augusztus elején általános sztrájkot hirdettek, megbénították a város repülőterét és barikádokat emeltek.

Szeptember elején végül visszavonták a tervezetet, de az időközben általános kormány- és Kína-ellenes tiltakozássá dagadt tüntetések ennek ellenére folytatódtak. A tüntetőknek öt követelése volt, ebből csak az egyik teljesült a visszavonással. A másik négyet továbbra is fenntartják: Lam mondjon le, legyenek demokratikus választások, induljon független vizsgálat az erőszakos rendőri fellépések ügyében, illetve kapjanak amnesztiát a már letartóztatottak. A tüntetések azóta is folyamatosak.

Tüntetések a digitális korban

Nem Hongkong az első, ahol a tüntetésekben fontos szerepet kaptak az okostelefonok és a közösségi média, elég csak a 2010-es évek elejéről az arab tavaszra vagy akár a budapesti diáktüntetésekre gondolni. De az internet már minden 21. századi mozgalom és esemény kapcsán megkerülhetetlen: fontos eszköz volt az Iszlám Állam vagy éppen az idén tavaszi új-zélandi merényletek elkövetőjének kezében is. Szaúd-Arábiában pedig állami mobilapp figyeli, hogy a nők ne hagyhassák el a férfiak tudta nélkül az országot, a szökött nők meg a Twitteren kérnek segítséget a világtól, hogy a nyilvánosság erejével védjék magukat.

A hongkongi események azért bizonyulnak mégis speciális esetnek, mert ott a digitális fegyverekkel felvértezett tüntetők közvetve a világ legnagyobb megfigyelő államával találták szembe magukat. 2014-ben már felrázta egy tüntetéssorozat Hongkongot, de az esernyős forradalomként ismert megmozdulás technológiai szempontból még gyerekcipőben járt a mostani eseményekhez képest.

A fő különbség az elővigyázatosság. Az öt évvel ezelőtti mozgalom kitermelt olyan vezéralakokat, akiket aztán könnyen le lehetett tartóztatni. A mostani tüntetések ezzel szemben tudatosan vezető nélküliek, és a résztvevők jóval óvatosabban mozognak a fizikai és a digitális térben is: egyrészt maszkot húznak, hogy eltakarják az arcukat, másrészt komoly erőfeszítéseket tesznek, hogy az interneten is megőrizzék az anonimitásukat a hatóságokkal szemben.

A digitális fegyvertár

Hongkong azért is jó terepe a tüntetéseket támogató online eszközöknek, mert sűrűn körbefonja a gyors internethálózat, miközben mentes a kínai cenzúrától – bár éppen a tüntetések miatt sokan attól tartanak, hogy ez a privilégium is veszélybe kerülhet.

A tüntetők egy sor appot és szolgáltatást használnak a megmozdulásaik előtt és alatt. A tüntetések lelke a Telegram. A titkosított és nagyobb csoportok közötti kommunikációt is lehetővé tevő csetalkalmazást használják a megmozdulások szervezésére, beharangozására, menet közbeni koordinálására, sőt az étel- és vízkészletek elosztására is.

A másik fontos platform a LIHKG nevű, Reddit-szerű helyi fórum, ahová csak helyi internetszolgáltatóhoz tartozó felhasználók tudnak regisztrálni. Itt anonim módon tudnak információt megosztani egymással, tüntetési taktikákat megbeszélni, szavazásokkal dönteni a következő megmozdulás helyszínéről vagy éppen tüntetéses mémeket terjeszteni.

Népszerűek még azok az appok is, amelyek mobilhálózat nélkül, közvetlenül a felhasználók mobiljai között létesítenek kapcsolatot bluetooth-on és wifin (de nem interneten) keresztül, így akkor is használhatók, ha a leterheltség miatt nincs térerő vagy akadozik a mobilnet, esetleg szándékosan zavarják a hálózatot. A két legelterjedtebb a Bridgefy és a már a 2014-es tüntetések idején is feltűnt Firechat. Az Apptrace adatai szerint a Bridgefy június végén még a 973. helyen állt Hongkongban az Apple alkalmazásboltjában, augusztus közepére viszont az 1. helyre ugrott, míg Androidon az 584. helyről tört fel a 2.-ra. A Firechat is hasonló pályát járt be: iOS-en a 183. és a 2. hely között ingázott a tüntetések alatt, Androidon pedig a 360. és az 1. hely között.

Az appokon kívül fontos szerepük van az online térképeknek is. Több önkéntescsoport színkódokkal és ikonokkal ellátott térképeket állít össze a tüntetésekre, amelyeket menet közben frissítenek, hogy mindenki követhesse, hol vannak épp a rendőrök, a tüntetők és az ellentüntetők, milyen útvonalon lehet elhagyni a helyszínt, hol lehet ételhez, vízhez vagy elsősegélyhez jutni, esetleg pihenni. Az adatokat a terepen lévő résztvevők küldik el egy társuknak, aki ellenőrzésképp minden információt összevet a médiajelentésekkel, majd összeállítja belőlük a térképeket. Ezt aztán Telegramon vagy az Apple Airdop nevű fájlmegosztó rendszerével terjesztik. A legnépszerűbb ilyen térképeteket egy tüntetés alatt 600 ezren töltötték le.

Sokan követik azokat az oldalakat is, amelyek egyetlen felületre gyűjtik az összes tévétársaság élő videós közvetítését az éppen zajló tüntetésekről. Sok tüntető vagy a tüntetésekkel szimpatizáló élőben követhette például, amikor egy helyi riporter a mobiljával közvetítette, ahogy épp rátámad és a földre kényszeríti egy erőszakos ellentüntető:

Helyi újságírók és aktivisták mindent élőben közvetítenek, a nagyobb tüntetésektől a kisebb akciókig. Az élő videók ma már a világon mindenhol bevett tartalomnak számítanak, de Hongkongban (ahogy a régióban máshol is) különösen fontos részei a médiafogyasztási szokásoknak: sokan a hétköznapokban, főzés vagy akár baráti találkozók alatt is futni hagynak a háttérben valamilyen streamet. Olyan is előfordul, hogy egy tüntető a helyszínen, tüntetés közben is élő videón követ egy tőle épp pár tíz méterre folyó történést. Az ilyen közvetítéseknél a képminőség sokadlagos szempont, a lényeg az élmény minél közvetlenebb átadása, a minél erősebb bevonás az eseményekbe.

Sokan mondták nekem, hogy olyan volt, mintha VR-ban élték volna át, hogy megverik őket

– mondta Gwyneth Ho, a Stand News riportere, aki a fenti videót készítette, miközben épp a földön ütötték.

Fokozott óvatosság

A tüntetések legfontosabb technológiai sajátossága azonban kevésbé látványos, mint az egymásnak küldözgetett élő térképek vagy a telefonokból folyó videós streamek.

A tüntetők elkezdtek sokkal tudatosabb felhasználóvá válni, és igyekeznek óvni a személyazonosságukat az utcai maszkok mellett a szintén nagy erőkkel megfigyelt virtuális térben is:

• törlik a telefonjaikról az olyan kínai appokat, mint a Wechat, az Alipay vagy a Taobao
• virtuális magánhálózatot (VPN-t) telepítenek, hogy elrejtsék az adatforgalmukat
• csak titkosított csetalkalmazásokkal kommunikálnak
• kikapcsolják a helymeghatározást a mobiljukon
• eldobható SIM-kártyákat használnak
• bérlet helyett egy útra szóló jegyekkel tömegközlekednek
• és ahol csak lehet, készpénzzel fizetnek a Kelet-Ázsiában elképesztően népszerű mobilfizetés helyett.

Ez a fokozott elővigyázatosság nem is tűnik túlzásnak, ha azt nézzük, hogy még így is több mint 1100 embert tartóztattak le a tüntetések kezdete óta. Köztük például a 22 éves Ivan Ipet, aki egy nyilvános Telegram-csoport adminisztrátora volt, mígnem a rendőrség egy tüntetés után kopogtatott az ajtaján, házkutatást tartottak nála, kényszerítették, hogy oldja fel a telefonját és töltse le a csetüzeneteit, majd bevitték kihallgatni. Őt felbujtással vádolják, a csoportot pedig azóta törölték.

A Telegram nyilvános csoportjai amúgy sem számítanak életbiztosításnak, hiszen ezekhez bárki csatlakozhat. A felhasználók ugyan álneveket használnak, viszont az app eddig engedte, hogy ha valaki belép egy csoportba, a kontaktlistájában szereplő telefonszámok alapján lássa, melyik ismerősei vannak benne. Ez békeidőkben hasznos kényelmi funkció, de ha valakinek a személyes biztonsága múlik az appon, nem túl szerencsés. A jelek szerint ezt a kiskaput a hatóságok ki is használták azzal, hogy nagy mennyiségben töltöttek fel telefonszámokat az appba, hogy lekérhessék, kik tagjai a tüntetői csoportoknak. Ezután már csak a tagok telefonszámaihoz tartozó előfizetői adatokat kellett lekérniük, hogy azonosítani tudják az illetőket.

Ez sem bizonyulhatott túl nehéz feladatnak, ugyanis a hongkongi telekommunikációs és internetszolgáltatókat szabályozó törvény elég szűken húzza meg a védelmet élvező személyes adatok körét, nem tekinti annak például a felhasználók helyadatait, IP-címét vagy az általuk meglátogatott weboldalakat. A rendőrségnek így nem is kell külön kérvényeznie, hogy hozzáférjen például olyan adatokhoz, hogy egy tüntetés idején melyik előfizetők tartózkodtak a tüntetés helyszínén. Sőt, mivel nincs formális egyezség arról, hogy milyen adatokat oszthatnak meg a hongkongi hatóságok Kínával, elvileg mindez Peking számára is elérhető.

A Telegram augusztus végén bejelentette, hogy bezárja a fenti kiskaput: az appban ezentúl bárki letilthatja, hogy a telefonszáma alapján megtalálható legyen egy csoport tagjai között.

Megfigyelés, kibertámadás és álhírek

Nemcsak a tüntetők vetnek be minden tőlük telhető digitális trükköt, a másik oldalon a hatóságokat sem kell félteni. Kínában már javában működik egy kiterjedt, mesterséges intelligenciára épülő arcfelismerő rendszer, amellyel például az ujgur kisebbséget is szemmel tartják. Hongkongi civil szervezetek attól tartanak, hogy ezeket a megoldásokat a helyi hatóságok is kölcsönvehetik.

A bizalmatlanság fő oka éppen az, hogy nem transzparens, hogy milyen szintű az együttműködés a hongkongi és a kínai hatóság között. Ezért az azonosíthatóság kivédésére a tüntetők jellemzően talpig feketében, az arcukat maszkkal és sapkával eltakarva vonulnak utcára.

Az aktivisták és a tiltakozók a hongkongi okosváros-fejlesztéseket is gyanakvóan figyelik a totális megfigyeléstől való félelem miatt. Június óta 50 okoslámpát telepítettek a város utcáin, és további 350 hasonló oszlopot terveznek felállítani, mindegyik kamerákkal és más megfigyelésre alkalmas felszereléssel van ellátva.

Augusztus végén tüntetők egy csoportja ledöntött egy ilyen lámpaoszlopot, ami egyrészt a megfigyelő állammal szembeni szimbolikus gesztus, de egyben nagyon is gyakorlati akció volt: szétszerelték a szerkezetet, és végigfotózták az alkatrészeit, illetve azok gyártóit, hogy betekintést nyerjenek a rendszer működésébe. A Demosisto nevű párt egy gyorselemzést is közzétett a feltöltött képek alapján.

Kína azonban a puszta példamutatásnál közvetlenebbül is jelen van a konfliktus virtuális frontján. Júniusban a Telegram jelentette, hogy masszív túlterheléses támadás érte őket, amelyet Kínából indítottak, éppen a tüntetések idején. 2014-ben is volt már hasonló eset, akkor egy magát a tüntetők appjának kiadó kémprogram próbálta ellopni a tüntetők adatait. Feltehetően az az akció is a kiberháború legaktívabb államának számító Kínához köthető. (Ahogy egyébként a nemrég felfedezett, iPhone-okat célzó támadás is, amellyel az ujgurok mobiljaira akartak beférkőzni.)

Ma már a kiberhadviselés elmaradhatatlan eszköze az online álhír- és propagandakampány, amelyben Kína szintén rutinos versenyző, és ezt a hongkongi események kapcsán is demonstrálták. Augusztusban előbb a Twitter és a Facebook, majd a Youtube is bejelentette, hogy államilag szervezett dezinformációs kampányt azonosítottak a platformjukon, és le is tiltották azokat a Kínához köthető fiókokat, amelyek összehangoltan terjesztettek a hongkongi tüntetésekkel kapcsolatos álhíreket.

Egyébként nemcsak az állam, de az állampolgárok is támadják egymást a neten a maguk eszközeivel: valakik egy kínai fórumon közzétettek egy felhívást a hongkongi LIHKG spammelésére, de inkább lefújták az akciót, miután hongkongi hekkerek közzétették az ő személyes adataikat a LIHKG fórumában. Az ellopott adatokkal néhány kínai nevében a hadseregbe is jelentkeztek, ráadásul úgy, hogy a vallásuknál a muszlimot adták meg. (Ez a Kínában megfigyelés alatt tartott és elnyomott ujgurok vallása.)

A végeláthatatlan tüntetések megfékezésére helyi médiajelentések szerint az is felmerült, hogy Carrie Lam válsághelyzetet hirdet, hogy igénybe vehesse az azzal járó különleges jogköröket, de ezt állítólag még a kormánya tagjai is rossz ötletnek tartották. A kitágított jogkörök egyik első áldozata alighanem a tüntetők által használt appok és szolgáltatások korlátozása lenne. A hongkongi internetszolgáltatók tanácsa közleményben tiltakozott a terv ellen, mint írták, a legkisebb ilyen irányú korlátozás a szabad hongkongi internet végének a kezdetét jelentené.

(Az eddigi tüntetésekről készült képválogatásunkat itt tekinthetik meg. Az eldurvuló tüntetések hátteréről és az abban feszülő patthelyzetről ebben a cikkben írtunk részletesen. A témával kapcsolatos összes cikkünket ebben az aktában találják.)

(Borítókép: Anthony Kwan / Getty Images Hungary)