Ezentúl csak a kopasz gyilkosok érezhetik magukat biztonságban

Az emberek többsége általában 50-100 hajszálat veszít egy nap alatt, vagyis ha meggyilkol valakit, és törődik, hogy klasszikus nyomait (az ujjnyomokat, a vért) eltüntesse, akkor is szinte kizárt, ne hagyjon a helyszínen egy-egy hajszálat.

A Helyszínelőkben és az általa keltett divathullámot meglovagoló hasonló nyomelemző sorozatokban ezeket a szálakat azonnal megtalálják, és a laborban pillanatok alatt elvégzett DNS-elemzés eredményei révén máris felbukkan az elkövető arca és bűnlajstroma a számítógép képernyőjén.

Csalódott esküdtek

Ezek a jelenetek olyannyira beivódtak a köztudatba, hogy Amerikában az igazi bűnügyi technikusoknak még ma is gyakran el kell magyarázniuk az esküdtszék tagjainak (akik a szemükre vetik a tévében látott bűvészkedés elmulasztását), hogy hol húzódik a sci-fi és a valóság határa. Különösen akkor kerül elő ez a téma, amikor a bíróságon kiderül, hogy a helyszínen találtak hajszálat (vagy a gyanúsított ruháján találták meg a sértett hajszínével azonos hajszálat), de abból nem tudtak értékelhető DNS-t kivonni.

Ugyanezzel a nehézséggel szembesülnek azok az amatőr családfakutatók is, akik meghalt családtagjaiktól próbálnak DNS-mintát szerezni a leszármazási kapcsolatok bizonyítására. Ők általában hajkeféket fésülnek át, régi kötött sapkákban kutakodnak, és ha egy-egy hajszálra bukkannak, azt hiszik, hogy a megoldás már a markukban van. A valóságban azonban a bevett technikákkal csak akkor van esély elemezhető DNS kivonására a hajszálból, ha a hajhagyma is kijött vele együtt – márpedig ez az esetek töredékében valósul meg.

Most azonban a Santa Cruz-i Kaliforniai Egyetem paleogenetikusa, Ed Green, aki eddig leginkább a neandervölgyi genom feltérképezéséről volt híres, előállt egy új technológiával, amelyet az emberelődök maradványainak genetikai vizsgálataiból kölcsönzött. Ez már lehetővé teszi, hogy gyökértelen hajszálból is elemezhető DNS-t szerezhessenek a nyomszakértők.

Gyerekkoporsó a hátsó kertben

Green – mint most kiderült – csendben már másfél éve együttműködik a legkülönfélébb amerikai bűnüldöző szervekkel, amelyek haj- és szőrmintákat küldenek neki, ő pedig megpróbál belőlük DNS-t kisajtolni. A paleogenetikust saját bevallása szerint Barbara Rae-Venter fedezte fel a bűnügyi DNS-elemzés számára. Rae-Venter is genetikus, és ő már régebben besegít a rendőrségnek a nyomozásban. A neve onnan lehet ismerős, hogy Craig Venter, a humán genom feltérképezésében úttörő szerepet vállaló kutató volt felesége.

Rae-Venter éppen egy szívműtétből lábadozott, és szörnyen unatkozott, új kihívást keresett magának. Olvasott egy újságcikket arról, hogy Green segített egy száz évvel korábban eltemetett gyermek azonosításában, akinek a koporsóját egy ház alapjai mellett találták meg. Minthogy a bűnügyek felderítésében már az is problémát okoz, ha a hagymástul kiesett hajszál több mint egy hetes, érthető módon felkeltette az érdeklődését egy szakember, aki százéves hajszálakból képes egyéni azonosításra alkalmas információt kinyerni.

Nem lehet tudni, hogy az elmúlt másfél évben Green hány bűneset felderítésében vett részt, csak egy esetről beszélhet. Ez a New Hampshire-i úgynevezett Bear Brook-gyilkosságok ügye, amely évtizedekig az állam legrejtélyesebb felderítetlen bűnügyének számított. 1985-ben, majd 2000-ben a Bear Brook (Medve-patak) parkban

A holttestek felfedezésükkor már a bomlás előrehaladott stádiumában tartottak, volt közöttük, amelyből már csak csontváz maradt. Rae-Venternek két évvel ezelőtt sikerült a genetikai családfakutatás eszköztárát használva rábukkannia a feltételezett elkövetőre: a sorozatgyilkos Terry Peder Rasmussenre. Ő ekkor már hét éve halott volt, egy másik gyilkosság miatt kiszabott életfogytiglani büntetése alatt halt meg a börtönben. Viszont az áldozatok személyazonossága továbbra is ismeretlen maradt.

Végül azonban Idén nyáron Ed Green közreműködésével, a gyökér nélküli hajszálakból kivont DNS elemzésével sikerült három áldozat identitását meghatározni (ők anya és két lánya voltak). A negyedik áldozatról, egy harmadik kislányról egyelőre annyit tudnak, hogy nem rokona a többieknek.

Neandervölgyi családfakutatás

Az egyéni azonosításhoz a sejtmagban őrzött DNS-re van szükség, ezt eddig csak a hajhagymából volt esély kinyerni. A hajszából csak mitokondriális DNS-t tudtak izolálni, ami csak rokoni kapcsolatok kimutatására jó, de azonosításra nem. (A mitokondriumok egykoron különálló baktériumokként élt sejtszervecskék, amelyek endoszimbiontaként egyesültek az ősi eukarióta sejttel, és megőrizték ősi genetikai állományuk egy részletét.)

Ed Green a lipcsei Max Planck Intézet munkatársaként 2005-ben közreműködött a neandervölgyi ember genomjának feltérképezésében. Ehhez egy sor technikát fejlesztett ki, amelyek lehetővé tették, hogy a 38 ezer éves vagy még régebbi maradványokból (például hagyma nélküli szőrszálakból is) értékelhető DNS-t vonjanak ki. Ezeket a technikákat hasznosítja most a bűnügyi felderítésben.

A genetikus úgy tesztelte a hajszálakra kidolgozott technikáját, hogy a saját hajából izolált DNS adatait feltöltötte az egyik családfakutató genetikai adatbázisba, és az ugyanazokat a rokonokat találta meg neki, mint amikor a hagyományos módon, nyálmintából izolálta a DNS-t. Vagyis ezáltal

aki úton-útfélen hullajtja a hajszálait, mit sem sejtve.

Genetikai jogvédők már kongatják a vészharangot. Eztán ugyanis, ha valakik, valamilyen célból titokban szekvenálni akarják egy teljes városrész sok lakójának DNS-ét, elég begyűjteniük a fodrászat szemetét. A kémfilmekben szereplő körmönfont DNS-vételi technikák meghaladottá váltak, gyakorlatilag attól lehet észrevétlenül DNS-t szerezni, akitől csak akarunk.

A technika elterjedését az ára hátráltathatja még ideig-óráig. Jelenleg ugyanis a hagyma nélküli hajszálból körülményes és drága (sok ezer dollárba kerül) DNS-t izolálni. Egyelőre tehát marad az Egyesült Államokban megoldatlanul heverő 250 ezer döglött ügy.

Borítókép: Dan Kitwood/Getty Images