Hedvig
8 °C
22 °C
Index - In English In English Eng

Ma se vettem Guccit, jár érte a gyémánt

2019.10.11. 04:55

A túlköltekezés nemcsak azért rossz, mert az ember feleslegesen költi el a pénzét, hanem azért is, mert általában olyan hülyeségekre veri el, amikre egyébként semmi szüksége.

Egy magyar fejlesztő gondolt egyet, és közösségi játékot csinált a spórolásból. 

A WSTLSS (wasteless, azaz hulladékmentes) nevű webes alkalmazás nem a bravúros beosztóknak szól, akiknek az a kihívás, hogy a fizetésük vagy a nyugdíjuk kihúzza a következő hónap elejéig, hanem azoknak, akik túlköltekeznek, vagyis feleslegesen vásárolnak dolgokat, ami esetleg ahhoz is vezethet, hogy nehézségeket okoz nekik, hogy a hó végén is kijöjjenek a pénzükből.

Az egyelőre tesztjelleggel futó app úgy működik, hogy

  • a felhasználó beírja, hogy mi az a termék, amiről éppen az előbb mondott le;
  • kiválasztja, hogy ez étel, ital, szórakozás, sminkcucc vagy milyen kategóriába esik;
  • megadja, hogy mennyi pénzt nem költött el;
  • és azt is, hogy egyébként miért gondolta azt, hogy jó ötlet megvenni.

Mikor mindezt feltölti, akkor konfettieső, néhány dicsérő szó és elismerő gyémánt várja, és bekerülnek a nemvásárlás adatai a rendszerbe. A kezdőoldalon pedig ezek után megjelenik a lista, hogy mások mit nem vettek meg, és ösztönző jelleggel a felhasználók egymásnak is küldhetnek virtuális gyémántokat, hogy ezzel ismerjék el a másik lemondásait. Ha ez az elismerés nem lenne elég, akkor a profilban nyomon lehet követni, hogy mennyi pénzt spóroltunk össze a nemköltekezéssel, be lehet állítani egy célértéket, hogy mennyit szeretnénk összesen félretenni, hamarosan pedig statisztikákat is ki lehet nyerni arról, hogyan nem költöttük el a pénzt.

Ma sem vettem új telefont meg Gucci táskát

Önuralom kell az alkalmazáshoz, mert ha csak az a cél, hogy minél hamarabb a legtöbbet spórolók büszkeségfalának a tetején találjuk magunkat, azt elég könnyen el lehet érni kamuzással. Még csak nem is kell olyan nagyon megerőltetni magát az embernek, hiszen azzal tényleg nem hazudik, ha azt mondja, hogy szíve szerint egy Dior szempillaspirált vett volna, igazából volt is a kártyáján annyi pénz, de mégis azt vette meg, ami negyedannyiba került, és amit általában meg szokott venni, úgyhogy most tulajdonképpen spórolt. Vagy a különböző webshopok kívánságlistáján én például már vagyonokat halmoztam fel, de eszem ágában sincs megrendelni, viszont ez azért mégsem tekinthető klasszikus spórolásnak.

2019-10-10 12 59 02-Window.png
Fotó: wstlss.com

Ez az, amin lehetne még csiszolni a fejlesztőknek, mert ez a sziklaszilárd önuralom pont elég arra is, hogy alkalmazás nélkül is visszafogja valaki a költekezését, ha pedig ez nincs meg a felhasználóban, akkor nagyon egyszerűen megmagyarázhatja magának, miért nem csalás az, ha azt mondja, hogy a szintén szép, de drágább cipő helyett az olcsóbb, de összességében teljesen feleslegesen megvásárolt cipőt választotta. Könnyű átesni egyik oldalról a másikra, és akinek tényleg problémája van a túlköltekezéssel, az nagyon hamar megtalálja a kiskapukat, hogyan tudja igazolni azt, hogy nem is vásárol sokat. Igaz valószínűleg ők azok, akiknek a problémáján egyébként sem egy alkalmazás, hanem egy mentálhigiénés szakember tud segíteni. 

Önismeretnek nem rossz

Attól függetlenül, hogy valaki teljesen őszintén és kellő önfegyelemmel használja az alkalmazást, vagy csak az mozgatja, hogy ő legyen az, aki a puszta adatok alapján a legtöbb pénzt takarítja meg, önismereti eszköznek kifejezetten jó. Ha össze-vissza trükközik a rendszerrel a felhasználó, akkor azért, hogy kiderüljön, hogy nem tud veszíteni, ha viszont tényleg a valósággal tölti fel, az sokat segíthet. Nem csak abban, hogy mennyi pénzt tud havonta félretenni, ha alaposabban végiggondolja a kiadásait, de az is kiderülhet, hogy mik azok a kategóriák, amiken a leginkább hajlamos a túlköltekezésre, és így jobban oda tud figyelni.

A Y Combinator Startup School program keretében készült, webes felületen elérhető alkalmazás még nagyon az elején jár, és rengeteg lehetőség van benne, az igazán jó nyilvánvalóan az lenne, ha valamilyen megoldással az így spórolt összeg valóban kézzelfogható lenne – például lehetőség lenne rá, hogy a saját magunk kezelte takarékossági számlára el is utaljuk azt az összeget, amit fél órája még teljesen másra akartunk költeni, és a hó végén tényleg ott legyen a megspórolt összeg, amit jobb esetben nem költ el az ember azonnal valami nagyobb haszontalanságra. Az egészen biztos, hogy tud ösztönözni arra, hogy lehetőleg minden nap lemondjon az ember valamiről, és összességében spóroljon, a kérdés csak az, hogy jobban ösztönöz-e, mint egy kockás füzet és egy persely.