Lefilmezte a Hubble a csillagközi térből érkezett üstököst

Október 12-én a 2I/Boriszov üstökösre irányították a csillagászok a Hubble űrteleszkópot, hogy a lehető legjobb képet kaphassák a Naprendszerünkön kívülről, a csillagközi térből érkezett objektumról. Az üstökös a második ilyen jellegű égitest, ami feltehetően egy másik naprendszerből érkezett, galaxisunk, a Tejútrendszer egy másik pontjáról.

A 155 ezer kilométer/órás sebességgel száguldó, Naprendszerünket hiperbolikus pályán haladva átszelő exoüstököst augusztus 30-án fedezte fel Gennagyij Boriszov amatőr csillagász a Bahcsiszerájban lévő Krím-félszigeti Asztrofizikai Obszervatóriumban. A 2I/Boriszov előtt a 2017-ben azonosított, Oumuamua névre keresztelt szivar alakú aszteroida volt az elsőként megfigyelt olyan űrbéli objektum, amely a csillagközi tér mélyéből érkezett. A csillagászok az Oumuamua sebessége és hiperbolikus pályája alapján állapították meg, hogy egy másik bolygórendszerből származik – csakúgy mint a most felfedezett 2I/Boriszov.

A 2I/Boriszovról annyit tudni, hogy nagyjából egy kilométer sugarú, szilárd maggal rendelkezik, magját sűrű gázfelhő (kóma) veszi körül, és apró csóváját is megfigyelték. Az objektum alakja és becsült mérete hasonlít a Naprendszerünkből származó más üstökösökéhez, megjelenése pedig azt bizonyítja, hogy léteznek üstökösök a csillagközi térben, és hogy a Naprendszünkből ismertekhez hasonló üstökösök más csillagok körül is keletkezhetnek.

A Naprendszerünkön átszáguldó üstökösről most készített, az eddigieknél jóval élesebb, tisztább felvételekből kiderül, hogy jeges-sziklás magja körül határozottan aktív porfelhő koncentrálódik. Amikor október 12-én a Hubble felvételeket készített róla, a 2I/Boriszov 420 millió kilométerre száguldott a Földtől.

A csillagászokat egy sor kérdés feltevésére és további kutatásokra ösztönzi a második megfigyelt csillagközi látogató. Roppant érdekes és rejtélyes, hogy miért különbözik egymástól ennyire a csupasz szikla Oumuamua és az aktív üstökös 2I/Boriszov, magyarázta David Jewitt, a UCLA csillagásza, akinek vezetésével a Hubble most megfigyelte a 2I/Boriszovot. Az üstökös megfigyelésével szerzett adatokból kémiai összetételére, felépítésére, csóvája jellegzetességeire tudnak következtetni a kutatók, ezzel pedig egy réges-rég keletkezett, távoli, ismeretlen naprendszerről alkothatnak nagy vonalakban képet.

A 2I/Boriszov a számítások szerint december 7-én halad át pályájának Naphoz legközelebbi pontján, kétszer távolabb lesz ekkor a Naptól mint a Föld. Az üstökös 2020 közepe táján hagyja majd el a Naprendszert, úgyhogy a csillagászoknak van nagyjából fél éve, hogy alaposan tanulmányozzák, a Hubble űrtávcsővel januárban még biztosan megfigyelik majd, de lehet, hogy tovább is.

(Borítókép: D. Jewitt (UCLA) / NASA/ESA/Hubble)