Briofiták árulkodnak Ötzi utolsó útjáról

- írja az MTI. A Glasgow-i Egyetem kutatói ugyanis a nyomokból arra a megállapításra jutottak, hogy Ötzi a dél-tiroli Schnals(olaszul: Senales)-völgyön keresztül érkezett a hegyvidékre, ahol megfagyott múmiáját 1991-ben, 3210 méteres magasságban megtalálták.

Az ősembert egy nyílvessző terítette le, amely eltalálta egy fő artériáját, s perceken belül elvérzett. A testét a gleccser mumifikálta. A test körül a feltáráskor fagyott gombák és növények maradványait is megtalálták a tudósok. A kutatás során sok ezernyi fennmaradt moha és májmoha maradványt azonosítottak a gyomrából és a ruházatából. Legalább 75 növényfajt sikerült elkülöníteniük, s ezeknek mindössze 30 százaléka volt a helyszín jellemző növénye. A többi 70 százalék nyomán vissza lehetett következtetni, hogy Ötzi honnan érkezett a mai dél-tiroli régióba.

Az emberek többsége nem nagyon ismeri a briofitákat - a mohákat és a májmohákat. Mi azonban nem kevesebb, mint 75 faját találtuk meg ezeknek a fontos nyomoknak, amikor Ötzi előkerült a jég alól.

- mutatott rá Jim Dickson, a Glasgow-i Egyetem Biodiverzitás Intézetének kutatója.

A növénymaradványokat az Ötzi testét körülvevő jégből, a ruházatából, a felszereléséből és tápcsatornájából azonosították. A vizsgálatból kiderült, hogy az azonosított mohák közül számos ma is él a Schnals-völgyben (Schnalstal). Egy briofita, a Flat Neckera nevű erdei faj nyomait a ruházatán és mikroszkopikus darabokban a beleiben is megtalálták.

Ötzi 157 centiméter magas volt, és mintegy 50 kilós lehetett. Sötét, középhosszú hajat viselt, szeme barna volt és valószínűleg szakálla is volt. Halálakor 45 éves lehetett, ami akkoriban elég magas kornak számított.

A gleccsermúmia a világ legrégebbi, teljesen épségben megmaradt emberi holtteste. A Kr. e. 3. századtól 1750-ig viszonylag enyhe időjárás uralkodott a térségben. A gleccserek időnként visszahúzódtak, így az emberek át tudtak kelni nyáron a magashegységek hágóin.