Én ebbe soha nem egyeztem bele, ezt erőből vitték keresztül

Azt, hogy a politika belelépett az életünkbe, sajnálatosnak tartom, de ezt nem lehetett elkerülni. „A tudományos kutatást is visszavetette, nagyon sok energia elment rá, azt hiszem, hogy egy rosszabb, kevésbé hatékony felálláshoz vezetett” – mondta Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke az Akadémia megcsonkításáról. A magyar tudomány legfontosabb intézményrendszerének számító akadémiai kutatóhálózatot egyéves harc után idén augusztusban elvette a kormánytöbbség, az akadémiai közösség kísérletei kudarcot vallottak, csak apróbb engedményeket tudtak elérni. Az Index TNT podcastjának idei utolsó, karácsony előtti adásában erről a folyamatról, a magyar tudományosság jövőjéről és személyes terveiről kérdeztük az Akadémia elnökét.

Én nem tudom továbbra sem egyértelműen megfogalmazni, hogy milyen célt szolgált ez az egész folyamat. Nyilván nagyon sok kárt okozott, már csak azért is, mert az egész közösség feszült, ideges állapotban volt ez alatt az idő alatt, és hát van is még ma is természetesen

– mondta beszélgetésünkben az MTA elnöke.

Elmondása szerint egyszer volt nagyon közel a lemondáshoz, akkor, amikor tavaly nyáron elvették az Akadémiától a forrásokat. „Aztán meggyőztek a kollégáim, barátaim, hogy ha az Akadémia elnök nélkül marad, és még egy elnökválasztási hercehurca előáll, akkor még sokkal rosszabb lehet a helyzet.”

– Nem érzi úgy utólag, hogy bár lehet, hogy minden egyes időpontban ez egy jól megfontolt álláspont volt, a végén a nevét és az arcát adta egy folyamathoz, aminek a végén az Akadémia elvesztette a legfontosabb intézményhálózatát? – kérdeztük.

– Az Akadémia és én ebbe soha nem egyeztünk bele, ezt erőből vitte keresztül, aki keresztülvitte. Én végül is azt fogalmaztam meg magamnak, hogy a magyar tudomány ne menjen tönkre, a tudományos kutatás ne, vagy minél kevésbé sérüljön, az Akadémia vagy az én saját nimbuszom másodlagos.

Bár korábban voltak erre vonatkozó minisztériumi ígéretek, az akadémiai elnök nem számít rá, hogy jelentősen több pénz jutna jövőre az MTA-tól elvett kutatóhálózatra, Lovász László szerint a plusz források nagy része inkább az alkalmazott kutatásokat összefogó Bay Zoltán Hálózathoz fog menni. A fiatal magyar kutatók legjobbjait hazacsábítani próbáló Lendület programról ugyanakkor még nem mondott le: bár annak a költségvetését szintén elvették tőlük Lovász az interjúban azt mondta, legalább ezt szeretnék visszaszerezni, és erre lát is még reményt.

Szerinte egyébként még lesznek ebben a kormányzati ciklusban változások a kutatási hálózatban, de azt reméli, ezek már átgondoltabbak lesznek. Azt tartja legfontosabbnak, hogy a kutatóintézetek szellemi műhelyei ne szűnjenek meg, a kutatók ne menjenek nagy számban külföldre dolgozni.

Sajnos sokfelé látni a világban, hogy a tudományos kiválóság jelentőségét megkérdőjelezik, és más szempontokat elétesznek. Van egy ilyen veszély. Ez lehet politikai szempont is, de legalább ekkora veszély egyszerűen a középszerűség előretörése, a helyi kapcsolatoknak a fontossága, ami biztos, hogy hosszú távon nagyon káros

– mondta az MTA doktori címek figyelmen kívül hagyásáról, és a doktori szabályozás lazításáról.

Hat év és két elnöki ciklus után 2020 májusában lejár Lovász László elnöki megbízatása. Utódjaként elsőszámú esélyesnek Freund Tamás számított, akinek azonban valakik kiszivárogtatták az Orbán Viktornak írt levelét, melyben a neves agykutató, miközben az Akadémia érdekeit próbálta képviselni Palkovics László miniszter terveivel szemben, a „fiatalokat mételyező társadalomtudósokról” írt.

Valahogy ez a levélből kiragadott félmondat rosszabb képet ad az ő elképzeléseiről és a hozzáállásáról, mint ami bennem leszűrődött. Sokkal rosszabbat

– mondta kérdésünkre Lovász László arra, hogy elfogadható, támogatható-e még ezek után szerinte Freund személye. Az akadémiai elnök ugyanakkor arról még nem akart állást foglalni, hogy ő kit fog támogatni, ő maga kire fog szavazni.

Azzal, hogy véget ér a megbízatása, a világhírű, Wolf-díjas matematikus Lovász visszatérhet az intenzívebb kutatásokhoz. A Barabási-Albert Lászlóval és egy cseh kutatóval elnyert, hatéves nagy EU-s kutatási projektjük szeptemberben indult, májustól ebbe veti bele magát még inkább.

„Dinamikus hálózatkutatásról van szó. A világ nagyon sok eleme, a tudományos kutatás nagyon sok tárgya egy hálózatként fogható fel, ahol a hálózat egymáshoz kapcsolódó elemei nagyon különbözőek lehetnek: egy test sejtjei, egy erdő fái, egy ökoszisztémának az összes ott élő állatfaja.”

Ezek a hálózatok egyre fontosabbak lesznek a tudományban, mert egyre több mindenről derül ki, hogy ezzel tudjuk őket modellezni.

„Ugyanakkor a hálózatoknak a matematikai elmélete, a gráfelmélet egy nagyon erősen magyar tudomány: az első monográfiát Kőnig Dénes írta a harmincas években, Erdős Pál, ennek a témának a világban talán legnagyobb képviselője szintén magyar volt, és a témából az első Abel-díjat Szemerédi Endre nyerte” – mondta erről Lovász László.

Elég természetes ötlet volt, hogy na, jöjjünk össze, és nézzük meg, hogy ha összetesszük a tudásunkat, akkor mit tudunk elérni.

Néhány további kérdés a beszélgetésből:

• Mit mondana most egy fiatal magyar tehetséges kutatónak, érdemes még hazajönnie?
• Miért szeretné még az MTA jó hírét kelteni külföldön Magyarországnak, nincs ez ellentmondásban azzal, hogy az elmúlt hónapokban az MTA úgy került be a világsajtóba, mint ami végveszélyben van?

• Örülne, ha bejönne a Veritas, a Magyarságkutató Intézet, vagy más kormányzati kutatóintézetek az Akadémiától elvett kutatóhálózatba?

• Mit szól az MTA állítólagos gerontokráciájáról, belső feudális viszonyokról szóló kritikákhoz?

• Miért kapnak életük végéig tiszteletdíjat az akadémiai doktorok, nem kellene eltörölni ezt a rendszert?

A válaszokhoz és minden máshoz kattintson a cikk tetején a lejátszásra!