Az ausztrál bozóttüzek kiterjedése az űrből is felfoghatatlan

Az immár két hónapja pusztító, és szűnni nem akaró ausztrál erdőtüzek kiterjedését a földfelszínen készített felvételek alapján lehetetlenség felmérni. A NASA és az ESA a katasztrófa novemberi kezdete óta folyamatosan monitorozza az eseményeket műholdjaival, amelyek nemcsak a mentési munkálatokat segíthetik, de a jövőbeli hasonló események megelőzését, elhárítását is előmozdíthatják.

A NASA fő Föld-vizsgáló műholdrendszere az Earth Observing System (EOS), amely 26 szatellitből áll, és zászlóshajója a Terra, amely akkora, mint egy busz, és decemberben ünnepelte 20. születésnapját. Az EOS és más műholdak meteorológiai adataiból és felvételeiből a NASA Worldview nevű online megjelenítőeszközével idősorokat nézhetünk végig animálva, egy-egy régió képének változásáról. Itt a dél-ausztraliai erdőtüzek (illetve főként füstjük) terjedése látható.

A fenti képet készítő közepes felbontású spektroradiométer (MODIS) a Terra és az Aqua műhold fő vizsgálóeszköze. A két műhold párban működik, a Terra északról dél felé szeli át az Egyenlítőt a reggeli órákban, a z Aqua pedig fordított irányban délután. Így a kettejükön üzemelő MODIS-ok a Föld minden pontját látják 1-2 naponta, és róluk 36 különböző hullámhossztartományban készítenek felvételeket.

Itt a Terra műholdon üzemelő, felhőkről és a földfelszínről kisugárzó energiát vizsgáló rendszer (CERES) által készített hőtérkép látható. A tüzek hője messze kinyúlik Ausztráliától keletre és nyugatra, az uralkodó szélviszonyoknak engedelmeskedve.

Itt a levegőben lévő szénvegyületek koncentrációjának terjedését jelenítik meg, műholdadatok és földi mérések felhasználásával. Amint látható, a füst már elérte Dél-Amerikát.

Az erdőtüzek hatása korántsem korlátozódik csupán Ausztráliára. A műholdképeken jól látható, hogy az új-zélandi Edward hegy gleccsereinek alacsonyabban fekvő peremét a szálló korom és pernye elsötétítette.