Szőttesvárosban él, önvezető autóban lakik a jövő embere

Úgy tűnik, az idei CES egyik fő jellegzetessége, hogy a nagy cégek igyekeznek valami váratlan húzással meglepni a Las Vegas-i elektronikai és kütyüshow látogatóit, illetve a sajtót. Ahogy hétfő délelőtt a Panasonic egy aranyos piros elektromos tűzoltókocsit leplezett le, úgy hányt fittyet a várakozásokra a világ második legnagyobb autógyártója, a japán Toyota is, aminek sajtótájékoztatójára hosszas sorban állás után lehetett csak bejutni.

A Toyota Motor Corporation elnöke, Toyoda Akio egész szórakoztató standuposnak bizonyult, rögtön azzal kezdve előadását, hogy most biztos mindenki azt várja, hogy a széles színpadra beguruljon a valaha épült legmenőbb elektromos önvezető autó, ami képes repülni is, hovatovább óriásrobottá alakulni. "Ilyen most nem lesz" - mondta, és csakugyan, a bemutatón egy szó sem esett autókról, aki tehát futurisztikus négykerekű járművekre számított, biztos csalódottan állt fel az esemény végén.

Pedig egyáltalán nem volt unalmas, amiről Toyoda Akio és vendége, Bjarke Ingels, neves dán építész beszámolt.

A CES-en vázolt víziójukkal az okosvárosok, az egymással kommunikáló épületek, járművek, emberek világába szeretnének belépni, és ha minden igaz, ez nem valami távoli látomás: már 2021-ben megkezdik a Toyota Woven City (legyen mondjuk a fordítása Szőttesváros) alapjainak lerakását a Fuji közelében lévő felszámolt autógyáruk helyén.

A Szőttesváros (aminek nevét a gyáralapító Toyoda család egykori szövőszékei ihlették) az ausztriai Aspernhez hasonló kísérleti terep lesz, ahol a legújabb, legforradalmibb technológiákkal kísérletezik a Toyota és partnerei, az oda elsőként beköltöző kétezer lakoson. Először a leendő okostelepülés digitális ikertestvérét hozzák létre, hogy a virtuális város alapján épülhessen meg a mesterséges intelligenciával, autonóm technológiákkal zsúfolásig megrakott, futurisztikus urbánus környezet.

A 71 hektáros területen építendő Szőttesváros valóban olyan lesz mint valami textília: rétegenként, szálanként elkülönülnek egymástól a különböző szintjei, a földalatti infrastruktúra, a szétválasztott gyors és lassú, egyéni és közösségi közlekedési útvonalak, a parkosított gyalogútvonalak, közterületek, a drónok által használt légtér. Az egymástól izolált, de szervesen összefonódó útvonalak az önvezető technológiák hatékony és gyors tesztelését szolgálják majd. A motorizált közlekedést kizárólag teljesen önvezető, zéró emissziós járművekkel szervezik meg, a tervek szerint a Toyota e-Palette autóival lehet utazni a városban, az áruszállítást is ezekkel oldják meg.

A város tökéletesen integrált ökoszisztémáját hidrogéncellás energiaellátás táplálja a tervek szerint, és mindent áthat majd a robotika, a megújuló energia, a mikromobilitás, a zéró emissziós önvezető technológia, az okosotthonok infrastruktúrája, a távérzékelés, a big data és persze az AI. Lakói elsősorban a Toyota várostervező kutatói, mérnökei és családtagjai lesznek, akik mint egy hatalmas laboratóriumban, afféle "való világ inkubátorban" élik majd scifibe illő életüket. A Toyota nyitott az együttműködésre, várja kutatóintézetek, kereskedelmi partnerek jelentkezését, akik részt vennének az autógyár ambíciózus víziójának megépítésében.

Arról, hogy Szőttesváros ne valamiféle rideg, embertelen technológiai közeg legyen, Bjarke Ingels dizájncége, a Bjarke Ingels Group (BIG) gondoskodik majd. A világhírű dán építésziroda vezetője azt ígéri, hogy a város lakói korszerű, a tradicionális japán építészet és ácsmesterség hagyományait fölelevenítő házakban élhetnek majd, amik javarészt fenntartható forrásból származó fa építőanyagból készülnek, a legkorszerűbb építőipari robotika segítségével.

A háztartások energiaellátása megújuló forrásokból fog származni, elsősorban a pagodaszerűen hajlított tetőkbe integrált napelemekből, miközben a házak közti közterületek, közösségi terek parkosítása hidropóniás rendszerekkel történik. A városlakók egészségére, jólétére mesterséges intelligenciával turbózott szenzorok vigyáznak, mindennapi igényeiket ezek segítségével tudják kielégíteni, az orvosi ellátástól kezdve a napi bevásárlásig.

Összefog az Uber és a Hyundai

A világ harmadik legnagyobb autógyártója, a dél-koreai Hyundai sem hagyta ki a lehetőséget, és autók helyett szintén valami egészen másról, a Toyotához hasonlóan saját jövővíziójáról beszélt a CES-en a maga sajtótájékoztatóján. Hogy a Hyundai miképp képzeli a jövőt, ahhoz San Franciscót hozta példának, mint a metropoliszok állatorvosi lovát. Az egyre növekvő lakosságú kaliforniai nagyváros gazdag múltja és gyorsan változó jelen minden nyűgét nyögi: elöregedett az infrastruktúra, folyamatosak a forgalmi dugók, a lakosok munkahelyeik és otthonaik között rengeteg időt töltenek ingázással, rossz a levegő, a látási viszonyok, és a közösségi terek elérhetősége is egyre gyatrább. A dél-koreai autógyártó szerint okos közlekedési megoldásokkal felül lehet emelkedni a nagyvárosi problémákon, új életre lehet kelteni a recsegő-ropogó urbánus struktúrákat – ennek egyik fő eszköze pedig a közúti és a légi közlekedés összefésülése lehet.

Na, de mit jelent ez lefordítva köznapi nyelvre? Nem mást, mint hogy a Hyundai is légitaxit fejleszt, és be is mutatták az egyelőre még csak koncepció szintjén létező eVTOL jármű méretarányos makettjét. Az S-A1 egy elektromos multirotoros, helyből felszálló repülőgép lesz, amivel a pilótán kívül négyen utazhatnak majd. A Hyundai szerint fontos, hogy elektromos meghajtásúak lesznek a rotorok, így az S-A1 kívül, belül csendes lesz. A gépet nyolc rotor emeli majd levegőbe, ebből négy változtatható állású, előrehaladáshoz vízszintes helyzetbe forgatható.

Az egyelőre csak tervezőasztalon létező, 100 százalékban elektromos, billenőrotoros repülőgép 290 km/órás sebességgel tud majd repülni, 300 és 600 méteres magassági zónában, 100 kilométeres hatótávolsággal. A gép az akkumulátorait hét perc alatt tölti fel, felszálláskor helikopterszerűen emelkedik, célját a négy fő rotor elforgatásával már repülőgépszerűen éri el. A kezdetekben pilóták vezetik majd a Hyundai légitaxikat, de a távlati terv a teljesen autonóm, pilóta nélküli működés elérése.

A Hyundai víziója – az Urban Air Mobility (UAM) – szerint a légi és a földi közlekedés összehangolása a S-Hub és S-Link rendszerek segítségével történik majd. A két fantázianév mögött egy olyan futurisztikus, idegsejtszerű épülettípust kell elképzelni, aminek teteje landolóhelyként funkcionál az S-A1 elektromos légitaxik számára, miközben a földszinten önvezető elektromos kapszulajárművek tudnak hozzádokkolni. Az otthon és a mobilitás közti határok elmosódnak, mivel ezek a podok egyben lakhelyül is szolgálhatnak, sőt a Hyundai úgy képzeli, hogy az éttermek, boltok, orvosi rendelők is ilyen folyamatos helyváltoztatásra képes, specializált járművekben lesznek majd. Mivel mindent összeköt majd a mesterséges intelligencia, a járművek az egymástól kapott adatok segítségével klaszterekben mozognak majd, sőt, szükség esetén akár menet közben tudják is tölteni egymást.

Az S-A1 olcsó, személygépkocsi nagyságrendű közlekedési eszköz lesz, és az előadás nagy bejelentése volt, hogy a fejlesztésben összefog a Hyundai és az Uber. Ezzel a lépéssel a Hyundai az első autógyártó, ami csatlakozik az Uber Elevate nevű kezdeményezéshez, amivel a fuvarmegosztó cég széles körben használható, nagy tömegben gyártható légitaxik megalkotását tűzte célul. A fuvarmegosztásról és közlekedésszervezésről mindent tud az Uber, de a járműiparba nem fognak belekontárkodni, nyugtatott meg mindenkit Eric Allison, a cég képviselője: "Nem akarunk repülőgépgyártóvá válni, a célunk a városi légiközlekedés újragondolása."