Műkaki és gumikéz: az OCD kezelésének új eszközei

Az obszesszív-kompulzív zavar (OCD, régi nevén kényszerbetegség) gyakran nevetség tárgya. A Lesz ez még így se című filmben Jack Nicholson által alakított karakter után sokan azt hiszik, hogy ez csak afféle hóbort, amelyben a beteg vicces szokásokhoz ragaszkodik, és mániákusan katonás rendbe rendezi a ceruzákat íróasztalon, ezerszer is kezet mos, illetve szétválogatja színük szerint az M&M's-drazsékat.

Holott az OCD rendkívül súlyos mentális zavar, amely adott esetben pokollá teheti a birtokosa életét. A Cambridge-i Egyetem kutatói most egy új terápiás módszert dolgoztak ki, amely egy jól ismert illúziót hasznosít.

Ahogy a neve is mutatja, fontos szerepet játszik benne egy gumikéz, amelyet az alany szempontjából úgy helyeznek el, mintha a saját keze lenne (miközben saját kezét a műkézzel azonos pozícióban, de számára láthatatlanul helyezi az asztalra).

A kísérlet első fázisában egyszerre simogatják egy ecsettel a látható gumikezet és az ember saját kezét. Agya ekkor összekapcsolja a simogatott gumikéz látványát és a simogatás érzetét. Ezután már csak a gumikezet simogatják, de az ember mégis úgy érzi, mintha a saját kezét simogatnák. Vagyis az agy elfogadja, hogy a gumikéz az illető sajátjává vált.

De hogy jön mindez az OCD-hez, amely ellen nincs hatékony gyógymód? Nos, a betegség egyik kezelési formája a viselkedésterápia, amikor a beteget olyan ingereknek teszik ki, amiktől kényszeresen viszolyog. Például ha fél a fertőzéstől, akkor arra kérik, hogy érintse meg a cipőtalpát, aztán a vécédeszkát és így tovább.

Ez a terápia azonban sokaknak kivitelezhetetlenül nagy megterhelést jelent. Ezért vetették be a kutatók a gumikéz-illúziót, amelynek során nem a beteg igazi keze ér hozzá az undorító tárgyhoz (jelen esetben egy valós ürüléknek kinéző műkakihoz), hanem csak a gumikéz. Bár ők ezt tudják, mégis csökkenhet az ismételt kitettség révén az élmény hatására létrejövő szorongásuk. 

A kutatók szerint a módszer egyszerre segíthet a súlyos OCD-seken, és válthat ki egyéb, drágább és eszközigényesebb helyettesítő technológiákat használó terápiákat, mint például a virtuális vagy a kiterjesztett valóságot.

(Reuters)