Így hitették el velünk, hogy az étcsoki egészséges

Vegán, free-trade, etikusan beszerzett, organikus, természetes. Ezeknek a szavaknak valamilyen kombinációja megtalálható a legtöbb étcsoki csomagolásán. A barna aranyról köztudott, hogy rendkívül tápláló, csökkenti a koleszterinszintet, jó asztma ellen és afrodiziákum. Csoki is, és egészséges is, a legjobb kombináció a világon.

Ez nem újdonság, már a maják is hasonló ajánlással osztották meg önként a jólelkű konkvisztádorokkal a kakaóbab felhasználásának módját. Az évszázadok alatt aztán a Theobroma cacao nevű fa terméséből készült finomságok világszerte egyre nagyobb népszerűségre tettek szert. Azonban a 19. század óta a csokigyártók egyre kevesebb kakaót, ezzel szemben egyre több cukrot és növényi zsiradékot használnak a csokikészítésnél, hogy spóroljanak a költségeken. Feltehetőleg az ilyen édességek fogyasztása is hozzájárul ahhoz, hogy a friss adatok szerint a magyarok 30 százaléka elhízott, amivel pont lecsúsztunk a dobogóról: az OECD mérései szerint negyedikek vagyunk a kövérségi világranglistán.

A csoki iránti lelkesedést még az a 2000-ben megjelent cikk se vetette vissza különösebben, ami leleplezte, hogy a kakaóültetvényeken gyerekeket és rabszolgákat dolgoztatnak. Az egészséges életmód és a wellnessdivat előretörése nyomán azonban az elmúlt évtizedekben kicsit mégis visszaesett a nagy csokoládégyártók bevétele. Ez persze nem járja, az érintett óriásvállalatok, a Mars, a Hershey's, a Nestlé, és a többiek ráfeküdtek a tudományos lobbira, hogy elterjesszék a kakaó és a csokoládé jótékony hatásainak örömhírét. Ezzel azokat a rétegeket igyekeznek visszacsábítani, akik az egészségesebb életmód reményében hagyták maguk mögött, vagy legalábbis csökkentették az édességfogyasztásukat.

Ahogy a multicégek közös gyógyszerlobbiját a köznyelv elnevezte Big Pharmának, úgy a csokigyártók is kaptak egy gyűjtőnevet: Big Chocolate. Az ehhez a körhöz tartozó cégek kutatásokat pénzelnek, egyetemi pozíciókat szponzorálnak, és aktívan kampányolnak a csokoládé PR-jának javításáért. A csokitudomány egyik leglelkesebb szponzora a Bounty, a Snickers, az M&M's, az Orbit és Wrigley's rágók (mellékesen pedig a Whiskas és Pedigree állatkaják, és az Uncle Bens's rizs) gyártója, az amerikai Mars. A Vox átnézett 100, a vállalat által szponzorált kutatást, és arra a nem túl meglepő eredményre jutottak, hogy azok nagy része a csoki pozitív hatásait taglalja – legyen szó az édesség szíverősítő tulajdonságairól, vagy arról, hogy segít a betegségek leküzdésében.

Ez és a hasonló akciók a többi cégtől bizonyára hozzájárultak ahhoz, hogy 2007 és 2017 között négymilliárd dollárral nőtt az édességipar bevétele. A Mars közleményben megerősítette, hogy a kutatások eredményei nem befolyásolják a támogatást.

Megnőtt a kereslet a magas kakaótartalmú fekete csoki iránt, ami ugye vegán is, gluténmentes is (talán), és mint tudjuk, az étcsoki a cukros-zsíros tejcsoki kapudrogja.

Flavanol, a csodaszer

Annak érdekében, hogy jobban ráfeküdjenek a tudományos vonalra, a Mars 1982-ben létrehozta a Mars Egészségtudományi Központot, ahol a kakaó emberre gyakorolt hatását vizsgálják, 2005-ben pedig a Mars Symbioscience-et, ami a kutatások eredményét változtatja termékké. A vállalat 2018-ra már több mint 140, szakértők által lektorált tanulmányt adott ki különböző tudományos folyóiratokban. 

A kutatások célkeresztjébe hamar egy vegyületcsoport, a flavanolok kerültek. Ezek olyan növényi alapú vegyi anyagok, amik antioxidáns tulajdonságokkal bírnak, és megtalálhatóak különböző zöldségekben, gyümölcsökben, és persze a kakaóban. Amint rájuk találtak, a Mars kutatói elkezdték vizsgálni, mi mindenre jók a flavanolok.

Többek között:

• hangulatjavítók,
• serkentik az agyműködést
• és a véráramlást,
• hatékonyak immunbetegségek kezelésére,

Ezáltal a kakaó, valamint a fekete csoki pozitív hatással lehet a szívérrendszeri megbetegedések elkerülésében.

A Mars által szponzorált tanulmányok 98 százaléka azzal zárt, hogy a kakaóban található flavanolok szuperjók. De a gond az a Big Chocolate által pénzelt tanulmányokkal - és minden ilyen jellegű üzleti finanszírozású tanulmánnyal -, hogy a cégek hajlamosak olyan kutatókat támogatni, akik hajlandók a tesztjeiket úgy alakítani, hogy azok az "elvárt" eredményt hozzák. Ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy az eredmény hamis.

A Mars kiemeli, hogy a csokijukat mindig is nasiként reklámozzák, soha nem egészséges ételként. A flavanolkutatások állításuk szerint a csokitól függetlenek, inkább a CocoaVia nevű étrend-kiegészítőjüket támogatják vele, amit azzal reklámoznak, hogy serkenti a vérkeringést. Ezért Amerikában a reklámfelügyelet meg is intette őket, mert olyan egészségjavító tulajdonsággal reklámozzák a CocoaViát, ami nem bizonyított. Ettől függetlenül a csoki közmegítélését is javítják a flavanolról szóló jó hírek.

A svájci Barry Callebaut, a Nestlé és a Hershey's is támogat kutatásokat, illetve kutatóintézeti pozíciókat is szponzorálnak. Az itt születő kutatási eredmények nagyjából a Mars-féle tanulmányokra rímelnek.

Na de akkor jó nekünk a csoki, vagy nem?

Nem, legalábbis annyira biztosan nem, mint szeretnénk.

A legtöbb kutatás a kakaó-flavanolok vérnyomásra gyakorolt pozitív hatásával foglalkozik. Néhány biztató eredmény alapján kimondható, hogy ezek a flavanolok elősegítik az erekben a nitrogén-monoxid szintézisét, ami segíti a véráramlást és csökkenti a vérnyomást. A Cochrane Library több kutatást is átnézett, és arra jutottak, hogy a kakaó-flavanoloknak egyelőre csak a rövid távú hatását sikerült bizonyítani, azt is leginkább egészséges felnőttekben, és éppen csak egy kicsit csökkentik a vérnyomást (2 mmHg).

Több olyan kutatás is született (és néhányat nem is a Big Chocolate szponzorált), amik összekötik az emberek csokifogyasztását az alacsony szív-érrendszeri megbetegedés esélyével. Akkor mégis csak jó a csoki, nem?

Nem feltétlenül. Ugyanis még senki nem tudta bizonyítani a konkrét összefüggést a kakaó és a szív- és érrendszer bajai között. A kakaó ugyan rövidtávon javíthatja a véráramlást, de attól még nem biztos, hogy jó a szívroham megelőzésére. Lehet, hogy csak annyi az összefüggés, hogy akik rendszeresen esznek jó minőségű, magasabb kakaótartalmú csokoládét, azok gazdagabbak, a magasabb életszínvonalukból adódóan az étrendjük is változatosabb és jobb minőségű, esélyes, hogy többet mozognak, valamint jobb helyen, különféle környezetszennyező hatásoknak kevésbé kitéve élnek. Még több, hosszútávú vizsgálatra van szükség, hogy biztosat lehessen állítani.

Az is nehezíti a dolgot, hogy a kakaóbab feldolgozása során a flavanolok nagy része nem is kerül bele a végtermékbe (bár néhány új generációs csokoládé elvileg már direkt úgy készül, hogy a gyártási folyamatban külön vigyáznak a flavanolok épségére). Ez azzal jár, hogy étcsokiból nagyjából napi 134 grammot kéne megenni (egy tábla átlagosan 100 gramm), hogy megfelelő mennyiségű flavanolt vigyünk be. Ez önmagában nagyjából 750 kalóriát jelent.

Tehát maga a kakaó-flavanol tök jó lenne nekünk, ha nem cukorba forgatva vinnénk be a szervezetbe, ami viszont nagy mennyiségben már igencsak káros: hozzájárul az elhízási hullámhoz és a cukorbetegséghez, rontja a fogakat, és a szívnek se tesz jót. Tehát ugyan sok ember fejébe egészségesként kúszott be az (ét)csoki, addig a valóságban inkább semleges, és nagyobb mennyiségben még inkább inkább káros.

Ezenkívül van még egy komoly probléma a csokikutatásokkal: mivel rengeteg támogatást ebbe ölnek bele, sok, esetleg fontosabb kutatásra nem jut pénz. Ez hosszútávon hátrányosan érinti az emberiséget, mivel a csokiról eddig annyi derült ki, hogy talán van jó oldala (ami leginkább a marketingjén segített, nem az embereken). Ebből a rengeteg pénzből akár azt is vizsgálhatnánk, hogyan oldjuk meg az alultápláltság problémáját, gyógyítsuk a rákot, vagy a náthát.

A média is ludas a mítosz elterjedésében

Szeretünk a csokiról írni, mert az emberek szeretnek a csokiról olvasni. Így terjedt el a csoki jótékony hatásairól szóló kutatások híre, amit a PR-osok gyakran felfújtak, az újságírók meg nem olvasták el a több száz oldalas tanulmányokat, csak a róluk szóló közleményt. Ez történt például a Columbia Egyetem egyik kutatásával, ami arra jutott, hogy a kakaó-flavanolok valamilyen szinten hathatnak a gyrus dentatusra, azaz az agy azon területére, aminek köze van az időskori memóriazavarhoz. Ez nem sziklaszilárd bizonyíték, de izgalmas felfedezés és jó kiindulópont további kutatások számára.

Az egyetem PR-részlege a hírt már úgy adta tovább, hogy az étrendi flavanolok visszafordítják az idős korral járó memóriaromlást. Ez elterjedt a sajtóban, és a nagy lapok jól megírták, hogy együnk csokit memóriazavar ellen. Adam Brickman, a kutatás vezetője ennek nem örült, mivel a tanulmányban direkt figyeltek arra, hogy ne is említsék a csokoládét. 

Hogy ezt a hatást tesztelje, egy német újságíró felállított egy kamu kutatást, amiben azt hozták ki eredménynek, hogy a csoki segít lefogyni. Az IntarchMed tudományos folyóirat (ahol elvileg minden publikált cikket átnézettnek szakértőkkel) beleegyezett, hogy kiadja a tanulmányt 24 órán belül 600 euró ellenében. A sajtóközleményt egy harvardi biológus írta, és napokon belül több mint 20 országban hozták le újságok a sztorit (Magyarországon például a Blikk írta meg). Egy szó sem volt igaz belőle, de az emberek szerettek arról olvasni, hogy csokival le lehet fogyni.

Tehát a csoki jó dolog, mert finom és jól érezzük magunkat tőle, de fogyasszuk felelősséggel. A szívünk, a pénztárcánk és a derékbőségünk hálás lesz érte. És ne feledjük: ha valami túl szép, hogy igaz legyen, gyakran az is.