A homokdűnék képesek egymással kommunikálni

A sivatagos területek jellegzetes képét alkotó homokdűnék bizonyos értelemben képesek egymással kommunikálni, interakcióba lépni, állítják a Cambridge-i Egyetem kutatói. Az alkalmazott matematika és elméleti fizika tanszék tudósai szerint igaz hogy élettelen objektumokról van szó, de ez nem jelenti azt, hogy létezésüknek ne lennének dinamikus jellegzetességei: nemcsak hogy képesek helyváltoztatásra, de reagálnak egymásra, és távol tudják tartani szomszédaikat. Ezen képességeket nevezik dűnék közötti kommunikációnak a Physical Review Letters tudományos folyóiratban megjelentetett új tanulmányukban a cambridge-i kutatók.

A dűnék közti kommunikáció titka a légmozgás alakításában rejlik: a homokdűnék formájukból adódóan úgy alakítják a légáramlást, hogy a szomszédos buckákat eltaszítják maguktól. A kutatók ennek a feltevésnek az igazolására kísérleti "versenypályát" alkottak, amin két azonos homokdűne viselkedését vették szemügyre. A brit fizikusok azt találták, hogy bár kezdetben egymáshoz közel helyezkedett el a két dűne, idővel eltávolodtak egymástól.

Az, hogy a víz vagy a levegő áramlása homokos területeken (folyómedrekben, tengerfenéken, sivatagokban) dűnéket hoz létre, és ezek képesek a vándorlásra, köztudott, de ezen "nagy egyedszámú dűnecsordák" mozgásának természetét, a létrehozott mintázatok kialakulásának okait mostanáig kevéssé ismerték a kutatók. Az is ismert volt a kutatók előtt, hogy a kisebb alapterületű dűnék gyorsabban, a nagyobb területű dűnék lassabban vándorolnak, de a köztük lévő kapcsolatról idáig ugyancsak keveset tudtak.

Egy korábbi elmélet szerint a kisebb dűnék ütközéseiből formálódnak a nagyobbak, de ezt a természetben eddig nem sikerült megfigyelni. Egy másik teória szerint a homokdűnék vándorlás közben billiárdgolyókként ütköznek és pattannak le egymásról, mindaddig, míg méretük uniformizálódik. Ennek a feltevésnek a helyességét sem igazolták még eddig. Ezekkel szemben a cambridge-i kutatók friss kísérletei azt mutatják, hogy a dűnék közti interakciót az okozta, hogy

Ebből adódóan újfajta modellt kell felállítani, ha a dűnék mozgásáról többet szeretnének megtudni.

A kutatók következő lépésként nagyobb léptékben, komplex csoportokon szeretnék a dűnék mozgását vizsgálni, sivatagokban, valós idejű megfigyelések és műholdas felvételek segítségével. (Sky News)

(Borítókép: a Szahara homokdűnéi Nouakchott – Mauritánia – közelében. Fotó: Ozkan Bilgin/Anadolu Agency via Getty Images Hungary)