Szarvak is voltak a világ legnagyobb teknősének páncélján

A legnagyobb ismert teknőspáncélra bukkantak rá a kutatók Dél-Amerikában, ami segíthet feltárni a világ egyik legnagyobb ismert teknősfajának biológiáját, és a teknősök családfájáról alkotott elméletet is átírhatja – írja az MTI.

A Science Advances szaklapban publikált tanulmányban a kutatók az évtizedekkel ezelőtt felfedezett, ám a leletek száma és hiányossága miatt még mindig kevéssé ismert Stupendemys geographicus névre hallgató teknős új fosszíliáit vizsgálták meg, köztük a valaha dokumentált legnagyobb teknőspáncéllal. A 2,4 méteres páncélból kiindulva a kutatók becslései alapján a teknős több mint ezer kilós lehetett, masszív méreteivel pedig

• közel százszor akkora, mint a legközelebbi rokona, a Duméril-folyamteknős (Peltocephalus dumerilianus)
• és kétszer akkora, mint a ma élő legnagyobb teknős, a kérgesteknős (Dermochelys coriacea).

A kutatók a páncélokat, illetve vizsgálva felfedezték, hogy a hímek páncélján szarvak is voltak, melyek a koponyájukat védték, a  nőstényeknél ugyanakkor ez nem jelent meg. Ez főleg azért fontos, mert az ún. nyakfordító teknősök csoportjában ez az első bizonyíték és példa arra, hogy a hímek és a nőstények eltérő páncélúak voltak. 

A Stupendemys geographicus  Dél-Amerika trópusi, északi részén, vagyis a mai Kolumbia, Venezuela és Brazília területén élt, ami 5-10 millió évvel ezelőtt tápanyagban gazdag, mocsaras élőhely volt. Éppen emiatt több más hatalmas állat is élt itt, többek közt kajmánok is, amik a harapásnyomokból és a csontokon lévő lyukakból ítélve találkoztak is a teknősökkel. Nem feltétlenül ők voltak ugyanakkor az agresszorok: a rendkívül ritkának számító állkapocscsontokat vizsgálva a kutatók megállapították, hogy a teknősök a halak, kígyók és puhatestűek mellett krokodilokat is ettek.

A lelet alapján a teknősök története némi finomításra szorul. A kutatók szerint a minták elemzése után egyértelmű, hogy az Amazonas vidékének bizonyos ma élő fajai a Stupendemys legközelebbi élő rokonai. Emellett a Brazíliából, Kolumbiából és Venezuelából származó fosszíliák arra is utalnak, hogy az óriásteknősök földrajzi elterjedése jóval nagyobb volt, mint azt eddig feltételezték, az állatok ugyanis a dél-amerikai kontinens teljes északi részén honosak voltak.