Egyszer már nagyon olvadt az Antarktisz, akkor 3 méterrel emelte meg a tengerszintet

Naponta érkeznek hírek arról, hogy az Antarktiszon abnormálisan meleg van, és városnyi jéghegyek szakadnak le róla. A klimatológusok arra figyelmeztetnek, hogy ha olvadási láncreakció indul be a Déli-sarkon, annak katasztrofális következményei lesznek a világ part menti településeire nézve, hiszen drasztikusan meg fog emelkedni a tengerszint.

De honnan tudjuk olyan biztosan, hogy tényleg ez fog következni? Nos, például onnan, hogy 129 ezer évvel ezelőtt, az előző interglaciális (jégkorszakok közötti időszak) idején éppen a nyugat-antarktiszi jégmező súlyos elolvadása eredményezte a több mint három méteres globális tengerszint-emelkedést. És ami még aggasztóbb, ehhez

E felfedezéseket az ausztrál Új-Dél-Walesi Egyetem kutatói tették, akik kísérleti furatokat emeltek ki a nyugat-antarktiszi jégmező jegéből. Méghozzá az úgynevezett kék jéggel borított régiókból, amelyeket a szelek csupaszítottak le a viszonylag fiatal felső hó- és jégrétegtől. Így a mélyebben fekvő, ősibb jégtömeg a felszínre került, és tanulmányozhatóvá vált.

A jégmező alatt egészen magas hegységek találhatók, vagyis a jégtömb csak a felszín felől tűnik laposnak. Valójában azonban, ahogy a részben a jég alatt elterülő hegyek magasabb régiói felé haladunk, egyre öregebb jégrétegek kerülnek a lábunk alá, hiszen az alatta fekvő kőzethez egyre közelebb kerülünk (amelyet az évezredek zord időjárása lecsiszolt). Vagyis úgy is lehetséges egyre idősebb rétegekből mintát venni, ha vízszintesen közelítünk a hegyek felé.

Pontosan ezt tették az ausztrál kutatók. A mintákon a legkülönfélébb méréseket végezték, különféle izotópokat kerestek bennük, vulkánkitörésből származó hamuszemcsék után kutattak. Az adatokból az világlott ki, hogy az utolsó interglaciális időszakban évezredekig tartó jégolvadás zajlott le. Ez

Emellett metánbontó baktériumok DNS-ét is megtalálták a jégbe fagyva, ami azt sugallja, hogy több metán volt az atmoszférában, mint korábban vagy később. A metán az elolvadó jég alól kiszabaduló, korábban a kőzetekbe zárt gázkészletekből származhatott. Sokkal potensebb üvegházgáz a szén-dioxidnál is, és ma is vannak arra utaló adatok, hogy például az északon felolvadó permafroszt alól döbbenetes mennyiségű metán szabadulhat fel. Vagyis a felmelegedés a metán révén önmagát erősítő folyamattá válik.

Az adatok alapján készített modellszámítások azt valószínűsítik, hogy ha 2 Celsius-fokkal emelkedik a világtengerek átlagos hőmérséklete, akkor ezer év alatt 3,8 méteres tengerszint-emelkedésre lehet számítani. Ennek nagy része azután következik majd be, miután a nyugat-antarktiszi selfjég összeomlik. Erre a legtöbb modell alapján a 2 Celsius-fokos melegedés utáni két évszázadban kerülhet sor.

Lehet, hogy az ezer éves időtávlat beláthatatlan a mában élő embernek, sőt még a két évszázad múlva előálló helyzet sem érdekel különösebben sokakat. Ugyanakkor már az is érezhető hatást fog gyakorolni a tengerek mellett lakó emberek életére, hogy az előrejelzések szerint az elkövetkező száz évben 45-82 centivel majd emelkedik a tengerszint.

A modellek szerint ebben még csak 5 centivel lesz benne az antarktiszi olvadás, nagy részét a melegedő víz tágulása, illetve a grönlandi jégpajzs elolvadása fogja okozni. Az ausztrál kutatók mostani felfedezése azonban azt valószínűsíti, hogy az antarktiszi olvadás sokkal nagyobb szerepet vállalhat az emelkedő tengerszintben, mint azt eddig sejtettük.