A koronavírus mutációja valószínűleg nem jelent problémát

A múlt héten az Index is megírta, hogy kínai kutatók tanulmánya szerint az új koronavírus megjelenése óta mutáción esett át, és ennek eredményeképpen két törzsre tagolódott. A virológusok által S és L törzsként azonosított vírusok közül az utóbbi jóval veszélyesebbnek mutatkozott, mint az előbbi.

Ennek eredményeképpen az L törzs Vuhanban 70 százalékos többségbe került a fertőzött populációban. Ugyanakkor - ellentmondásosnak tűnő módon - a tanulmányban azt is állítják, hogy mostanra azonban a virulensebb L vonal visszavonulóban van, és az S látszik terjedni. Ezt a jelenséget a hatékony kínai járványellenes intézkedések hatásának tulajdonítják.

A Live Science által megkérdezett külföldi (és a kutatásban nem résztvevő) kutatók azonban gyakorlatilag egyöntetűen úgy gondolják, hogy az agresszívebb törzs létrejöttéről, illetve alapvetően a törzsekre való szétválásról levont kínai konklúziók

Ezt legfőképpen arra alapozzák, hogy meglehetősen kevés, 103 esetet vizsgáltak a tanulmányban, és a két vírusváltozat között csak néhány nukleotidnyi különbséget találtak. Egy igazán átfogó evolúciós kutatáshoz több ezer mintát kellene elemezni, és ez akár több évig is eltarthat. A nukleotidok a nukleinsavakat felépítő bázisok, amelyekből az új koronavírus genomjában 30 ezer van.

Ilyen kis számú minta esetén könnyen előállhat az, hogy a vak véletlen miatt olyan betegekből vett kórokozókat fognak összehasonlítani, akiknél más körülményeik miatt enyhébb vagy súlyosabb a betegség lefolyása.

Nagyon valószínűtlen a kutatók szerint, hogy ilyen apró változások bármilyen érezhető hatást gyakorolnának a vírus viselkedésére, pláne minimális az esélye annak, hogy ez a hatás a vírus szempontjából pozitív legyen. A legtöbb tulajdonságot egyszerre sok gén szabályozza, így egy-egy gén minimális megváltozása ritkán jelenik meg a számunkra releváns jellegekben, például a fertőzőképességben, illetve az okozott betegség súlyosságában.

A mutációk hallatán mindenki megretten, és nem is alaptalanul, hiszen az antibiotikum-rezisztens baktériumok is mutációk révén szereznek ellenálló képességet. Ugyanakkor a mutációk a mi szempontunkból is lehetnek hasznosak. Hiszen – ahogy a seattle-i helyzet feltérképezésében is – a vírusgenom változásainak nyomon követése alkalmat adhat arra, hogy visszavezessük a függetlennek tűnő fertőzéseket egy közös vírusősre.