Bebizonyították Darwin egyik evolúciós elméletét
További Tech-Tudomány cikkek
- Rongyként nyújtható és csavarható az LG új kijelzője
- Az élet keresése közben végezhetett a marslakókkal az amerikai szonda
- Itt a nagy dobás a 4iG-től: műholdakat állítanak Föld körüli pályára
- Minden eddiginél furább hibrid szörnyeteggel rukkolhat elő az Apple
- Hamarosan képtelenek leszünk kiszolgálni az adatközpontok energiaigényét
Charles Darwin evolúcióelmélete, vagyis az a világnézeti rendszer, mely szerint a természetben az élőlények egymással versengenek a fennmaradásért, a természetes szelekció révén pedig a legrátermettebb egyedek örökítik tovább a génjeiket, manapság már általánosan elfogadott. Az elmélet egy friss kutatásnak hála mostantól talán még elfogadottabb lehet, 138 évvel a tudós halála után ugyanis tudósoknak sikerült bebizonyítaniuk Darwin egyik, evolúcióra vonatkozó elméletét – írja a Phys.org.
A Proceedings of the Royal Society B szaklapban publikált kutatásban a kutatók a fajok és az alfajok közti kapcsolatot vizsgálták meg tüzetesebben. Fajok alatt állatok olyan csoportját kell érteni, melyek egymás között képesek szabadon szaporodni, az alfajok pedig olyan populációk, melyek egymástól eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek. A vörös rókának például 45 alfaja él szerte a világon, az embernek viszont egyetlen alfaja sincsen.
Darwin annak idején azt gyanította, hogy a több fajjal rendelkező családfáknak változatosabbnak is kell lennie, a mostani kutatásból pedig az derült ki, hogy az alfajok tényleg fontos szerepet játszanak a fajok evolúciójában. A kutatást vezető Laura van Holstein több évszázadnyi adatot átböngészve jutott arra, hogy az alfajok hosszú távon meghatározzák a fajok fejlődésének dinamikáját, emellett pedig azt is sikerült bizonyítania, hogy a szárazföldi, illetve a tengeri emlősöknél és a denevéreknél eltérően zajlik az evolúció.
Az emlősöknél a fajok és alfajok közti kapcsolat, valamint az alfajok kialakulása, és diverzifikálódása is eltérően működik az élőhelyük függvényében, ez pedig befolyással van arra, hogy az alfajokból hogy lesznek végül fajok. A szárazföldön egy természetes akadály, például egy hegy könnyen szétválaszthat egy állatcsoportot, ami így különböző irányokba fejlődhet tovább. A röpképes és a vízben élő állatok esetében jóval kevesebb ilyen akadály létezik.
– mondta Von Holstein, aki azt is kiemelte, hogy ugyan az alfajokra lehet egy új faj kialakulásának előszobájaként is tekinteni, az evolúció minden csoport esetében eltérően működik.
A kutatás elsősorban azért lehet fontos, mert a segítségével akár azt is meg lehet majd állapítani, hogy az emberi beavatkozás pontosan hogyan fog hatni egy faj evolúciójára. Jelenleg az alfajokkal keveset szoktak foglalkozni ezen a téren, ám a kutatás alapján ezeknek a vizsgálata is elengedhetetlen, ha garantálni akarjuk egy állatfaj túlélését.
Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, és vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!