Egyszer megszívták egy járvánnyal, a mostaninak már nem hagyják

Bár Szingapúr, Hongkong és Tajvan sok mindenben különbözik egymástól, van egy közös vonásuk: a maguk sajátosságainak megfelelően, de mindhárman hasonló sikerrel tartják kordában a mára az egész világot elérő koronavírus-járványt. Annak ellenére, hogy utóbbi kettő közvetlen szomszédja a járvány kiindulópontjának számító Kínának, és mindhárman szoros kapcsolatot ápolnak vele, a járvány pedig épp a kínai holdújév idején tört ki, amikor az egész régióban ugrásszerűen megnő az utazások száma.

Mi a közös kis távol-keleti állam (nevezzük most így az egyszerűség kedvéért a két speciális közigazgatási státuszú területet is) receptjében?

• Már a nulladik pillanatban szigorú közösségi korlátozásokat vezettek be.
• Rengeteg tesztet végeznek el, amihez aprólékos kontaktkutatást végeznek.
• Magas színvonalú az egészségügyi rendszerük, amelyben az emberek meg is bíznak.
• Nemcsak a kormány, de a lakosság is komolyan veszi, ezért fegyelmezetten betartja az intézkedéseket.

Na meg az is közös vonás, hogy volt alkalmuk felkészülni, hiszen az utóbbi idők több súlyos járványa is ebből a régióból indult – nem véletlenül. A 2002-2003-as SARS-járvány több távol-keleti államot is a járványügyi terveik átgondolására sarkallt, így az új koronavírust már csőre töltve várták. A régióban sem minden országra volt jellemző egyébként ez a gyors és határozott fellépés, Japán, sőt a későbbi lépéseiért már szintén sokat dicsért Dél-Korea is lassan kapott csak észbe.

Kilapítják a görbét

Persze ahogy a világon mindenhol, úgy ezekben az államokban is messze még a vége. Egyelőre azonban sikerül alacsonyan tartaniuk mind a fertőzöttek, mint a halálesetek arányát, miközben Európa több országában és az Egyesült Államokban egyre inkább elszabadulni látszik a járvány.

A cikk írásakor az összesített adatok szerint világszerte több mint 183 ezren fertőződtek meg, és több mint 7100 eset halállal végződött, míg a gyógyultak száma meghaladta a 79 900-at. A három távol-keleti államban így néztek ki a számok:

• Szingapúr: 243 fertőzött, 0 haláleset, 109 felépült (az esetek 44,9 százaléka), és egymillió főre vetítve 41,5 esetet tartanak nyilván.
• Hongkong: 162 fertőzött, 4 haláleset, 81 felépült (50 százalék), egymillió főre vetítve 21,6 eset.
• Tajvan: 77 fertőzött, 1 haláleset, 20 felépült (26 százalék), egymillió főre vetítve 3,2 eset.

Összehasonlításképp: egymillió főre jelenleg Olaszországban 462,8, Svájcban 272, Norvégiában 252 fertőzött jut, és ugyanezekben az országokban az összes eset 9,8, 1,7, illetve 0,07 százaléka gyógyult meg eddig. Magyarországon az egymillió főre vetített arány mindössze 5,2, de ahogy a hazai helyzetről készült, folyamatosan frissülő grafikonjainkon látszik, itthon még bőven kibontakozóban van a járvány, és az új esetek száma a kevés elvégzett teszt mellett is erősen növekvő tendenciát mutat.

A vírus a három távol-keleti államban is jelen van, de egyelőre úgy tűnik, sikerül kilapítaniuk a görbét, azaz időben úgy elnyújtaniuk a fertőzés terjedését, hogy a betegek ne egyszerre ömöljenek rá az egészségügyi ellátórendszerre. Így sikerülhet elkerülniük, hogy az egészségügy úgy megbénuljon, mint amit Olaszországban már láthatunk. Ehhez persze nem árt az sem, hogy mindhárom állam egészségügye elég magas színvonalú.

A járványügy felkészültség évekkel egy járvány kitörése előtt kezdődik. Ha például a kórházi ágyak vagy az orvosok számát csökkentették az évek során, nagyon nehéz lesz ezt rövid idő alatt kompenzálni

– mondta a Time magazinnak Emanuele Capobianco, a Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Szövetségének (IFRC) egészségügyi igazgatója.

Nulladik napi korlátozások

Az eddig hatékonynak bizonyuló fellépés egyik kulcsa az volt, hogy mindhárom államban rögtön a járvány gyanújának felmerülésekor drasztikus intézkedéseket hoztak, annak ellenére, hogy ez jelentős gazdasági áldozattal járt, hiszen a legjelentősebb kereskedelmi partnerüktől kellett többé-kevésbé elvágniuk magukat.

Jó példa erre Tajvan, ahol már december 31-én egészségügyi szűrést vezettek be a járvány kiindulópontjának számító kínai Vuhanból érkező járatok utasainál – azon a napon, amikor a kínai hatóságok az első fertőzött esetet bejelentették a WHO helyi irodájának, és három héttel azelőtt, hogy Kína egyáltalán megerősítette, hogy a vírus emberről emberre terjed.

Tajvan 23 millió állampolgárából 850 ezer lakik és 404 ezer dolgozik Kínában, 2019-ben pedig 2,71 millió kínai utazott a szigetre. Nem csoda hát, hogy ugrásra készen várták a következő járványhelyzetet. Az egészségügyi és a bevándorlási adatbázisaik összekötésével létrehoztak egy rendszert, amely automatikus figyelmeztetéseket generál az utazók potenciális fertőzöttségéről.

A SARS-járvány után létrehoztak egy központi járványügyi parancsnokságot is. Ezt január 20-ára már be is izzították, és hamar összeállított egy 124 elemből áll akciótervet, határellenőrzéssel, iskolai és munkahelyi irányelvekkel, kommunikációs tervvel, a kórházi erőforrások feltérképezésével. Hatóságilag korlátozták a maszkok és más védőeszközök árát is, és a katonaságot hadrendbe fogva pörgették fel az előállításukat.

Tesztelni, tesztelni, tesztelni

A koronavírus-járvány kapcsán gyakran felmerülő nehézség, hogy mivel a fertőzés sokszor csak enyhe vagy semmilyen tünettel nem jár, ezeket az eseteket általában nem is azonosítják, ezért ők fű alatt fertőznek tovább, így még nehezebb kordában tartani a vírus terjedését. A vuhani példa utólagos elemzése azt is világosan megmutatta, hogy amikor már szabad szemmel látszódni kezd, hogy baj lehet, addigra az már régen megtörtént. Egy friss kutatás szerint pedig a kínai járvány kezdeti szakaszában a fertőzések 86 százaléka történt észrevétlenül. Ezért kulcsfontosságú a minél szélesebb körű tesztelés.

Magyarországon ehhez képest egészen mostanáig alig végeztek koronavírus-teszteket: a cikk írásáig a hivatalos tájékoztató honlap szerint mindössze 1587 mintavétel történt. Orbán Viktor miniszterelnök még hétfőn is arról beszélt, hogy illúzió, hogy több teszteléssel ki lehet szűrni a betegeket. Ehhez képest már kedden bejelentették, hogy több szűrés lesz: már a súlyos tüdőgyulladásban szenvedőknél is elvégzik, az utazási és kapcsolati előzményektől függetlenül, illetve mobil mintatevő egységeket is létrehoznak, hogy több tesztet lehessen elvégezni. Hasonlóan gyors 180 fokos fordulat volt ez, mint az iskolabezárások esetében, amikor múlt pénteken reggel még arról beszélt a kormányfő, hogy nem indokolt ilyen lépés, majd aznap este maga jelentette be, hogy bezárnak (hivatalosan távoktatásra állítanak át) minden iskolát.

Pedig az már legkésőbb Dél-Korea példáján is látszott, hogy ha egy ország szeretné korán fenntartható keretek közé terelné a járványt, minél több tesztet érdemes elvégeznie. Amint Kína január közepén közzétette az új vírus teljes genomját, Szingapúr, Hongkong és Japán is kifejlesztette a saját tesztjét, és felpörgette a gyártásához szükséges alapanyagok előállítását. Mára az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) is ez a fő üzenete a világ kormányai felé:

Szingapúr már a járvány kezdetétől ezt teszi. Pedig eleinte még nem úgy tűnt, hogy bezzegország lesznek a koronavírus elleni harcban. Ők voltak a világ harmadik országa, ahol a vírus megjelenését jelentették, és február közepére több mint 80 fertőzöttel még náluk volt a Kínán kívüli legtöbb ismert eset. A hangsúly azonban az ismerten van: egy harvardos felmérés szerint az 5,7 milliós állam annyival hatékonyabban azonosítja a fertőzötteket, hogy ha minden ország ilyen azonosítási kapacitással dolgozna, az összes eddig felfedezett külföldről behozott eset 2,8-szorosára derült volna fény globálisan.

A fertőzés azonosítását az is megnehezíti, hogy a betegség tünetei annyira hasonlítanak más légúti megbetegedésekéihez, hogy pusztán ezek alapján nem dönthető el, hogy koronavírusos esetről van-e szó. Szingapúrban azzal igyekeztek átvágni ezt a gordiuszi csomót, hogy nem várták meg, amíg valakinél konkrétan koronavírus-gyanú merül fel, hanem minden egyes influenzaszerű és tüdőgyulladásos esetben elvégezték a tesztet. Kifejlesztettek helyben egy olyan tesztet is, amely nem a vírus jelenlétét mutatja ki, hanem az ellene termelt antitestekét, hogy a már meggyógyult, de korábban fertőzött, így fertőzőképes személyek se csúszhassanak át a rostán. A tesztek mindenkinek ingyenesek.

Autoriter hatalom és példás transzparencia

Szingapúrban a rengeteg teszt mellett, a vírus tetten érésének másik pilléreként, óriási energiát fordítottak arra is, hogy levadásszanak mindenkit, aki kapcsolatba léphetett az azonosított fertőzöttekkel. Emellett a hagyományos szűrésre is figyelnek, a középületekbe való belépés előtt például mindenkinek megmérik a testhőmérsékletét. A karantént és az elkülönítést is szigorúan betartatják a hatóságok. Egy kínai házaspárt például bíróság elé állították, amiért hazudtak arról, hogy a Vuhanból hazaérkező férfi merre járt a megérkezése és a karanténba vonulása közötti napokban.

A lépések hatékonyságában ugyanakkor nagy szerepet játszik Szingapúr egyedi államberendezkedése is. Az országban a demokrácia és az autoriter berendezkedés egy sajátos keveréke működik, amelyben egy paternalista államhatalom biztosítja az emberek alapvető szükségleteit, amiért egy jogkövető, fegyelmezett társadalmat kap cserébe. Ez a nyugati ízlésnek túl szoros állami felügyeletet eredményez, a kínai digitális diktatúrától ugyanakkor ez a rendszer még messze van.

Egyes szakértők szerint ugyanakkor a hatékony járványügyi fellépés valódi sikerét épp hogy nem az autoriter elemek adják, hanem az ezek ellenére jelen lévő transzparencia, az alapos tesztelés és a karanténok gyors elrendelése.

Sokan dicsérték az ellenőrzésre és kényszerítésre alapuló tekintélyelvű válaszlépéseket, de szerintem valójában azt láthatjuk, hogy fontosabb a modernt eszközöket használó, jó közegészségügy

– mondta Matt Kavanagh, a Georgetown Egyetem egészségpolitikai kutatója.

Az egészségügy olajozott működésére egy példa, hogy a járvány kontroll alatt tartása érdekében a szingapúri kórházakban a szakdolgozók egymástól elkülönített csoportokban dolgoznak, hogy ha az egyiket karanténba kell helyezni, a többi folytathassa a munkát. A kormány próbálja csökkenteni a járványügyi intézkedésekkel járó terhelést is. Aki magánvállalkozóként karanténba kényszerül, annak napi 100 szingapúri dollárt (22 ezer forintot) fizetnek, a munkáltatóknak pedig megtiltották, hogy a karanténban töltött napokat a szabadságkeret terhére könyveljék el.

Mindeközben a szingapúri kormány az emberek tájékoztatására is nagy figyelmet fordít. A magyarországi esetekről a tisztifőorvos szerint azért nem tudhatunk meg gyakorlatilag semmit, mert a hatóságok védik az érintettek érzékeny adatait. Ez az elv önmagában még díjazandó is lenne, de ebben az esetben a közérdek és a személyes adatok védelme közötti egyensúlyt nem biztos, hogy jól sikerült belőni. Érdemes megnézni ezen az oldalon, a szingapúri kormány milyen részletességgel és átlátható módon tájékoztat ugyanerről. A szingapúri államberendezkedés épp magánszféra-védelmi szempontból nem feltétlenül követendő példa, de ebben az esetben az érintettek az általuk nyilvánosságra hozott adatokból sem azonosíthatók be, mégis pontosabb képet kapnak az emberek a járvány ottani állásáról.

Sokan dicsérték Lee Hsien Loong miniszterelnök kommunikációját is. Miközben az Egyesült Államokban Donald Trump eleinte elbagatellizálta a veszélyt; Dél-Koreában Mun Dzsein közvetlenül a járvány robbanása előtt arról beszélt, már túl vannak a nehezén; Japánban pedig Abe Sinzó gyakorlatilag eltűnt a nyilvánosság elől; Loong világos, őszinte, higgadt beszéde válságkommunikációs tananyag lehetne – mondjuk volt is ideje gyakorolni, 2004 óta vezeti a félautoriter államot.

Nem szeretik, de bíznak benne

Szingapúr a világ második, Hongkong a harmadik legsűrűbben lakott állama, így a minden ország esetében hangsúlyozott közösségi eltávolítás náluk különösen fontos eszköz a vírus terjedésének feltartóztatásában. A Kína közvetlen szomszédságában fekvő Hongkong ezért már februárban bezárta az iskoláit, amelyek legalább húsvét utánig zárva is maradnak, és az összes, azóta sok más országba, például hozzánk is begyűrűzött korlátozó lépést már korán meghozták: a rendezvényeket betiltották, a mozik, éttermek, szórakozóhelyek bezártak, sok cég otthoni munkavégzésre állt át, és a hatóságok mindenkitől azt kérik, lehetőség szerint maradjanak otthon.

És a lakosság az ilyen kéréseknek eleget is tesz. Nem csoda: Hongkongot különösen súlyosan érintette a SARS-járvány, amelynek világszerte 774 halálos áldozata volt – ebből 299, azaz az összes haláleset több mint harmada a városállamban történt. A hongongi utcákon a mai napig találhatók akkoriban kihelyezett kézfertőtlenítő állomások, és a fertőzés megelőzésével kapcsolatos higiéniai előírások betartásáról sem kell sokáig győzködni az embereket.

A hatékony járványkezeléshez elengedhetetlen az intézményrendszer iránti közbizalom. Hongkong kapcsán külön érdekesség, hogy ez most annak ellenére is megvan, hogy az utcákon még a közelmúltban is folyt a hosszú hónapokon át tartó, véres összecsapásokba torkolló tüntetéssorozat, amelyet épp a kormánnyal szembeni tömeges elégedetlenség tüzelt. A kormány iránt érzett bizalmatlanság azonban nem jár együtt az egészségügyi rendszer iránti bizalomvesztéssel, amit részben magyaráz, hogy a hongkongi (és a szingapúri) egészségügyet a világ legjobbjai között tartják számon.

(Borítókép: Tajpeji tömegközlekedés 2020. február 4-én. Fotó: Jose Lopes Amaral / NurPhoto / Getty Images Hungary)

Az emberek betartják a közegészségügyi intézkedéseket, annak ellenére, hogy nem szeretik a kormányt

– mondta David Hui, a Hongkongi Kínai Egyetem járványügyi központjának igazgatója.

Vannak, akiknek már nincsenek kérdéseik, és vannak, akik az Indexet olvassák! Támogasd te is a független újságírást, hogy ebben a nehéz helyzetben is tovább dolgozhassunk! Kattints ide!