Home office közben, a nappaliból irányítják a Curiosity marsjárót

Koronavírus-járvány ide vagy oda, a NASA nem állt le. Egyébként sem tűnik egyszerű feladatnak egy hihetetlenül drága, és egyébként a Marson állomásozó járművet irányítani a Földről, most azonban úgy tűnik, hogy a NASA mérnökei ezt a nappalijukból is megoldják. 

A mai közleményükből kiderült, hogyan alkalmazkodtak a munkatársaik a soha nem látott helyzethez, és több száz ember hogyan hangolja össze a munkáját, hogy ne kelljen félbeszakítani egy űrmissziót. A Curiosityt irányító csapat arról számolt be, hogy a normális munkanapjaikon is monitorokat néznek, de általában legalább egy szobában vannak. 

Most azonban nem elég, hogy különböző gépeken dolgoznak, de egyszerre vagy 15 chatablakon kommunikálnak egymással, és ahogyan az egyikük fogalmazott, kicsit többet kell zsonglőrködni. 

Természetesen videóhívások is mennek közben, van úgy, hogy egyszerre több, miközben azokat a feladatokat, amiket eddig nagy teljesítményre képes munkaállomásokon végeztek, most a laptopjaikon vagy a jóval szerényebb képességű asztali gépeiken kell megvalósítaniuk. A dolgozók azzal egyetértenek, hogy így a munka kevésbé hatékony, de azt mondják, hogy ennek ellenére is folyamatosan jönnek az újabb eredmények.  

Bár az irodában nem dolgozik senki, a Curiosity nem állt meg, a home office alatt felhajtott egy sziklára, lefúrt, mintát vett, és elemzéseket küldött, és még egy csomó feladat vár rá. 

Franciaországban kollégiumi szobában  szimulálják az űrmissziót

Franciaországban pedig a kijárási korlátozások közepette űrmisszió-szimulációt hajt végre hatvan egyetemista a kollégiumi szobájában. Stephanie Lizy-Destrez űrkutató, a franciaországi ISAE-SUPAERO űrkutató központ munkatársa úgy döntött, a lehető legtöbbet hozzák ki ebből a helyzetből, és felvette a kapcsolatot az egyetemista önkéntesekkel. Mint elmondta, nem tudják pontosan szimulálni az űrutazást: kimaradnak az olyan feladatok, mint például a mintagyűjtés a bolygó felszínéről a holdjáró segítségével, ráadásul a résztvevők megszakíthatják virtuális útjukat azzal, hogy naponta sétát tesznek szobájukon kívül.

 A diákok számítógépes feladatokat végeznek, például a mentális képességeiket ellenőrző és memóriájukat vizsgáló teszteket töltenek ki. Naplót vezetnek, és ötnaponta kitöltenek egy kérdőívet.

A szűk lakótér – a hallgatók 12 négyzetméteres szobákban – és a mozgási és tevékenységi korlátozások hasonlatosak ahhoz, mint amelyet az űrben dolgozóknak meg kell tapasztalniuk, ez pedig érdekes adatokat szolgáltathat a kutatóknak, akiknek alaposan meg kell érteniük az embereket érő pszichológiai hatásokat, mielőtt asztronautákat küldenek a Marsra.