Dögletes nyavalya ütötte ki magát az országban, 240 ezer halott

Ázsiából váratlanul felbukkan egy ismeretlen kór, ami a nemzetköziesedő világban minden hatósági óvintézkedés ellenére eljut Európába, ott pedig kegyetlenül, kiszámíthatatlanul és félelmetes sebességgel szedi áldozatait. A járványt, mely időről-időre visszatér, pánik, társadalmi bomlás, helyenként apokaliptikus hangok kísérik.

Klímakatasztrófa állt a hátterében, hadseregek terjesztették, kuruzslók és politikusok használták, orvosok vitáztak róla hevesen: a világ első modern járványa, ami csak mutat azért néhány zavarba ejtő párhuzamot a mai állapotokkal.

A COVID-19 kapcsán az előzmények között legtöbbet talán a spanyolnátháról hallunk, de a modern járványügy a kolerával kezdődik, és áttételesen egy sor dolgot köszönhetünk is neki a budapesti ivővízrendszertől a hulladékkezelésig. Addig azonban súlyos dolgok estek meg: az első magyarországi kolerajárványban (1831-ben) 240 ezren, az 1872-73-as utolsó nagyobban 400 ezren haltak meg.

A kolera- és általában a járványtörténetről Fónagy Zoltán történésszel beszélgetünk az Index tech-tudományos TNT podcastjében a Történettudományi Intézet kutatója mellékszálként hosszabb ideje foglalkozik a témával, az utóbbi időkben a hétköznapok történetéről szóló népszerű blogján is rendszeresen ír róla.

Az utolsó nagyobb kolerajárvány a hatvanas években volt a világban, Európában ma már nem nagyon él senki, aki testközelben átélte volna a kontinensünkön a betegséget, amely viharos gyorsasággal, az első tünetek jelentkezése után többnyire egy-két napon belül elvitte áldozatát. Lefolyásáról sok jót már a kolera nyelvújításkori magyar megnevezése (hányszékelés) alapján sem nagyon lehet sejteni: rendkívüli folyadékveszteség, összeomló keringés, jellegzetesen kékes arcú halottak; országos szinten százezrek vesztek oda a nagyobb járványokban.

A kolera ellen akkor is karanténnal, a határok lezárásával, a gócpontok körülkerítésével védekeztek elsősorban. Máshogy nem is tudtak volna, amúgy is ez volt az európai emlékezetbe beleégett fekete halál, a régi pestisjárványok válasza is, és bár a 19. században, főleg annak is a második felében rendkívüli fejlődést élt meg az orvostudomány, a prevenciónak ekkor is ez volt a fő eszköze. Hacsaknem a különféle kuruzslók, javasasszonyok, sarlatánok és népi bölcsek javallatai, melyek hol talizmánokat, hol alkoholt, hol éppenséggel az attól való tartózkodást, hol a heves érzelmek kerülését hirdették célravezetőnek.

A 19. század első felében az emberek döntő többsége életében a tudományos orvoslás az égadta világon semmilyen szerepet nem játszott. Inkább az szorul magyarázatra, hogy a 21. században, a természettudományos világszemlélet közel kétszáz éves hódítása is ilyen kereslet van ezekre a kuruzslókra

– mondta a mai áltudományokkal való hasonlításról az életmódtörténész. Bár a kor sok mindenben radikálisan más volt, mégis a látszólagos hasonlóságok a meglepőbbek. Néhány pont ezek közül, melyekbe a beszélgetésben Fónagy Zoltán mélyebben is beavat:

• A járvány bűnbakjai és összeesküvés-elméletei. A kolera idején könnyen találhatták magukat az előbbi szerepben mások mellett a zsidók (a kútmérgezők ősi toposza), a szegények (ők tehetnek a higiéniai hiányosságokról), a gazdagok (szándékosan akarják irtani a túl népes szegény réteget), de az orvosok is felettébb gyanúsak voltak: korabeli angol konteók szerint például a doktorok terjesztették el a betegséget, mert holttestekre volt szükségük a boncolásokhoz és más orvosi praktikáikhoz.

• A politikai propaganda természetesen akkor is több irányból rárepült a járványhelyzetre, és gyűrte bele saját világértelmezésébe a veszedelmes ragályt. A konzervatívok a felforgató eszmék, a forradalmi hevület elleni isteni büntetésként beszéltek megjelenéséről. Nálunk Kossuth a nemzet ellenségeire lesújtó égi pallosról szónokolt, amikor a szabadságharccal párhuzamosan pusztító koleráról eleinte úgy tűnt, hogy az a Habsburgokat segítő orosz csapatokat erősebben érinti, mint minket. Ez végül nem bizonyult igaznak: Kossuth hiába üzente, hogy mindnyájunknak el kell menni, a toborzás már csak azért sem lehetett eléggé sikeres, mert súlyos járvány tombolt az országban - ilyenkor meg eshet eső karikára, ne tessen annyira forradalmat csinálni.

• A hatóságok ugyan „szoros felvigyázásokat vétettek tekintetbe”, ezek bizony néha akkor is ellentmondásosak voltak, ami nem feltétlen építette felfelé a közbizalmat. Az első magyar kolerajárvány idején volt az utolsó magyar jobbágylázadás: az út- és egyéb zárak közvetve lincselésekhez is vezettek. Az életvédelmi és a gazdasági szempontok akkor is ellentmondtak egymásnak, és a különböző érdekek a tudományon belül is megjelentek. Nem véletlen, hogy a világkereskedelem folyásában leginkább érdekelt Angliában akarták a legnehezebben elfogadni, hogy a betegség emberről-emberre terjed, inkább maradtak volna az antik gyökerű miazma-elméletnél, mely szerint a kolera a rossz levegővel betegít. Ezt végül éppen egy angol orvos epidemiológiai klasszikusa cáfolta: John Snow a londoni Sohóban tette térképre a halálozásokat, bizonyítva, hogy az esetek egyetlen közkút köré koncentrálódnak, amit aztán a kút lezáratásával sikerült is orvosolni. Később Robert Koch azonosította a kórokozót, a “sárga rémet” pedig elsősorban a higiéniai viszonyok javításával sikerült alapjaiban visszaszorítani - a kolera elleni győzelem a modern járványtan egyik nagy sikere.

Az első, 1831-es magyarországi kolerajárványban 240 ezer ember, a lakosság hozzávetőlegesen 2 százaléka halt meg. A koronavírusra utalva mondta a beszélgetésben erről Fónagy Zoltán:

Ehhez képest ma tulajdonképpen szinte érzékelhetetlenül alacsony halálozási számokról beszélünk világszerte, mégis másképpen fogjuk fel. Emögött ott van az, hogy időközben az emberi élet értékéhez való viszony gyökeresen átalakult.

 Néhány további téma a nem egész egyórás beszélgetésből:

• Olyan megszokottak voltak a halálos járványok egykor, mint ma az influenza?
• Milyen szerepe volt egy vulkánkitörésnek a kolerához?
• És a globalizációnak, a kapitalizmusnak, a hadseregeknek?
• Mennyire ment 100-200 éve a social distancing?
• Mit tudunk a halandóságról, látenciáról, tényleges fertőzöttségről?
• Na és az apokalipszisről?
• Mit köszönhetünk egy világjárványnak?