Megvédte a gyorstesztjeit a Semmelweis Egyetem

Két nappal ezelőtt beszámoltunk a Semmelweis Egyetem kutatói által végzett kutatásról. A vizsgálatban két koronavírus-antitestgyorsteszt hatékonyságát vizsgálták, vagyis azt, hogy ezek milyen pontosan képesek kimutatni a fertőzöttséget. A vizsgált két gyorsteszt elfogadhatatlanul rosszul vizsgázott: A ténylegesen fertőzötteknek csupán harmadát mutatják pozitívnak, a ténylegesen negatívok közül pedig 7-13 százalékot fals pozitívnak mutatnak.

A eredmények szerint az antitesteket kimutató vizsgált gyorstesztek egyszerűen nem alkalmasak jelenleg a koronavírus-fertőzés szűrésére.

Már a tanulmány címe is az alkalmatlanságot fogalmazza meg fő üzenetként. Cikkünkben leírtuk, hogy az egyetem a nyilvánosan elérhető dokumentumok alapján 100 ezer darab antitestalapú gyorstesztet a CECZ Kft-től vásárolt. A Kft korábban teljesen ismeretlen volt az egészségügyi piacon, viszont az Innovációs és Technológiai Minisztérium egyik tanácsadójának, ifj. Kovácsics Ivánnak az édesapja, idősebb Kovácsics Iván a CECZ stratégiai vezérigazgató-helyettese.

Az egyáltalán nem átlátható, hogy a CECZ milyen termékeket adott el. Hiába kérdeztük többször is a céget arról, hogy milyen típusú kínai lélegeztetőgépeket szállított Magyarországra és biztosít-e szervizhálózatot a gépekhez, nem kaptunk tőlük választ. Arra is kíváncsiak voltunk, hogy mi a véleményük a gyorstesztek hatékonyságáról, de erre a kérdésünkre sem érkezett válasz.

Mint korábbi cikkünkben írtuk, "azt nem tudjuk, hogy a SOTE által vizsgált és a tanulmányban szereplő gyorstesztek az egyetem CECZ-től szerezte-e be, az viszont biztos, hogy a CECZ adott el nagy tételben gyorsteszteket az egyetemnek".

A cikk megjelenése után a Semmelweis Egyetem az alábbi közleményt adta ki (a közleményt teljes terjedelmében közöljük, a belőle kiolvasható ellentmondásokat, illetve az egyetemnek feltett további kérdéseinket utána ismertetjük):

Az Indexen 04.30-n megjelent Két kínai koronavírus-gyorsteszt teljesen használhatatlan című cikkében egy az Orvosi Hetilap számára készített tanulmányra hivatkozik. A Semmelweis Egyetem munkatársai által készített publikáció azonban nem az Index által említett – az Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízásából rendelt, CECZ-től származó – tesztek kapcsán vonta le a tanulmányban állított következtetéseit. A gyorstesztek nem a vírust, hanem a vírus ellen a szervezetben termelődött ellenanyagot hivatottak kimutatni, ugyanakkor csak akkor mutatják ki a betegséget, ha már megjelentek az antitestek a szervezetben – ezek viszont csak a fertőződést követő napokban bukkannak fel. Vagyis a gyorstesztek önmagukban valóban nem alkalmasak a diagnózis felállítására, de más kiegészítő vizsgálatokkal együtt az egyetem is alkalmaz bizonyos gyorsteszteket egyes eljárásai során. Ugyanakkor a Semmelweis Egyetem az ún. PCR tesztek használatát helyezi előtérbe, mely jóval megbízhatóbb képet ad a betegségről, ugyanis ez a teszt képes kimutatni a vírus örökítőanyagát. Ennek során a páciens légúti (légcső vagy orr-torok) váladékából műanyag pálcával mintát vesznek, azt speciális csőbe teszik, és genetikai vizsgálatokkal mutatják ki a vírus jelenlétét.

Vagyis az egyetem azt állítja, hogy a kutatói nem "az Innovációs és Technológiai Minisztérium megbízásából rendelt, CECZ-től származó tesztek kapcsán vont(ák) le a tanulmányban állított következtetései(ke)t". Ezt cikkünk sem állította. A közlemény emellett cikkünk egyetlen tényleges állítását sem cáfolja. A közleményben sem nevezik meg, hogy a CECZ Kft-től milyen gyártmányú teszteket vásároltak.

Néhány érthetetlen részlet azonban még nyilvánvalóbbá válik a közlemény után. Az egyetem tehát megerősítette, hogy rendeltek gyorsteszteket a CECZ Kft-től, egyértelműen diagnosztikai célra. De valamiért - ha jól értjük - nem e tesztek hatékonyságát vizsgálták a tanulmányukban, hanem két teljesen más gyártmányú tesztet. Miért?

A következő kérdéseket küldtük el a Semmelweis Egyetemnek:

• Mi alapján született a döntés arról, hogy mely tesztek pontosságát ellenőrzik vizsgálattal?
• Mi alapján született döntés arról, hogy mely teszteket szerzik be diagnosztikai célra?
• Miért nem ugyanazokat a teszteket vizsgálták, amelyeket a betegek tesztelésében is használnak?
• Ha nem végeztek ellenőrző vizsgálatokat, mi alapján bizonyosodtak meg a diagnosztikai célra vásárolt tesztek használhatóságáról?
• Ha végeztek ellenőrző teszteket a diagnosztikai célra beszerzett tesztek hatékonyságáról, azok eredményeit miért nem hozták nyilvánosságra?
• Milyen gyártmányú, milyen típusú teszteket vásároltak diagnosztikai célra?
• Milyen forgalmazótól szerezték be a tanulmányban vizsgált teszteket?
• Mi alapján született döntés arról, hogy a CECZ Kft-től szereznek be teszteket és egyéb eszközöket?
• A Kft. által szállított eszközök használhatóságáról mi alapján győződtek meg?

(Borítókép: Koronavírus gyorstesztelés a Kelen Kórházban 2020. április 24-én. Fotó: Bődey János/Index)