Csak most kezdődik a házról házra vívott harc a vírussal

Az új koronavírus mutációi hallatán a legtöbben megrettennek, hiszen a mutáció szó a köztudatban a rosszal, a veszéllyel társul. Elméletileg előfordulhat, hogy a vírus evolúciója során természetes módon történő mutációk (genomváltozások) veszélyesebbé teszik a vírust, például gyorsíthatják a szaporodását, súlyosbíthatják az általa okozott betegséget, de a mutációk nagyon nagy részének valójában semmilyen hatása sincs a járványra, vagy éppen hátráltatják a vírust.

Egy dologra azonban biztosan jók a mutációk: segítenek nyomon követni a vírus terjedését. Ha elég sok vírusmintából izolált örökítőanyagot (ami itt RNS) szekvenálunk, felrajzolhatjuk a vírus törzsfáját, és megtudhatjuk, hogy az előttünk lévő minta mely korábban feltérképezett vírusokkal áll a legközelebbi rokonságban – vagyis vélhetően honnan származik.

Pontosan ezt csinálják a Pécsi Tudományegyetem (PTE) Szentágothai János Kutatóközpontjának kutatói, akik most tették közzé első eredményeiket a BioRxiv preprint szerveren, illetve írtak róla a Facebookon is.

Az adatokból jól látszik, hogy a két hónappal ezelőtt, Nyugat-Európa bezárkózásakor Olaszországból, Ausztriából és máshonnan hazatérő több tízezer magyar vendégmunkás – az akkori félelmeket igazolva – többszörösen behurcolta a fertőzést Magyarországra. Viszont a jó hír az, hogy a gyorsan életbe léptetett korlátozások egész Kelet-Közép-Európában

A PTE kutatói a hozzájuk beérkező számos vírusminta közül kiválasztottak 32-t, úgy, hogy azok lefedjék az egész országot. A kiválasztott minták között volt családon belüli fertőződés, de feltehetően külföldi utazás során szerzett megbetegedés is. Ezek génszekvenciáit illesztették rá a vírus törzsfájára különféle algoritmusok segítségével. Ezek alapvetően úgy dolgoznak, hogy az egyes minták közötti legkevesebb változással járó utat keresik. Az alapelv szerint az a leszármazási kapcsolat a legvalószínűbb, amely a legkevesebb változást feltételezi a két vírus között.

Az adatokból az látszik, hogy a magyarországi járvány nem egy személytől indult ki, hanem egyszerre sokan hozták haza a vírust, főként Európából. Az is nyilvánvaló, hogy már március közepén elkezdődött a helyi terjedés, vagyis fertőzési gócok alakultak ki (bár ezek nem tudtak túlzottan nagyra nőni, nyilvánvalóan a szociális távolságtartó intézkedések hatására). A teljes régió hasonlóképpen reagált, és ennek megfelelően

Jelenleg kilenc jól elkülöníthető víruscsoportot tartanak számon, amelyek gyakorisága földrajzilag is eltérő. Így a meghatározott minták alapján jó valószínűséggel meg lehet mondani, hogy mely térségből származó vírussal állhat rokonságban a vizsgált minta. A magyar minták eléggé elszórtan helyezkednek el a koronavírus filogenetikai térképén.

A kilenc csoport közül négy biztos jelen van az országban, és nem zárható ki, hogy több is. Ez is arra utal, hogy párhuzamos behurcolások történtek. Bár ezek forrása főként Európa volt, találtak olyan vírusokat is, amelyek jó eséllyel az Egyesült Államokból, illetve tajvani közvetítéssel Kínából származtak.

A kutatók külön fontosnak tartották hangsúlyozni, hogy bár a járványgörbét sikerült laposan tartani, a vírus továbbra is itt van közöttünk, továbbra is fertőz, és az emberek fegyelmezettségén, illetve az intézkedéseken múlik, hogy hogyan alakul a jövő.

Ugyanakkor a tűző nap hatására a felületekre kikerült vírus valószínűleg hamarabb elpusztul, illetve a vírust hordozó folyadékcseppek is gyorsabban száradnak ki. Vagyis közvetetten segíthet a nyár, de semmiképpen sem lehet megfeledkezni a szociális távolságtartásról.

(Borítókép: A Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpont virológiai kutatócsoportjának munkatársa mintákat helyez a mikrocentrifugába a központ laboratóriumában Pécsen 2020. április 18-án. Fotó: MTI/Sóki Tamás)