Özönvízszerű esőket okozhattak Nagy-Britanniában a kísérleti atomrobbantások

A hidegháború első évtizedeiben végrehajtott légköri nukleáris tesztek lehetnek a felelősek a Nagy-Britanniában a hatvanas években tapasztalt, özönvízszerű esőkkel járó rendkívüli időjárásáért, állítják a Readingi Egyetem kutatói. Az ötvenes és hatvanas években végrehajtott sorozatos amerikai és szovjet atomrobbantások következtében elektromosan töltött részecskékkel telt meg a légkör és ez hatással lehetett az időjárásra is, állítja egy új kutatás, amit a Sky News ismertetett.

A Readingi Egyetem fizikusai a korszak archív időjárási idősorait elemezték, összevetve a kutatóállomások által rögzített csapadékadatokat a háttérsugárzás szintjére, a radioaktivitásra vonatkozó adatokkal. A hidegháborús atomfegyvertesztek utáni sugárzásnövekedés mérésével a korszak kutatói a légkör változásait tanulmányozták évtizedekkel ezelőtt. "Mi most elővettük ezeket az adatokat és az esőzésekre gyakorolt hatásukat viszgáltuk" - közölte Giles Harrison professzor, a kutatás vezetője.

A brit tudósok hipotézise azon alapult, hogy jelenlegi ismereteink szerint az elektromos töltés hatással van a légkör felhőiben lévő apró vízcseppek viselkedésére. Ezek a cseppecskék elektromosság hatására hajlamosabbak összeütközni, nagyobb csepekké összeállni, ami végsősoron felhőszakadáshoz vezet. A sok-sok kilo- és megatonnás nukleáris robbantások elektromágneses lökéshullámai valamint a kísérő ionizáló sugárzás hatására a légkörnek elég jelentős része válhatott töltött állapotúvá, és a tudósok gyanúja szerint ez okozhatta a vizsgált időszak esőzéseit.

Mivel a feltevést, ami szerint a légköri atomrobbantások özönvízszerű esőket okozhatnak, nem lehet már kísérleti úton igazolni (szerencsére a földfelszíni, légköri, űrbéli és tengeri robbantásokat nemzetközi egyezmények tiltják), ezért az archív időjárási és fegyvertesztelési adatok számítógépes elemzésével vizsgálták a lehetséges összefüggést. Az időjárási adatok fő adatvételi helye a Shetland-szigeteki mérőállomás volt (Skócia partjaitól 482 kilomérterre észak-nyugatra) – azért esett erre a kutatók választása, mert ez a térség mentes volt bármiféle más lehetséges szennyeződéstől, a légköri elektromosság adatait egy nyugat-londoni mérőállomástól vették hozzá.

A kutatók 150 napra vonatkozólag vizsgálták az adatokat és arra jutottak, hogy valahányszor kiemelkedően magas töltöttségi adatokat mért a londoni állomás, a shetlandi esőzési adatok is kiugróak voltak. A Physical Review Letters című folyóiratban publikált tanulmány szerint a "radioaktív epizódok" idején 24 százalékkal több eső esett és a felhőzet szemmel láthatóan vastagabb volt - ez pedig igazolni látszik a hipotézist.

(Borítókép: XX-10 Priscilla, egy 37 kilotonnás atombomba, 1957. június 24-én, a nevadai sivatagban. Fotó: Nevada National Security Site)