A vulkánkitörés, ami megrengette Amerikát
További Tech-Tudomány cikkek
A Mount St. Helens az amerikai nyugati partvidék egyik legnagyszerűbb, szemet gyönyörködtető tűzhányója volt, szabályos alakkal, környékén vadregényes tavakkal, sebes folyókkal, sűrű farengeteggel, ez egy igazi turistaparadicsom volt. Nem gondolta volna senki, hogy a látogatókra bármilyen veszély leselkedne, hiszen a nagyszülők sem meséltek vulkáni veszélyről, és minden annyira békésnek tűnt.
A vulkanológusok azonban másként tekintettek a hegyre.
Az Amerikai Földtani Szolgálat (USGS) két szakembere, Rocky Crandell és Don Mullineaux a korábbi kitörések kőzeteinek vizsgálata alapján rekonstruálta a vulkán kitöréstörténetét, és ebből arra következtettek, hogy a Mount St. Helens rövidesen kitörhet. Az 1978-ban megjelentetett tanulmányukban arról írtak, hogy a vulkán jó eséllyel még a századforduló előtt feléledhet. Merész felvetés volt ez, hiszen egy teljesen nyugodtnak látszó hegyről mondták ezt, és ezért értékelésüket nem kísérte túl nagy érdeklődés. Aztán 1980. március végén egyre több földrengés pattant ki a vulkán alól.
Néhány nap után már kisebb kitörések is történtek, de ez még mindig nem okozott aggodalmat. A vulkanológusok azonban napi 24 órában figyelték a hegy minden rezdülését. Legnagyobb megrendülésükre az északi oldala elkezdett nőni, május elejére már több mint 100 méterrel domborodott ki, és napi 1,5-2 méter sebességgel dagadt kifele. Fennállt a veszély egy jelentős hegycsuszamlásra, ilyen eseményt azonban még nem láttak. Csak néhány vulkanológus szakember emlékezett arra, hogy 1956-ban a kamcsatkai Bezimjannij vulkán úgy tört ki, hogy fél oldala összeomlott. Ők egyre hangsúlyosabban vetették fel, hogy a helyzet itt is nagyon hasonló.
Vihar előtti csend
Május első napjaiban azonban elcsendesült a vulkán. Alig voltak földrengések, a kis vulkánkitörések is abbamaradtak. Ugyanakkor jött a tavasz, napsütéses időszak köszöntött be, és a lakosság felől egyre nagyobb volt a nyomás, hogy bemehessenek a hatóságok által kijelölt veszélyzónába, megnyíljon a kirándulóhely, a tulajdonosok több hét után ellátogathassanak házaikba. A május 18-i hétvége is remeknek ígérkezett. A hatóságok végül engedtek a nyomásnak, és feloldották a szigorú korlátozást: lehetővé tették, hogy a hétvégén, vasárnap reggeltől látogatható legyen a hegy környéke.
Dave Johnson vulkanológus
Galéria: 40 évvel ezelőtt tört ki a Mount St. Helens vulkán(Fotó: Harry Glicken / USGS)A vulkanológusok folyamatosan, éjjel-nappal figyelték a hegyet egy a veszélyzónán kívül felállított helyszínről. Szombat este egy fiatal szakember, Dave Johnston vállalta a szolgálatot. Az éjjel nyugodtan telt, ahogy a vasárnap hajnal is. Korán reggel néhányan már elindultak a partvidékről a hegy felé. Fél 9 után két perccel aztán egy nagy földrengés pattant ki, és megcsúszott a hegy északi oldala.
Vancouver, Vancouver, ez az...!
– ez volt Johnston utolsó rádióüzenete.
A felszín alatti magma irtózatos erővel tört ki oldalirányban, a kőzettörmelékből és gázokból álló áradat több száz kilométer per óra sebességgel zúdult ki, és mindent elsodort. A kitörésnek 57-en estek áldozatul. Csak a véletlennek köszönhető a halálesetek viszonylag alacsony száma. Ha néhány óra múlva történik az esemény, akkor több százan lettek volna a hegy közelében; ha néhány héttel később, lehet, hogy akár ezrek haltak volna meg.
Ha a vulkanológusok nem erősködnek, hogy katasztrofális kitörés történhet, még jelentősebb is lehetett volna az áldozatok száma.
A vulkánkitörés meghökkentette az Egyesült Államokat. Ilyet még nem tapasztaltak. Nemcsak azt, hogy vulkánkitörés történjen a kontinensükön, hanem azt sem, hogy egy vulkán így törjön ki. Jimmy Carter amerikai elnök rögtön a helyszínre sietett, ahol egy holdbéli tájjal találkozott. A gyors intézkedések közé tartozott, hogy a vulkánkitörés-előrejelzés kormányzati éves költségvetését több mint tizenkétszeresére emelte. Néhány évvel később, egy kolumbiai vulkáni tragédia után pedig egy bárhol bevethető vulkanológiai csoportot hoztak létre, ami hozzásegített ahhoz, hogy 1991-ben a Fülöp-szigeteki Pinatubo kitörést hatékonyan előre jelezzék, ennek alapján kitelepítsék a lakosságot, és ezzel tízezrek életét óvják meg.
Előre lehet jelezni a vulkánkitöréseket?
A vulkanológusok sem rendelkeznek a jövőbe látás képességével, nem tudják megmondani, hogy pontosan mikor történik egy vulkánkitörés. Azonban rendelkeznek azzal a tudással, hogy figyelmeztessenek vulkánkitörés lehetőségére, nem várt veszélyre. Ez pedig életeket menthet.
A 21. században új kihívások is vannak, ilyen a hosszan szunnyadó vulkánok esetleges felébredése, a nagy népsűrűségű területen történő vulkánkitörés veszélye vagy egy olyan vulkánkitörés, ami globális éghajlatváltozást okoz. Ez utóbbi pedig jelentős mértékben befolyásolná a társadalmak életét, ahogy ez történt jó kétszáz évvel ezelőtt, 1815-ben az indonéziai Tambora kitörése után. Ennek következményei a Kárpát-medencében is súlyosak voltak.
Fel vagyunk készülve az ilyen kis valószínűségű, de nagy hatású eseményekre? Vagy ugyanolyan kiszolgáltatottan érnék a társadalmat, mint a Mount St. Helens kitörése? A tudomány, a tudós nem jósol, nem tudja pontosan megmondani, a jövőben mikor következik be egy pusztító természeti esemény. Azonban egy valamit a tudományos megfigyelések, adatok alapján meg lehet mondani: esély akár egy ilyen ritka eseményre is van, sőt azt is meg lehet mondani, hogy
igen, a kutatások alapján állíthatjuk, hogy ilyen esemény be fog következni.
Ez történhet akár a következő évtizedben is, de lehet, hogy csak több mint száz év múlva, de lesz. Hasonlóan lehetett azt is tudni, hogy egyszer lesz egy világjárvány, sőt arról is születtek tudományos közlemények, hogy a társadalomra jelentős veszélyt jelent a koronavírus. Lesz, valamikor bekövetkezik, előre jelezhető még akkor is, ha ennek pontos idejét nem lehet megmondani. Ez a tudomány dolga, ezután már a társadalomnak kell levonni a következtetést: felkészülni egy ilyen eseményre, hatástanulmányokat, forgatókönyveket készíteni a rendelkezésre álló ismeretek alapján, hogy csökkentse a károkat.
A Mount St. Helens 1980-as kitörése, annak története máig tanulságokkal szolgál. A tudományos eredmények jelentős mértékben segítik a társadalmat, nemcsak az anyagi javak termelésében, hanem többek között a különböző veszélyhelyzetek kezelésében, előrejelzésében is. Mert nem minden előrejelezhetetlen, nem vagyunk tehetetlenek, érdemes hát felkészülni előre!
A szerző geológus, vulkanológus, az MTA levelező tagja, az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai tanszékének és az MTA-ELTE Vulkanológiai Kutatócsoportjának vezetője.