Miért írjuk néha elnyújtva a szavakaaaat?

Biztos mindenkinek feltűnt már, hogy van egy sor olyan szó, amiket hajlamosak vagyunk írásban történő kötetlen kommunikáció során elnyújtani. A két legtipikusabb a gól és a haha szavak nyújtása, úgyis mint

• Góóóóóóól
• Hahahahahahaaahaaaha

A Vermont Burlington Egyetem kutatói 2008 és 2016 született több mint százmilliárd Twitter-üzenet elemzésével rájöttek egy csomó érdekességre arról, hogy miért és hogyan nyújtunk el szavakat, úgyhogy amikor a legközelebb jót röhög cseten valamin, vagy a meccsről tudósít a haverjainak, akkor már azt is tudni fogja, hogy valószínűleg milyen minták alapján fog önkéntelenül elnyújtani néhány szót.

Arra jutottak, hogy ahogy a beszédben is, úgy írásban is érzelmi töltete van a szavak megnyújtásának, sokszor az eufória vagy a szarkazmus jele például. De gyakran leginkább csak vizuális figyelemfelkeltésről van szó, a szokatlan hosszúságú szóra akaratlanul is odatéved az olvasó szeme. Nyelvenként változik, hogy miket nyújtanak el általában az emberek az online kommunikáció során, Brazíliában például a "kkkkkkkk" fejezi ki a nagy röhögéseket, míg Indonéziában a "wkwkwkwkwkwkwk".

Általában a szavak könnyen artikulálható részét szokták az emberek elnyújtani írásban is, de erre is van számos kivétel, az angolban például a "please help" (kérlek segíts) kifejezést rendszerint nyújtják "pleeeeaaaase hhheeeelllppp" formában, pedig kiejtve a 'p' nyújtása igen nehézkes lenne.

Ezeknél is érdekesebb volt, hogy számos mintát felfedeztek arra vonatkozóan, hogy a látszólag teljesen véletlenszerűnek tűnő nyújtások valójában, ha nem is tudatosan, de eléggé kiszámíthatóak.

Az angol 'goal' kifejezés általában úgy nyúlik, hogy az 'o' nyúlik meg a leginkább, a 'g' és az 'l' alig, az 'a' pedig valahol félúton van az 'o' és a mássalhangzók hossza között. Érdekes mintázat az is, hogy a 'haha' nyújtása rendre úgy szokott megtörténni, hogy a végén nagyjából ugyanannyi 'h' és 'a' betű lesz a szóban, függetlenül attól, hogy egyébként egymás mellett közvetlenül mennyi van.

A kutatók azt mondták, hogy hasonló módon lehetne tanulmányozni az emojikat is, de azokra nem tért ki a kutatásuk, az egy teljesen új megfigyelést igényelne.

(CNN)