Hangos légiós a Lenovo Y540 csúcsgépe

A csúcsváltozatot kértük el a Lenovo Legion Y540-ből, ebben az Intel Core i7 9750H processzorhoz 16 GB RAM-ot adnak, 128 GB + 1 TB tárhellyel, és a grafikát egy 6 GB-os Nvidia RTX 2060 kártya hajtja meg. Ezt már csak még egyszer ennyi RAM-mal lehet tovább tuningolni, valamint az ssd mérete egészen 1 terabájtig, a merevlemezé 2 terabájtig növelhető. A közel félmillió forintos bolti ár egészen normális egy ilyen konfigurációhoz, hasonló teljesítményt kaphatunk kétszer ennyiért is. Bizonyos dolgokban viszont kompromisszumokat kell kötni.

Noha teljesen műanyagból van a ház, ezt könnyen meg tudtam bocsátani az ügyesen kitalált elrendezés miatt.

Ez önmagában is előny egy gamer gép esetében, senkinek sem hiányzik az extra zaj, miközben püföljük a WASD gombokat. Vannak numerikus gombok, ami a 15,6 hüvelykes kijelzőméretnél megszokott dolog, és hál'istennek rendes magyar kiosztással kaptuk a tesztgépet, így az sem jelentett problémát, ha dolgozni kellett rajta. E tekintetben multifunkciós a gép, és a fenti erős konfigurációval multimédiás feladatokra is bőven megfelel. A touchpad sohasem volt a videojátékok jó barátja, szóval ilyen szempontból nem számít sokat, hogy az Y540 panele pontos és megbízható, de a munkában lehet rá támaszkodni.  

A 180 fokban hátrahajtható kijelzőt otthon jól ki tudjuk használni, ha az asztalunkon állványra tesszük a gépet, mert így is függőlegesre állítható a monitor, és az is előnyős, hogy a portok nagy része hátul van: nem lesz kábelrengeteg a gép két oldalán. A Lenovo pedig nem fukarkodott a portokkal, az Ethernet és a HDMI mellett találunk még egy usb-c és egy miniDisplay aljzatot, hogy bőven tudjunk monitorokat kötni a gépre.  Javaslom is, hogy megtegyük.

A Legion Y540 kijelzőjét abból a szempontból játékra hangolták, hogy 144 Hz-es a képfrissítése, és valóban alacsony a késleltetése, ám a fényereje közepes, átlagosnak mondható. Otthonra érdemes egy pöpec monitort szerezni hozzá. 

Az  Intel Core i7 9750H és az Nvidia RTX 2060 kombinációja bődületesen jól dolgozott, a processzor elég stabilan tartotta a teljesítményét, és a grafikus kártya is jól teljesített. A saját full HD-s monitorán ultra beállításon is jól ment minden, 60 fps közelében vagy bőven afölött maradtunk, de egy külső 4K monitoron érdemes egy picit visszavenni a részletességből, mégiscsak egy laptopról van szó.

Komoly RTX-es játékokkal rendesen fel lehetett pörgetni a ventilátorokat, zúgott a gép, mintha fel szeretne szállni, de hát ez neki a dolga, és a laptopok vékony testéből mielőbb távoznia kell a hőnek. Habár egész jó a gép hangszórója, jobban élvezhető a játék fejhallgatóba bújva. A hőelvezetés egyébként nem jön össze maradéktalanul, alaposan megizzasztja a combunkat az Y540, és az epilálásnak vannak jobb módjai is, ami nem jár égési sérülésekkel, úgyhogy intenzív játék közben érdemes a gépet inkább az asztalon hagyni.

Persze amúgy sem a mobil használat bajnokai a videójátékos gépek, optimális esetben bő három órát kihúzunk vele aksiról, amit természetesen nem játék futtatásával értendő, hanem egyszerű irodai feladatokkal és/vagy böngészéssel. Videójátékokkal maximum egy órát kapunk. Egyedül az tud javítani a helyzeten, ha a BIOS-ban bekapcsoljuk az alaplapi videokártyát, a gyenge teljesítményű Intel csipkészlettel, ami plusz pár órát ad az alapszintű feladatok elvégzéséhez. Azt talán mondani sem kell, hogy játékokat ebben a módban egyáltalán nem akarunk futtatni.

Erős alap

A home office időszakában jól jött, hogy gaming laptopot tesztelhettünk, a videójátékos eladások azt mutatják, hogy rengetegen rákaptak a gamingre. A Lenovo Y540 e tekintetben jó kompromisszum, mert nem ordít róla, hogy videojátákokra találták ki, így akkor sem lesz ciki ilyennel mászkálni, amikor már vissza lehet térni az irodába. Erős a hardvere, és elég kényelmes a kialakítása ahhoz, hogy a játékok szünetében akár asztali munkaállomásként is beváljon.