A haldokló kutya elaltatása a legetikusabb, amit tehetünk

A kutya sok szempontból lehet modellje az embernek. Igaz ez gondolkodásbeli képességeire, társas evolúciójára, sőt agyműködésére is. Az ELTE Etológia Tanszék kutatói nemrég azt kezdték vizsgálni, hogy az idős kutyák viselkedésváltozása mennyiben feleltethető meg az ember öregedési folyamatainak.

A TNT podcast vendégünk Kubinyi Enikő etológus, az ELTE főmunkatársa, a szeniorkutya-program vezetője. Arról kérdeztük őt, hogy mikortól számít öregnek egy kutya, és szükségszerű-e az, hogy az idős kutyákkal egyre több legyen a probléma.

Mindazok a témák megjelennek a beszélgetésben, amelyek általában az idős emberekkel kapcsolatban szoktak felmerülni. Az etológus szerint a kutya, bár evolúciós értelemben nagyon távol áll az embertől, olyan régóta él a közelünkben, hogy a közös szociális múlt hasonló viselkedéseket, hasonló adaptációkat alakított ki az állatban. Emiatt az öregedése is hasonló, amit nemcsak az idős kutyák életminőségének jobbítására használhatunk ki, de a saját öregedésünket is jobban megérthetjük általa.

Ha van idős (nyolc évesnél öregebb) kutyájuk, és lenne kedvük ővele etológiai kísérletekben részt venni, jelentkezhetnek az Etológia Tanszék honlapján.

Az interjúban szó lesz arról, hogy:

• Az kutyák hogyan viselik az öregséget, hogyan változik meg a magatartásuk?
• Hanyatlanak-e az idős kutyák gondolkodási képességei a fiatalokhoz képest, vagyis érzékelhető-e náluk a mentlális hanyatlás?
• Egyáltalán hogyan lehet a kutyák agyműködését vizsgálni, miközben ők ébren vannak, és normálisan viselkednek?
• Hogyan juthatunk hozzá az elpusztult kutya agyához, mielőtt az bomlani kezdene?
• Miért öregednek eltérő módon a különböző fajták, és miért halnak meg egyesek korábban?
• Hajlamosak-e az öreg kutyák ugyanazokra a civilizációs krónikus betegségekre, mint az ember?
• Megengedhető-e az eutanázia az öreg kutyáknál?
• Hogyan döntheti el a gazda, hogy itt az idő megszabadítani a kutyát a szenvedéseitől?
• Szégyellnünk kell-e, ha az elpusztult kutyánkat jobban gyászoljuk, mint emberi hozzátartozónk halálát?