Megérkezett a nép OLED tévéje

Nem, ez nem tévé

- mondta a párom, miután az LG munkatársai elvitték a korábban tesztelt 65 hüvelykes óriástévét, és beállították a helyére a legkisebb, 48 hüvelykes OLED-et. Megdöbbentő volt a hirtelen zsugorodás, de hamar hozzászoktunk, és nagyon megkedveltük, mert végre nem volt olyan érzésünk, hogy a kertben ülve lenne ideális sorozatokat nézni. Pedig nem is olyan pici a nappalink, körülbelül 4 méterre van a fejünk a kijelzőtől. Rengeteg hazai lakásról nem mondható el ugyanez, és 2-3 méteres távolságnál olyan élményt nyújt egy 55-65 hüvelykes monstrum, mintha a moziban direkt a legrosszabb sorba, a vászon elé ülnénk.

Rögtön az elején tisztázzuk a tévé méreteit: a készülék a colstock szerint 107 centi széles, a gyári lábán állva 65 centi magas, de portok hozzáférhetősége kedvéért, és hogy legyen tere a kibocsátott hangnak, érdemes minden irányban egy kis ráhagyással számolni. Alul is kell az lábnyi hely a lefelé irányuló hangszórók miatt.   

Kávája alig van, de a tévé lába szemből nem annyira légies, mint oldalról. Az elektronika nagy része az alsó részt beterítő vaskos műanyag dobozba került, így a tévé fölső része ujjnyi vékony maradt. Egyetlen hátránya a 48 hüvelykes méretnek, hogy az oldalirányú portokba bedugott kábeleket nehezebb elrejteni, a Chromecast például ott lifeg a tévé oldalában - nem volt kéznél hdmi toldás, hogy elrejtsem hátrébb. Viszont könnyebben hozzáférhetők a portok, nem kell nyújtózkodni, ha utólag kell bekötni egy eszközt.

Azt is számításba kell venni - főleg annak, aki aki falra fúrná fel a tévét -, hogy elég sok csatlakozó hátrafelé áll, köztük az Ethernet, a műholdas és a kábeles koax, az optikai hangkimenet és a fejhallgató portja, egy hdmi és két usb. A bemenetek egyébként hdmi 2.1 szabványúak, tehát a legfrissebb audio-video megoldásokat támogatják.

Képminőség szempontjából fontos tulajdonsága a CX48-nak, hogy az Alpha 9 Gen 3 csip dolgozik benne, ami fejlett képjavítást, felskálázást ígér, jó zajszűrést, és a tévé magától felismeri, hogy milyen műfajú tartalmat nézünk, ennek megfelelően tudja állítani a képfeldolgozás módját. A kép minden irányból jól látható, bár azt gyanítom, hogy ahol a mérete miatt választják a 48 hüvelykes modellt, ott nem az lesz a probléma, hogy oldalról mennyire látszik a tévé. 

A CX48 már Dolby Vision IQ-kompatibilis, ami annyit tesz, hogy a lakásunk világosságához is igazodni tud a tévé fényereje, egy bizonyos határig. Arra még ez sem jelent gyógyírt, ha az ablakunk pont a tévével szemben van, úgyhogy továbbra is a redőny leeresztése a legjobb megoldás arra, hogy ne a külvilág köszönjön vissza az OLED elképesztően sötét jeleneteiben.

Persze tavaly óta arra is van lehetőségünk, és ezt a lehetőséget az LG megtartotta, hogy kikapcsoljuk az összes mesterséges trükköt, és a Filmmaker módba váltva úgy nézzünk mozifilmeket, ahogyan azt a film készítői elképzelték. Általában sztenderd vagy Eco módban, kikapcsolt trükkökkel néztem sorozatokat a Netflixről, és akkor sem hiányzott a különösen szuperokos felskálázás, amikor a régi full HD-s Chromecast adta a jelet, és nem a beépített Netflix app futott. Ezzel a panelmérettel, jó távolságból nézve a tévét, nem igazán látható a felbontásbeli különbség, és az OLED remek kontrasztja, kiváló színei uralják a felhasználói élményt. 

A webOS rendszer sem változott sokat, pár apró finomítást végzett el rajta az LG. A tartalmakat megjelenítő kártyás menüsor a kijelző alján olyan újdonságokkal bővült, hogy alapból ott találjuk az Apple TV-t, és azokban az országokban, ahol már elérhető a Disney Plus, ott azt is megtaláljuk. A kártyák fölé vitt egérmutató, ha nevezhetjük így a Magic Remote távirányító mutatóját, egy sorral följebb előhozza az ajánlott tartalmakat, így hamarabb megtaláljuk a kedvenc sorozatunkat. Apró módosítás az is, hogy a távirányító fogaskerék gombját lenyomva előugró gyorsbeállítások menüt átrendezhetjük, hogy valóban a legfontosabb eszközöket érjük el.

Sportrajongók kedvelni fogják a beszédes Sports Alert funkciót, amelyben a kedvenc csapatok megadásával értesítéseket kapunk a közelgő meccsekről, de akár az eredményeket is kérhetjük, ami opcionális, és alapból ki van kapcsolva, nehogy lelőjék a poént, ha csak később tudunk megnézni egy mérkőzést. Most futball, amerikai futball, baseball, kosárlabda, és jéghoki van a kínálatban, de hagytak helyett további sportágaknak. Az még kérdéses, hogy vajon később ezt bővítik-e.

A videojátékosok is örülhetnek, és nemcsak azért, mert  a 48 colos méret jól passzol a konzolokhoz, hanem mert gyárilag támogatott az Nvidia G-Sync, amely a pc-k videókártyájával összhangba tudja hozni a megjelenítőt, és kihozza a tévéből a 4K felbontás 120 fps-en.

Tavaly az LG nagy hangsúlyt fektetett a tévék lakásközpontként való működésére, és igyekeztek meggyőzni minket arról, hogy milyen jó a tévén keresztül vezérelni az okoseszközöket. Most letisztultabb lett a Dashboard nevű felület, amely elvileg ezeket az eszközöket gyűjtené össze.

A gyakorlatban kevésbé működik, a meglévő hét okoslámpámból pontosan nullát érek el a tévével, mert egy jelentéktelen, IKEA méretű piaci szereplőt nem sikerült becsatornázni ebbe a rendszerbe. Csak azért nem bánom a dolgot, mert a Hey Google parancs úgyis eléri a lámpákat, természetesen a mobilon át, és még mindig a telefon van velünk a lakás minden pontján, nem a tévé távirányítója.

Összességében elmondható, hogy az LG remek tévét alkotott, amire biztosan megvan a piaci igény. Az OLED gyönyörű színeket produkál, elég jó a beépített hangrendszer, betölti a szobát, zenehallgatáshoz is jól bevált. Ekkora méretnél a béna felbontású kábeltévés adás sem néz ki annyira borzasztóan, de azért 2020 közepén, amikor az elmaradt tokiói olimpián már a 8K felbontást demózták volna, kezd nagyon ciki lenni az a tengernyi rossz felbontású csatorna a hazai szolgáltatók kínálatában.

Mint mindig, ha OLED-ről van szó. Az LG hivatalos forintos összeget még nem közölt, ám korábban az ígérte, hogy a 48 hüvelyk nem jelent majd a mérettel arányos árcsökkenést.

Külföldi árak már vannak, 1500 amerikai dollár és ugyanennyi brit font látható a hírportálokon, míg a Prohardver.hu szerint idehaza a német 1800 eurós át lehet iránymutató, ami áfástul legalább 600 ezer forintot jelent.

Persze ezt úgy is felfoghatjuk, hogy legalább nem hét számjegyűként indul az ár, mint általában a nagyobb méretű, 55-85 hüvelykes készülékek esetében, és ezért a pénzért abszolút csúcskategóriás tévét kapunk, az eddiginél használhatóbb, kompaktabb formában.