Még sincs annyi mikroműanyag az óceánokban

Az óceán vize tele van apró szemcsékkel és rostdarabkákkal. Ezekről eddig úgy tartották, hogy nagyrészt műanyagból vannak, amelyek belátható időn belül nem bomlanak le. A Fokvárosi Egyetem kutatói most rengeteg mikroszemcse vizsgálata után úgy találták, hogy ezeknek csak 8 százaléka valóban műanyag. A többi gyapjú, pamut és egyéb anyag – bár az nem egyértelmű, hogy ezek milyen hatást gyakorolnak a tengeri élővilágra.

A textil mikrorostok a világon mindenhol nagy tömegben vannak jelen a természetes vizekben, hiszen folyton hullanak a mosott ruhákból, illetve hordás közben is kopnak, és a szél szárnyán eljutnak a vizekbe.

A korábbi vizsgálatok során azt feltételezték, hogy az óceánokban talált mikrorostok mindegyike műszál, mivel azt hitték, hogy a természetes eredetű textíliák gyorsan lebomlanak és eltűnnek a vizekből.

A dél-afrikai kutatásban, amit a Science Advances közölt, az Atlanti- és a Csendes-óceánból, a Földközi-tengerből, illetve az Antarktisz körüli vizekből (amit Déli-óceánnak is neveznek) származó 2000 mikrorostot analizáltak, és

(döntően poliészternek és nejlonnak). A rostok fele pamutból volt, 12 százalékot tett ki a gyapjú, a maradék selyem, vászon és egyéb természetes textil volt. 

A mikrorostok egy milliméter hosszúak átlagosan, és infravörös spektroszkóppal határozták meg az anyagi összetételüket. A természetes rostok magas aránya azért is meglepő, mert a manapság gyártott textilek kétharmada műszálas. Elképzelhető, hogy mindezt az magyarázza, hogy a gyapjú és a pamut sokkal lassabban bomlanak le, mint azt eddig hitték, és a vizekben lévő sok természetes rost még évtizedekkel korábban került oda, amikor ezek tették ki a textilek nagy részét.

Azért nagyon a mikrorostoknak sem kell örülni, mert általában műanyag eredetű festékekkel és impregnálószerekkel kezelik őket – éppen ezért bomolhatnak le olyan lassan. Nemrégiben

Ugyanakkor azt is megjegyzik a kutatók, hogy semmit sem tudunk arról, hogy a természetes eredetű mikrorostok veszélyeztetik-e a tengeri élővilágot, és ha igen, mennyire. Ha ugyanúgy nem bomlanak le, mint a műanyag, könnyen lehet, hogy az élettani hatásaik is hasonlók.

(New Scientist)