Egy litván fotós hálószobájából indult, ma lenyomja a médiaóriásokat

A hálószobájából indított egy litván szabadúszó fotós egy olyan blogot, ami mára az egész világon ismert lett, valószínűleg nincs olyan Facebook-felhasználó, aki ne kattintott volna már életében az oldalára. A blogot naponta több millióan látogatják, és a központ sem Tomas Banišauskas hálószobája többé, a Bored Panda viszont 2009 óta folyamatosan erősödik. Bár a legnagyobb forgalmuk a Facebookról érkezik, úgy tűnik ők az egyetlenek, akik mindig nyertesen jönnek ki abból, ha a közösségi oldal módosít valamit az algoritmusain.

Banišauskas a barátaival egy olyan blogot írt, amiben üzleti tippeket gyűjtöttek össze, és mások sikersztorijairól írtak. Úgy gondolták, hogy ezzel egyrészt inspirálnak másokat, emellett tanulnak is belőle az üzleti életről, meg arról, hogyan lehet pénzt keresni a blogolással. Eleinte annyit kerestek belőle, hogy ebédet tudjanak venni az egyetemi menzán. Azóta Banišauskas vállalkozása saját bevallása szerint annyi profitot termel, hogy ő maga sem tudja, mihez kezdjen az évi 20-30 millió dollárral. A Facebookon több megosztásuk, lájkjuk és követőjük van mint a legnagyobb médiabirodalmaknak, amik jóval nagyobb gárdával dolgoznak, és a költségvetésük is sok nagyságrenddel nagyobb.

Így keresett egy vagyont a hobbijából, maga is meglepődött mi történt ezután

Ugye ismerős az ilyen címek használata? A Bored Panda indulása után néhány évvel az egész világon kitört a kattintásvadász címadás járványa, az emberek pedig nem tudtak ellenállni az olyan sztoriknak, amikor egy kutya megmentette egy ember életét, a reménytelen helyzetből életre szóló barátság lett, a szív megszakadt, az agy messze eldobódott, szem nem maradt szárazon, satöbbi. Banišauskas szép képeket, és felemelő történeteket keresett az interneten, és inkább a minőség, mint a mennyiség mellett tette le a voksát. Mivel ő maga a fotózás miatt nagyon szerette a vizuális művészeteket, nem csak szórakoztató történeteket osztott meg, izgalmas művészeket is bemutatott, ami a kattintások szerint az embereknek is tetszett. Később már a művészek jelentkezhettek nála, és bárki küldhetett be történeteket vagy érdekességeket. Azt vallotta, és tartja ma is, hogy legyen inkább kevesebb tartalom, de azok legyenek igényesebbek a versenytársk tartalmánál, és ezt az olvasók meghálálják.

Ahogy az egész interneten elhatalmasodott a clickbaitmánia, úgy lett elege az embereknek abból, hogy a cím és a tartalom köszönőviszonyban sincs egymással. Bár most is sokan előszeretettel alkalmazzák ezt a műfajt, a Facebook már évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy módosítanak az algoritmusokon, és az átverős oldalakat kevesebbszer jelenítik meg (ha ebből ön nem sokat vett észre, az azért lehet, mert elsősorban az angol nyelvű tartalmakra koncentráltak ezzel).

Ezzel olyan neveket nyomtak le mint a Viralnova, a Distractify vagy az Upworthy. Ahogy 2017 környéként eltűnt a konkurencia, úgy nőttek egyre nagyobbra, ma már havi szinten 100 millió látogatójuk van, a Facebookon pedig ebben az évben olyan médiabirodalmakat nyomtak le mint a CNN, a New York Times, a Daily Mail, vagy a Huffington Post. Ezzel együtt belevágtak a Youtube-világba is, megszületett a 10 millió feliratkozóval rendelkező Crafty Panda vagy a Hungry Panda csatorna, amiknek havonta 250 millió felett van a megtekintése.

Két dologba fektetnek: emberek és adatok

Banišauskas szerint ez a kettő a lényeg. Szeretné ha lelkes munkatársai lennének, akiknek ugyanolyan fontos az oldal, mint neki, erre pedig hajlandó áldozni is - másrészt pedig hallgat az adatelemzésekre. Eleinte a saját ösztöneire hallgatott, később azonban rájött, hogy a puszta adatok analizálásával sokkal előbbre juthat.

Eleinte csak azt vette észre, hogy tíz posztból kettő jól teljesít, a többi pedig nem annyira. Előbb-utóbb meglett az a rutin, amivel előre kiszagolja, milyen téma fog jobban menni, és lehet arra figyelni, hogy több munkát öljön azokba. Még ma is sokkal kevesebb tartalmat tesznek ki az oldalra mint a hasonló, virális témákban utazó társaik, viszont odafigyelnek a részletekre, ami néha azon múlik, mint hogy milyen a címlapfotó kivágása.

A döntéseiket különböző mutatókkal támasztják alá, olyan fejlesztőket és adatelemzőket vettek fel, akiknek a segítségével jóval pontosabban belőhetik, hogy mi legyen a következő feldolgozandó téma, vagy hogyan találjanak rá minden nap új és friss virális tartalmakra. Ha ezek működnek, akkor két legyet ütöttek egy csapásra: mert az olvasottság is emelkedik, és a dolgozók is boldogok, mert nincsenek agyonhajszolva.

Hogy mit szeretnek az emberek, az persze folyamatosan változik. Kezdetben imádták az izgalmas művészeket bemutató cikkeket, később a vicces listák és a cuki állatos tartalmak érdekelték őket, ezekhez pedig úgy kellett alkalmazkodnia az oldalnak, hogy az új olvasótábor mellett a régieket is meg tudják tartani. Maradjanak meg a művészeket bemutató sorozataik, még akkor is, ha egy cuki kismacska sokkal nagyobb kattintásszámot hoz. És van még egy dolog, amiből Banišauskas nem enged, ez pedig az, hogy a művészeknek mindig hozzá kell járulniuk, hogy az alkotásuk megjelenjen az oldalon. Ez talán egyértelműnek tűnhet, azonban sok oldal nem foglalkozik ezzel. Mivel a Bored Pandánál az alapító maga is fotós, pontosan tudja, hogy engedély nélkül szóba sem jöhet, hogy felhasználjanak egy-egy alkotást.

A posztjaik alapelve még mindig ugyanaz: legyen könnyedek, ne bántsanak senkit, és alapvetően pozitív legyen a kicsengésük, lehetőleg némi humorral. Nem keresnek külső befektetőket, és a költségeiket is alacsonyan tartják a vetélytársakhoz képest. Egy gond van, a kiszolgáltatottság, ami azt jelenti, hogy ha a Facebook változtat az algoritmusokon, nem biztos, hogy újra és újra jól jönnek ki belőle. Mivel a forgalom szinte teljes egészében a közösségi oldalról érkezik, így ez valóban élet-halál kérdés a Bored Pandának. Banišauskas szerint elég egy olyan módosítás, hogy az algoritmusok hátrébb sorolják a külföldi székhelyű oldalakat - ami érhető fellépés lenne például az orosz progapanda ellen -, és ez valószínűleg őket is katasztrofálisan érintené, mivel az olvasóik 40 százaléka amerikai.

(Borítókép: Bored Panda)