Zsuzsanna, Tiborc
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

2300 éves a legrégebbi mozgássérültrámpa

2020.07.21. 13:34

Noha a mozgáskorlátozottak könnyebb bejutását lehetővé tévő rámpák csak az utóbbi évtizedekben kezdtek általánossá válni a középületek bejáratánál, az elképzelés nem új. Olyannyira nem, hogy a feltárt régészeti bizonyítékok szerint az első ismert ilyen lejtőt 2300 évvel ezelőtt építették az ókori Görögországban.

A rámpákat nem most tárták fel a régészek, csak egészen eddig nem tulajdonítottak figyelmet nekik. A klasszikus elképzelések szerint az ókori görög társadalom a fiatalosságot, az életerőt és a tökéletes testi egészséget díjazta. E felfogásba nem illett volna bele, hogy a mozgáskorlátozottak életét és a nyilvános eseményeken való részvételüket megkönnyítő építményeket emeljenek.

Az epidauruszi Aszklépiusz-szentély rekontrukciója
Az epidauruszi Aszklépiusz-szentély rekontrukciója
Fotó: Anasynthesis Project

Debby Sneed, a Kaliforniai Állami Egyetem régésze azonban most végigböngészett egy sor ásatási dokumentumot, illetve számos lelőhelyet személyesen is felkeresett, és számos akadálymentesített építményt azonosított. A Science-nek elmondta, hogy a mozgáskorlátozott emberek nagyon is láthatók voltak az ókori görög társadalomban. A vázákon is ábrázoltak botra támaszkodó embereket, a feltárt csontvázakon pedig gyakoriak az ízületi gyulladás nyomai.

Aszklépiosz, a gyógyítás istenének szentélyeiben számos agyagcserépre írt üzenetet hagytak hátra a betegek, áldozati felajánlásaik mellett, amelyben fájós térdük és más mozgásszerveik gyógyulásáért könyörögtek. Éppen ezért Sneed az Aszklépiosz tiszteletére emelt szentélyekre koncentrált (hiszen az érintett emberek főleg hozzá folyamodtak, így feltételezhetően nagy tömegben kívántak belépni a szentélybe). Az isten népszerűsége az i. e. 3. évszázadban kezdett emelkedni, ekkor szaporodtak el a neki épített szentélyek is.

Kiderült, hogy a legjobban dokumentált szerkezetű Aszklépiosz-szentélyek bejáratához több rámpát építettek, mint az átlagos szentélyekhez. Sőt, ezeken a helyeken a vallási komplexum egyéb épületeihez is építettek rámpát, nemcsak a központi templomhoz. A rámpák általában túl keskenyek ahhoz, hogy kocsit toljanak fel rajtuk, viszont egy nehezen járó ember számára kényelmesen használhatók (a kerekes széket egy évezreddel később találták fel). A járni képtelen gazdagokat rendszerint hordszékben vagy hordágyon szállították, de az őket vivő szolgák dolgát is megkönnyíthette a járda.

A korábbi magyarázat szerint a rámpák az áldozati állatok bevezetésére szolgáltak, Sneed szerint azonban ez valószínűtlen, mert az áldozatokat legtöbbször a szabadban mutatták be, másrészről pedig egyéb szentélyekben sokkal ritkábban a feljárók. A hatalmas olümpiai Zeusz-szentélyben például csak két rámpát találtak, az epidauruszi Aszklépiosz-komplexumban viszont 11-et, amelyek kilenc különböző épületbe vezettek..