Egy kihunyt csillag okozhatta a Devon időszak nagy kihalási hullámát

További Tech-Tudomány cikkek

Lehet, hogy megvan, mi állt a 359 millió évvel ezelőtti késő-devoni nagy kihalási hullám mögött: egy felrobbanó csillag – írja a Science Alert. Eddig sokan úgy vélték, hogy valamilyen Földi változás volt a kiváltó ok (például egy nagy vulkánkitörés), vagy esetleg egy becsapódó aszteroida.

Ezzel szemben Brian Fields, az Urbana-Champaign-i Illinois-i Egyetem asztrofizikusa kedden megjelent tanulmánya szerint a kihalásért akár egy sokkal távolabbi esemény is felelős lehetett: egy – vagy több – nagyjából 65 fényévre található szupernóva kimeríthette a Föld ózonrétegét.

A késő devoni ózonréteg drasztikus összeomlása tehát nem feltétlenül vulkánok vagy globális felmelegedés hibája, hanem egy távoli csillagé.

A Földre is veszélyes szupernóvák elmélete már az 50-es években is megfogalmazódott, azóta úgy számolták, hogy egy ilyen esemény nagyjából 25-50 fényéven belül halálos. Fields-ék szerint a hatótávolság ennél sokkal nagyobb, méghozzá azonnali és hosszútávú hatások miatt.

A tanulmányban azt írják, hogy a szupernóváknál ionizáló protonok szabadulnak fel, így nagyon magas UV-, röntgen- és gamma-sugárzással járnak. Hosszútávon a robbanás beleütközik a környező gázokba, így egy részecskegyorsító lökést generál. A szupernóvák így kozmikus sugárzást idéznek elő, azaz magas energiára gyorsított atommagokat. Ezek a töltött részecskék a mágnesesség miatt beszorulnak a szupernóva maradványába, így akár 100 ezer éven keresztül is bombázhatják a Földet.

Ez megmagyarázhatja, hogy miért csökkent a biodiverzitás és miért deformálódtak el a devoni kőzetbe szorult növényi spórák azokon a rétegeken, amik a devon- és a karbon időszak között, azaz nagyjából 359 millió éve képződtek.

Ez még egyelőre csak egy elmélet, de ugyan még nincs kimondva, de lehet, hogy megtalálható a Földön a bizonyíték a gyilkos szupernóvákra: ősi radioaktív izotópok, amik csak felrobbant csillagokból kerülhettek a bolygónkra. Ezért vizsgálják például a vas-60-as izotópot. Fields elméletét a plutónium-244 és a szamárium-146 izotópok erősíthetik meg.

Ezek közül egyik izotóp se fordul ma elő a Földön, így csak egy kozmikus robbanás során kerülhettek ide

– mondta a tanulmány egyik társszerzője, Zhenghai Liu.

Ha megtalálják ezeket az izotópokat a devon és a kréta közötti talajrétegekben, az erős bizonyítéka lenne annak, hogy egy felrobban csillag okozta a nagy kihalást.

A tanulmányunk üzenete az, hogy a földi élet nem elszigetelve létezik. Egy nagyobb kozmosz polgárai vagyunk, és a kozmosz hatással van az életünkre – gyakran észrevehetetlenül, de néha kegyetlenül

– mondta Fields.