Újra felfedezték a szélsebes, monogám szomáli elefántcickányt

Egy tudományos expedíciónak sikerült néhány példányt begyűjtenie a fél évszázada kihaltnak vélt szomáli elefántcickányból Északkelet-Afrikában, az Afrika szarvának nevezett térségben – írja az MTI.

Az apró emlős, amely hosszú orráról kapta elnevezését, rendkívül gyors, akár óránkénti 30 kilométeres sebességgel is tud futni, és egész életére választ társat, akivel osztozik egy apró területen. Az 1970-es évek óta tartották számon az eltűnt fajok között, mindössze 39 példányának maradványait őrzik a világ természettudományi múzeumaiban.

A Globális Természetvédelmi Szervezet a 25 legkeresettebb eltűnt faj között tartja számon a szomáli elefántcickányt (Elephantulus revoili). Egy tavalyi tudományos expedíció fedezte fel, hogy nem halt ki a különleges faj, és élnek példányai a vadonban.

Az expedíció különböző elefántcickány-félék után kutatott Dzsibutiban, Szomáliában, Etiópiában és Eritreában. A csoport több mint 1250 csapdát helyezett ki mogyoróvajjal, zabliszttel és élesztővel 12 dzsibuti helyszínen. Azért ezeken a területeken, mert a helybeliekkel beszélgetve kiderült, hogy láttak ilyen állatokat, és felismerték őket fényképről.

Steven Heritage, a Duke Egyetem kutatója elmondta, hogy elefántcickány-szakértő kollégájával, az időközben rákban elhunyt Galen Rathburnnel fedezték fel a kihelyezett csapdákban a ritka kisemlősöket. Korábban Rathburn sem látott még eleven példányt a fajból, amelyből végül 12 példányt sikerült begyűjteni az expedíción.

Felfedezésük igazolta, hogy a szomáli elefántcickány jelenleg is élő faj, és jóval Szomália határain kívül is megtalálhatóak az egyedei.

A kutatók a PeerJ folyóiratban publikálták eredményieket.

Mint mondták, új expedíciót szerveznek, hogy még többet tudjanak meg ezekről az állatokról. Véleményük szerint az elefántcickányok Szomáliában, Dzsibutiban és Etiópiában is fellelhetők. Populációjukat ugyan nem tudják felbecsülni, de úgy gondolják, hogy gyarapodhat.

Heritage, a tanulmány vezető szerzője szerint, mivel a vizsgált területeken mindenhol ismerték őket az emberek, nem lehetnek nagyon ritkák. Ráadásul élőhelyüket nem fenyegeti a mezőgazdasági fejlődés vagy az emberi környezet, mert olyan területeken élnek, ahol nagy a szárazság.

A kutatók javasolták, hogy a szomáli elefántcickány státuszát változtassák meg a veszélyeztetett állatok listáján és kerüljenek a "kevésbé fenyegetett" kategóriába.