Teljes zsákutcának tűnik a különutas svéd járványkezelés

Svéd újságok az információszabadságról szóló törvény alapján kikérték Anders Tegnell, a svéd Covid-stratégia irányítójának hivatali levelezését a koronavírus-járvány első időszakából. Az emailek a sokak által már tényként kezelt feltételezéseket látszanak megerősíteni: a stratégia célja a nyájimmunitás minél gyorsabban történő elérése volt, és a járványügyi vezetők ennek érdekében hajlandók lettek volna (vagy inkább voltak) idős emberek életét is feláldozni.

Oké, hogy hatásos, de megéri?

Az egyik levélben arról ír finn kollégájának, hogy egy nyugdíjas svéd orvos azt ajánlotta nekik, hogy a fiataloknak hagyni kéne, hogy ellenőrzött körülmények között minél gyorsabban fertőződjenek át. Ennek módja lehet, ha nyitva tartják az iskolákat. (Svédországban a 16 év alattiaknak nem is zárták be az iskolákat. Most indul az új tanév, és Tegnell ellenzi például a kötelező maszkviselést az oktatási intézményekben.)

A finn járványügyi vezető erre úgy reagált, hogy ők is megvizsgálták az iskolák nyitvatartásának lehetőségét, de a modellek azt mutatták, hogy a zárás tíz százalékkal csökkentheti a Covid-19 terjedését az idősek körében (akik elkaphatják a betegséget például az unokáiktól). Tegnell erre így reagált:

10 százalék megéri ezt?

Tegnell tagadja, hogy ezek a levélváltások bizonyítanák, hogy a svéd stratégia része lett volna a nyájimmunitás elérése. Védekezése szerint itt és másutt csak elvi eshetőségekről beszélgettek.

Nézzük a svédországi járványhelyzet tényeit:

1. Augusztus 12-i adatok szerint Svédországban 8200 igazolt fertőzés történt egymillió lakosra vetítve. Ugyanez a szám a Svédországgal gazdasági, kulturális szempontból leginkább összehasonlítható Norvégiában 1780, Dániában 2560.
2. Svédországban 57-en haltak meg eddig 100 ezer lakosra vetítve. Ez Norvégiában 5, Dániában 11.
3. Svédországban az év első hat hónapjában 51.405-en haltak meg. Ez a legmagasabb halálozás 1869 óta, amikor éhínség söpört végig az országon.
4. A svéd gazdaság a második negyedévben 8,6 százalékot zuhant. Az Európai Unió átlaga 11,9 százalék, ugyanakkor vannak Svédországnál kevésbé visszaesett, kemény karantént bevezető országok is, például Csehország mínusz 8,4 százalékkal vagy Litvánia 5,1 százalékkal.

Minden más csak spekuláció, viszont adatokkal és bizonyított mechanizmusokkal alátámasztott spekuláció, amely – annak ellenére, hogy messze még a járvány vége – egyre inkább arra utal, hogy a svéd út zsákutcába vezet.

Bolsonaro likes this

Nem igaz, hogy Svédországban nem vezettek be korlátozó intézkedéseket, bár ezek tényleg sokkal lazábbak voltak, mint máshol. Igazán szigorú tilalom csak az 50 főnél nagyobb csoportos rendezvényeket zárta ki. Minden másra csak kérték az embereket. Igyekeztek rávenni őket, hogy ha tehetik, dolgozzanak otthonról, ne használják a tömegközlekedést, tartsanak távolságot, és ha betegek, maradjanak otthon. Tehát ugyanazt kérték tőlük, mint a világ összes országának kormányai, csak nem tették mindezt kötelezővé.

A svéd modellhez hasonló stratégiát kezdett követni a járvány legelején az Egyesült Királyság is, de ők a döbbenetesen magas esetszámok, halálozási adatok és az egészségügyi ellátórendszer összeomlás-közeli állapota láttán villámgyorsan visszarettentek, és manapság szigorúbb lezárásokat tartanak életben, mint sok más ország.

Így Svédország mára magára maradt szinte az egész világon. A legtöbb epidemiológus a kezdetektől hevesen ellenezte a svéd hozzáállást, arra hivatkozva, hogy olyan elméletek alapján teszi ki hatalmas veszélynek a társadalom jelentős részét, amelyek korántsem tekinthetők bizonyítottnak (és többségükben, lásd nyájimmunitás vagy a gazdaság védhetősége, mára már cáfolatot is nyertek).

Ma már csak két rajongója van a svéd modellnek – a zsákutcából teljes PR-megsemmisülés nélkül már kihátrálni képtelen svéd döntéshozók mellett –: az amerikai szélsőjobb és Jair Bolsonaro brazil elnök. Egyik ország sem muzsikál túl jól a járvánnyal szemben.

Az önkéntes megszorítások ugyanolyan jól működnek, mint a kötelezők

– állítja Anders Tegnell.

Nos, vannak adatok, amelyek alátámasztják ezt az állítást, mások pedig cáfolják. A megerősítő adatok azok, amelyek az emberek mozgását és viselkedését mérik. A Koppenhágai Egyetem tanulmánya szerint például a svéd emberek pénzköltési szokásai nagyjából azonos mértékben változtak, mint a dánoknál, akik Európában az elsők között, március 11-én vezették be a lezárást: Svédországban 25, míg Dániában 29 százalékkal csökkent a költés.

Otthon maradtak, de nem annyira

A közlekedés intenzitása is jelentősen csökkent. A Citymapper útvonaltervező app adatai szerint Stockholmban a szokásos szint 40 százalékára csökkent a közlekedés volumene, ami nagyon jelentős változás – de elmarad a kötelező lezárást bevezető európai országok adataitól, ahol 20 százalékra csökkent a közlekedés.

Szóval a svédek is visszafogták az utazásaikat és a vásárolgatást, de ez mégsem volt közel sem annyira hatásos, mint más európai országokban, ahol mindezt rendeletileg tették kötelezővé – már ha a hatásosságot a megmentett emberéletekben mérjük. Hiszen Svédországban négyszer-ötször többen betegedtek meg, mint a szinte azonos státuszú Norvégiában, és

Mi mehetett ennyire félre? A koppenhágai vizsgálat szerint a fiatal felnőttek ásták alá az egész tervet. Ők hajlamosak a leginkább megszegni a járványügyi rendeleteket vagy ajánlásokat, minthogy maguk az esetek többségében nem vagy enyhén betegszenek meg. Cserébe viszont közel sem költenek annyit, mint az idősebb középosztály tagjai.

Vagyis adott egy nagyon jelentős számú társadalmi csoport, amely meglehetősen felelőtlenül jár-kel, terjeszti a vírust a sérülékeny csoportok tagjai felé, miközben népgazdasági szempontból az ő szabad mozgásuk és korlátozások nélküli tevékenységük nem jár sok haszonnal. Az adatok szerint a huszonévesek költései ráadásul nem is csökkentek annyival Svédországban, mint Dániában.

A shoppingolás fontosabb, mint az idősek élete?

Ráadásul Svédország viszonylag kisebb gazdasági esése nem feltétlenül annak tulajdonítható teljes mértékben, hogy nyitva hagyták a gazdaságukat. Az is közrejátszhatott, hogy Svédország nem függ akkora mértékben az idegenforgalmi bevételektől, mint a súlyosabban érintett európai országok, amelyek a világ legnépszerűbb turistacélpontjai között vannak (például az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország, Spanyolország). Emellett a globalizált világgazdaság keretei között az is kérdéses, hogy mit tud tenni egy nyitva tartott nemzetgazdaság árva szigetként a lezárt szomszédok között, miközben az export és az import szükségszerűen megbénul.

Svédországon belül sem ugyanolyan mértékben sújtotta eddig a járvány a különböző társadalmi csoportokat. A kritikusok szerint a legkiszolgáltatottabb csoportokat a gazdag középosztály magára hagyta azzal, hogy a gazdasági károk minimalizálása és a jól megszokott, kényelmes életstílus fenntartása érdekében hagyta a betegséget viszonylag szabadon terjedni. A stockholmi fertőzöttek irányítószámai alapján végzett felmérés alapján a szegényebb kerületekben jelentősen magasabb a fertőzések aránya, mint a gazdag környékeken.

A svéd járványügyi szervek kitartanak amellett, hogy az ő stratégiájuk lesz végül a nyerő, mert a következő hullámok során már kevesebb áldozatot fog követelni a betegség. Ezt azzal indokolják, hogy az eddigi magas halálozást az idősotthonokban kialakult nagyon súlyos fertőzési gócok okozták, nem pedig az egész társadalmat érintő lezárások elmaradása.

Abban mindenképpen igazuk van, hogy a svéd idősotthonokat még a többi országhoz képest is iszonyúan súlyosan érintette a járvány, bár az már nem ilyen egyértelmű, hogy mindez függetleníthető-e az országos védekezési stratégiától. Az időotthonokban tavasszal kialakult helyzetet egyes gerontológusok

minősítették, azzal vádolva a hatóságokat, hogy vétkes hanyagsággal hagyták, hogy a koronavírus szabadon arathasson a legidősebbek körében, és sokszor a legegyértelműbb figyelmeztető jelekre sem tették meg a szükséges intézkedéseket.

A különösen sok idős áldozat az adatok szerint nem azért halt meg, mert a svéd öregek valamilyen okból kitettebbek a koronavírusnak, mint más országokban élő kortársaik. A kimutatások szerint a betegség mortalitása a 70 éven felüliek körében pontosan ugyanannyi Svédországban, mint Norvégiában, Finnországban vagy Dániában. Ha megfertőződik valaki, akkor ugyanakkora valószínűséggel hal meg, mint másutt. Magyarul a kiemelkedő halálozás hátterében egyedül az a tény áll, hogy Svédországban sokkal több idős ember fertőződött meg. Ott az összes halálos áldozat 89 százaléka 70 éven felüli. Ugyanez az arány Norvégiában és Finnországban 87 százalékos, Dániában 88 százalék.

A nyájat elviszi a farkas, még az immunitás előtt

Eközben pedig az egészségügy egyéb szolgáltatásait sem sikerült megvédeni. Svédországban ugyanúgy elhalasztották vagy törölték a nem létfontosságúnak ítélt orvosi beavatkozások nagy részét, mint például Magyarországon. Májusi adatok szerint a svéd kórházakban az operációk száma 62 százalékkal csökkent, de voltak olyan körzetek, ahol ez a csökkenés elérte a 80 százalékot is.

Kimondva-kimondatlanul, a svéd hatóságok még mindig a nyájimmunitásra számítanak, azt hangoztatva, hogy náluk már sokkal többen átestek a betegségen, mint másutt. Ez azonban egyszerűen nem igaz. A University College London kutatóinak tanulmánya szerint az elvárt 60-70 százalékos átfertőződéshez képest Stockholmban a kiemelkedően magas halálozás mindössze 17 százalékos átfertőződésre volt jó. Pontosan annyira, mint például Londonban vagy New Yorkban. A tanulmány címe:

Még ennél is rosszabb, hogy az új koronavírusra adott, egyre nyilvánvalóbb módon korlátozott ideig hatásos védettség miatt a nyájimmunitásra várni elméletileg is illúzió. Nagyon elképzelhető, hogy azok a svédek, akik tavasszal estek át a fertőzésen, mára már újra érzékennyé váltak a vírusra.

(Borítókép: Emberek az utcán Stockholmban 2020. április 4-én. Fotó: Jonathan Nackstrand / AFP)