Imára kulcsolta kezét az ürge
További Tech-Tudomány cikkek
- Az Amazon vezérigazgatója elárulta, hogyan nyerné meg a pénzszűkében lévő fogyasztókat
- Nem is tudja, de ön is műanyagot eszik vacsorára
- Hatalmas fejlesztések érkeznek a Facebookra és az Instagramra
- Otthon is javítható telefonokat dob piacra Magyarországon a HMD
- Megérkezett a Thermonator, a lángszórós robotkutya
A hétvégén közölt, Lengessük ki a cukiságmérőt című cikkünkre olvasói levél érkezett. Ennek köszönhetően tudomásunkra jutott, hogy a "Comedy Wildlife Photography Awards” vetélkedés finalistáinak képei közé egy magyar fotós vicces természetfotóját is beválogatta a zsűri. Mint kiderült, Magyarországról egyedül Kránitz Roland "O Sole Mio" című képe került be a versenybe. A felvételen egy imádkozó ürge látható. A fotóst telefonon értük utol, aki a felesége kérésére éppen rendet rakott a faházban, de közben készséggel válaszolt a kérdéseinkre.
Gratulálok, hogy a finalisták közé került! Hol tudta lencsevégre kapni az ürgét?
Bécs mellett, GPS alapján mentem. Muszáj megmondanom? Egy osztrák ismerősöm adta meg a koordinátákat, és azt kérte, ha lehet ezt ne áruljam el.
Akkor azt mesélje el, hogyan készült ez a különleges fotó?
Reggel fél ötkor indultunk Ácsfalváról, így már fél hétkor kint voltunk a megadott helyen egy barátommal, Molnár Istvánnal. Reménykedtem, hogy ezen a környéken végre találok ürgéket, mert a környékünkről sajnos már eltűntek. Hol vannak már azok az idők, amikor az Arany Laci született? Muszáj volt odamennünk. A mezőre ballagtunk, egy helyre lecuccoltunk, mozogni nem nagyon mertünk. És vártuk a csodát. Az első két óra nagyon lassan telt, mert ürgének nyoma sem volt.
Mi törte meg a nihilt?
Vittünk magunkkal motiváló ételeket, szotyolát, répát. Végső elkeseredésünkben felajánlottuk nekik az elemózsiánkat is, ahogy annak idején a görögök áldoztak az isteneiknek, áldoztunk most mi is az ürgék "oltárán". Ekkor előmerészkedtek. 20-30 fiatal ürge kezdett el játszani és verekedni.
A répán vesztek össze, mint a kis szumó harcosok. Ekkor került félre ez a kis ürge, kilökték a sorból. Nem tudott odajutni. És ekkor felágaskodott, majd imára kulcsolta a kezét. Nem hittem a szememnek. Aztán persze ő is beszállt újra a verekedésbe, próbált szerezni magának némi betevő falatot.
Mennyi fotó készült azon a reggelen?
Ha az ember nem akar lemaradni, sorozatot lő. A kicsi, apró állatkákat, akik izegnek-mozognak így sokkal könnyebb elcsípni.
Mikor kezdett el a fotográfiával foglalkozni?
Komolyan öt éve kezdtem el fényképezni. Előtte csupán néha-néha vettem elő a gépet. Nem volt eléggé komoly felszerelésem ahhoz, hogy ehhez hasonló fotókat tudjak készíteni. Sajnos ez meglehetősen költséges hobbi.
Mekkora befektetés kell az ilyen fotók elkészítéséhez?
Ahhoz, hogy ténylegesen el lehessen kezdeni a fényképezést, egymillió forint. Ebben az árban egy objektív, és egy közepes kategóriájú gép van. De nem mindig a technika a lényeg. Nem árt némi tudás is hozzá. Gyakorlat kell, gyakorlat és gyakorlat. A mesterem Molnár István nagyon sokat segít az elsőnek, a középsőnek és az utolsónak a megszerzésében.
Ma már ez a fő foglalkozása?
Sajnos nem. Én lennék a világ legboldogabb embere, ha meg tudnék élni belőle. De nem sikerül, én ehhez kevés vagyok. Az egész fotózás úgy kezdődött, hogy öt évvel ezelőtt megismerkedtem egy sráccal, aki bejelölt a a Facebookon, és mondta, hogy van egy jó hely Tiszaalpáron, ahova el lehetne menni fotózni. Öt éve járok oda, és a képeim 95 százaléka is ott készült. Imádom azt a helyet, azóta is vissza-visszatérek a helyszínre.
Mi a másik foglalkozása?
Szakács vagyok. Az ember egy idő után belefárad azért a főzésbe is. De nem nagyon tudok válogatni. Ha a fotózásból meg lehetne élni, akkor én ezt választanám. Ha csak hallom a madarak csicsergését, boldog vagyok. Ha állandóan kint lehetnék a természetben, az lenne a legjobb. A szívem szerint minden napomat kint tölteném, a madarak között.
(Borítókép: O sole mio. Fotó: Kránitz Roland)