Palackokat emészt a szuperenzim
2016-ban egy japán szemétlerakóban felfedeztek egy műanyagevő organizmust. Az Ideonella sakaiensis nemcsak megette, de le is bontotta a polietilén-tereftalátot, a PET-palackból ismerős PET-et. A tudomány azonnal hozzálátott az Ideonella titkának felkutatásához.
A Portsmouthi Egyetem enzimkutató központjának vezetője, John McGeehan az oxfordshire-i Harwellben található Diamond Light Source szinkrotronban röntgensugárzás segítségével térképezte fel az Ideonella enzimeinek különleges térbeli struktúráját, majd mesterségesen létrehozta és tesztelte azokat. McGeehan csapata az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia tudományos közlönyében (PNAS) publikált tanulmányukban számolt be a műanyagot lebontó szuperenzimről.
Az olajárral versengő enzim
Felfedezték, hogy az egyik mesterséges enzim, amelyet később PETáznak neveztek el, lebontja a PET-et, amikor azonban a kutatócsoport a MHETáz nevű másik enzimmel keverte, a folyamat sebessége hatszorosára gyorsult. A hosszú, erős szálakba rendezett molekulák alkotórészekre bomlottak, a természetben évszázadok alatt széteső anyagot gyakorlatilag napok leforgása alatt megemésztették és más organizmusok által hasznosítható származékokká alakították.
„Minél gyorsabb az enzim előállítása, annál gazdaságosabb. Az olaj nagyon olcsó, ezért nagyon olcsó újrahasznosítással kell versenybe szállnunk” – mutatott rá McGeehan professzor.
A PET az egyik legszélesebb körben használt és HDPE-vel együtt az egyik legszélesebb körben újrahasznosított műanyag. A műanyagipar évente több millió tonna PET-et állít elő, ennek átlagosan a felét hasznosítják újra (Svájcban és Finnországban 80-90 százalékát). 2021-ben félmilliárd palackot fognak gyártani az anyagból, ebből negyedmilliárd a természetben végzi – ezért a forradalmi újrahasznosítási megoldások ellenére a műanyagok okozta természeti problémák megoldása továbbra is a felhasználás és a gyártás minimalizálása.