Farkas
10 °C
16 °C
Index - In English In English Eng

Egy másnapos éjszaka után gyilkos lehet a hidratálás

000 17X3D0
2020.10.03. 06:37
A vízivást is túlzásba lehet vinni, akár halálos mérgezést is okozhat. Nefrológusok szerint nem indokolt napi két liter víz fogyasztása.

A folyékony víz „sine qua non” nélkülözhetetlen eleme az emberi életnek. Az emberi test mintegy 66 százalékát víz alkotja, lakik a sejtekben és a sejtek közötti térben is, az erekben a vér alkotójaként rohan. A víz minden pillanatban távozik a testből számos úton, főként izzadsággal, vizelettel, széklettel és kilégzéssel. Ezekkel a folyamatokkal, mondhatni, veszítünk a vízraktárainkból. Ezeknek pótlása elengedhetetlen, ugyanakkor a rehidratálást, mint minden mást is, túlzásba lehet vinni. 

Halálra is tudja inni magát az ember, szó szerint.

Az év elején egy 28 éves kaliforniai nő, Jennifer Strange részt vett egy rádióadó vízivóversenyén. Miután három óra alatt mintegy hat liter vizet ivott meg, hányt, hasogató fejfájással ment haza és végül úgynevezett 

vízmérgezésben halt meg.

Van sok más tragikus példa is. Nemrég a chicói Kaliforniai Állami Egyetemen egy 21 éves férfit holtan találtak, miután a hideg pincében végzett fekvőtámaszok között túlzott mennyiségű vizet fogyasztott. MDMA-t (extasyt) használó klublátogatóknál a nagy bulizást követő vízivás okoz gyakran halált, de sokszor az állóképességi sportolók esnek túlzásba a folyadékpótlás során. A New England Journal of Medicine tanulmánya szerint túlzott mennyiségű víz fogyasztásából eredően a maratonfutók közel hatodánál kialakul bizonyos fokú hiponatrémia (a vér alacsony nátriumszintje), vagy vérhígulás, amelyet a túl sok víz ivása okoz.

A hiponatrémia latin és görög eredetű szó, azt jelenti: „elégtelen mennyiségű só a vérben”.

Mennyiségi értelemben ez azt jelenti, hogy a vér nátriumkoncentrációja kisebb, mint 135 millimol/liter – a normális koncentráció valahol 135 és 145 millimol/liter között van. A hyponatrémia súlyos esetben vízmérgezéshez vezethet, melynek tünetei a fejfájás, fáradtság, hányinger, hányás, gyakori vizelés, mentális-pszichés zavar és dezorientáció.

Az emberi szervezet víz- és ásványianyag-háztartását a vese szabályozza, valamint a méreganyagok kiszűrését is ez a szerv végzi.

Amikor valaki rövid idő alatt túl sok vizet iszik, a vesékre óriási teher hárul: a hirtelen megjelenő víztömeget képtelen megszűrni, ezért a vér vízzel kezd hígulni.

Az erekből a víz hamarosan ki is lép olyan területekre, melyek ozmotikus koncentrációja magasabb (sűrűbb), ilyenek a sejtek belseje és a szövetek közti tér.

A legtöbb sejtnek van helye és lehetősége valamelyest változtatni a méretén, mert rugalmas szövetekbe, például zsírba és izomba ágyazódnak be, de az idegsejtekre ez nem vonatkozik, főleg az agyi idegsejtekre nem. Az agy sejtjei a koponyában szorosan csomagolt állapotban vannak, ráadásul a helyen a vérerekkel és az agy–gerincvelő folyadékkal is osztoznak. A koponya belsejében tehát mondhatjuk, hogy a sejtek és a szövetek tágulásra és a duzzadásra nincs mód

– ismerteti a tanulmányból Wolfgang Liedtke, a Duke Egyetem Orvosi Központjának klinikai idegtudósa. Az agyi ödéma vagy duzzanat is ezért lehet katasztrofális kimenetelű.

A gyors és súlyos hiponatrémia a víz bejutását eredményezi az agyi sejtekbe, ami agyödémához vezet. Ezt görcsrohamok, kóma, légzésmegállás és végül halál követhetik

– állítja M. Amin Arnaout, a massachusettsi Általános Kórház és a Harvard Medical School nefrológiájának vezetője.

Mennyit igyak?

Az „igyon napi másfél, de inkább két liter vizet” szlogent már szinte mindenki hallotta, ismeri, rengeteg ember el sem indul otthonról egy nagy vizespalack nélkül. Vihetne magával egyenesen egy vécét is, hisz garantált a napi hatszori vizelés.

A megfelelő mennyiségű vízfogyasztáshoz három dolgot érdemes meghatározni: mivel veszítünk folyadékot, mivel juttatjuk szervezetünk sejtjeit vízhez, és mi szabályozza a szomjúságérzetünket.

Vizet általában izzadsággal, vizelettel, széklettel és kilégzéssel veszítünk. Szervezetünket folyadék fogyasztásával és étkezéssel juttatjuk vízhez.

Mennyi vizet jelentenek az ételeink? Hogy kell ezt érteni? Az ételek emésztőrendszerrel történő feldolgozása, majd sejteken belüli lebontása során több-kevesebb vízmolekula keletkezik. Érdemes megjegyezni, hogy a zsírok lebontása során több mint kétszer annyi vízmolekula keletkezik, mint szénhidrát vagy fehérje bontása esetén, ezért 

magas zsírtartalmú étrend esetén drasztikusan csökkenthető a vízfogyasztás, köszönhetően a zsírbontás során keletkező víznek.

Egy teve 1 kg zsírból 6 dl vizet képes előállítani a maga számára, és nem nagyon valószínű, hogy a sivatagban vizespalackok után rohanna. A medve téli álma során a felhalmozott zsírraktárból állít elő magának vizet, ő sem ébred fel azért, hogy lesétáljon tél közepén a folyóhoz inni. Tehát az állatvilágban vízivás nélkül, ember esetén a két liternél sokkal kevesebb vízzel is be lehet érni, tökéletesen egészségesnek és életben lehet maradni.

Szomjúságérzetünket az agyban található hipotalamusz nevű rész szabályozza és alakítja ki. Elsősorban a vér megnövekedett töménységét érzékeli az idegrendszeri terület, mely, hála a vesének, szükség esetén hormonális közreműködéssel csökkenti a vízvisszaszívást és növelni tudja a szervezetben a vízmennyiséget egy bizonyos pontig.

Összességében azt lehet mondani, hogy ha ágynyugalomban, testmozgás nélkül az átlagos bruttó napi folyadékveszteséget 1500–1800 ml-nek számítjuk, és étkezéssel nagyjából 500 ml-t fogyaszt egy felnőtt, látjuk, hogy 

körülbelül 1000 ml = 1 liter folyadékigénynél járunk. Ágynyugalomban, testmozgás nélkül, megfelelő (magas zsírtartalmú) étrendnél.

De honnan ered ez a túlzó vízivási propaganda? Honnan gondolják az emberek, hogy ez egészséges? Néhány évvel ezelőtt Heinz Valtin, a Dartmouth Orvosi Iskola nefrológus specialistája úgy döntött, utánajár annak, hogy a napi két liter víz fogyasztása tudományosan megalapozható érték-e. Valtin a szakirodalom áttekintését követően arra a következtetésre jutott, hogy egyetlen tudományos tanulmány sem támasztja alá a napi két liter víz mennyiségét.

A legtöbb vízmérgezés nem abból adódik, hogy egyszerűen túl sok vizet iszunk. A végzetes probléma a túlzott folyadékbevitel és az ADH nevű hormon (a víz szervezeten belüli megőrzését serkentő molekula) túlzott termelődésének kombinációjából fakad 

– mondja Joseph Verbalis, a Georgetowni Egyetem Orvosi Központjának dékánja. 

A hipotalamusz nevű agyterület által termelt és az agyalapi mirigy által a véráramba elválasztott ADH a veséket a víz megőrzésére, visszatartására, visszaszívására utasítja. Termelődése fokozódik a fizikai és pszichés stressz időszakaiban – például egy maraton során is –, és a test víztartalmát így extrán növelheti olyankor is, ha valaki túlzott mennyiségű folyadékot fogyaszt.

A legjobb tanács, amit releváns tanulmányok szerint, az orvosi utasítások és kezelések, terápiák figyelembevételével együtt adni lehet a vízfogyasztás kérdésére, az az, hogy

megfelelő étrend mellett akkor igyon az ember, amikor szomjas, és annyit, amennyi jólesik. 

Ebben a cikkben a téma érzékenysége miatt nem tartjuk etikusnak reklámok elhelyezését.
Részletes tájékoztatást az Indamedia Csoport márkabiztonsági nyilatkozatában talál.

Indamedia Csoport