Gyöngyi
6 °C
14 °C
Index - In English In English Eng

Vírusirtás vakcina nélkül

shutterstock 1808565613
2020.10.12. 11:54
Bizonyos planktonok az agresszív patogéneket is darabjaikra szerelik szét.

Enni vagy táplálékká válni – ez a természet rendje. Az örök érvényű szabály a bioszféra minden burjánzó szegletét és élőlényét összeköti, legyen az termelő, fogyasztó, dögevő vagy korhadékzabáló. 

Minden szegletét, egy kivételével. Mi vagy ki a csuda lakmározik a vírusokkal? 

Úgy tűnik, a tudósok a közelmúltban megtalálták a választ.

Találtak egysejtűeket, amelyek vírusokat fogyasztanak. Ők a virofágok.

Rengeteg vírus vesz körbe minket. Millió éves vírusokat fedeznek fel manapság a tengerekben. Ózontól függetlenül hatalmas mennyiségben szűrődnek át a légkörön, és zavartalanul úszkálnak tengerekben és óceánokban, ott is csapatosan. 

A vírus molekuláris felépítése. A burok- és mátrixfehérjék a vírus fehérjerészét képezik. A reverz transzkriptáz, az integráz és a proteáz szintén a vírusfehérjék közé tartozik, de enzimek: a vírus funkcionális, működéséhez szükséges molekulák. Az RNS (ribonukleinsav) az örökítőanyag, a vírus genetikai információinak tárolásáért és átadhatóságáért felel sikeres fertőzés esetén. A vírus fehérjéinek egy része arra való, hogy a targetsejthez (fertőzni kívánt sejthez, az ábrán immunsejthez) kapcsolódni tudjon, ami a fertőzési folyamat első lépése. A lipid kettősmembrán a targetsejt sejthártyája. A kimokinreceptor a targetsejt egy olyan molekulája, mellyel a vírust képes érzékelni.
A vírus molekuláris felépítése. A burok- és mátrixfehérjék a vírus fehérjerészét képezik. A reverz transzkriptáz, az integráz és a proteáz szintén a vírusfehérjék közé tartozik, de enzimek: a vírus funkcionális, működéséhez szükséges molekulák. Az RNS (ribonukleinsav) az örökítőanyag, a vírus genetikai információinak tárolásáért és átadhatóságáért felel sikeres fertőzés esetén. A vírus fehérjéinek egy része arra való, hogy a targetsejthez (fertőzni kívánt sejthez, az ábrán immunsejthez) kapcsolódni tudjon, ami a fertőzési folyamat első lépése. A lipid kettősmembrán a targetsejt sejthártyája. A kimokinreceptor a targetsejt egy olyan molekulája, mellyel a vírust képes érzékelni.
Fotó: regi.tankonyvtar.hu

Obligát paraziták (kizárólag élősködők), élőlények megfertőzésével és elpusztításával számuk egyre csak nő a világegyetemben. Biokémiai értelemben a vírusok nagy molekulájú rendszerek, mindben találunk fehérjét és örökítőanyagot (DNS/RNS), néha egyéb molekulákat is. Ezekben rengeteg a szénatom, így 

a vírusok több tízmillió tonna szenet is jelentenek.

A vírusok között természetesen jellemző a versengés a megfertőzhető élőlényért, küzdenek is sokszor a nagyobb pusztító okleveléért. De mindeddig nem hitték, hogy találnak élőlényeket, amelyek 

vírusokért versengenek és táplálékként fogyasztják őket, főként a bennük lévő szénatomokért, foszforért és nitrogénért.

Virofágok

A kutatócsapat Észak-Amerika partjainál, a Maine-öböl vizeiben két igen különleges egysejtű plankonszerű élőlényre lett figyelmes, melyek nagy mennyiségben csak az említett helyen fordulnak elő. Az öbölből és a Földközi-tengerből begyűjtöttek 1700 sejtet, majd DNS-amplifikáció segítségével egyedi genomkönyvtárakat hoztak létre. 

A vizsgálatok során bebizonyosodott, amint az várható volt, hogy a könyvtárak genetikai állománya nagymértékben magához a planktonhoz tartozott. A földközi-tengeri minták könyvtárainak körülbelül fele olyan baktériumokkal kapcsolatos örökítőanyag-szekvenciákat is (-egységeket) tartalmazott, melyeket valószínűleg a plankton fogyasztott el, 

a Maine-öbölből vett minták esetében ez az arány csak 19 százalék volt! A a vírusszekvenciák jóval gyakoribbak voltak, mint a bakteriális örökítőanyag-részletek. ez azt jelenti, hogy a plankton főleg vírussal táplálkozott.

Az öbölből származó mintáknál a genetikai könyvtárak fele 50 vagy több különböző vírus génrészletét tartalmazta, a mediterrán mintában ez az arány kisebb volt. A legtöbb vírusszekvencia bakteriofágokból származott – olyan vírusokból, melyek baktériumsejtekbe hatolnak és bennük szaporodnak.

A vírusok gazdagok foszforban és nitrogénben, jó kiegészítői lehetnek az egysejtűek szénben gazdag szerves táplálékinak 

– mondja Julia Brown bioinformatikus, a Bigelow Óceántudományi Laboratórium munkatársa. 

miért kisebb időnként a mélytengeri területeken oldott szerves anyagok mennyisége, és miért találunk helyette planktonokat, melyek vírusokat fogyasztottak el.

Az már csak hab a tortán, hogy az elemzett genetikai könyvtárban egy koronavírus RNS-szekvenciája is előfordult,

tehát a koronavírus is válhat táplálékká!