Az internet szabadságának is betett a Covid

Már negyvenmillió ember kapta el szerte a világon a Covid–19-fertőzést, és több mint egymillióan bele is haltak. A pusztítás hatása túlmutat a globális recesszión és az egyre növekvő politikai nyugtalanságon. Ezenfelül pedig az újabb kutatások azt is kimutatták, hogy a világ kormányai a járványt kihasználva felerősítették és kiterjesztették országukban a megfigyeléseket, korlátozták az internet és a szólás szabadságát.

Az emberi szabadságjogok és a digitális jogokat helyzetét figyelő, az amerikai kormány által támogatott civil szervezet, a Freedom House közzétette éves internetes szabadságot vizsgáló jelentését, amely egyebek között nyomon követi a cenzúrára vonatkozó törvényeket, a semlegesség védelmét, de az internet kormányzati intézkedéssel történő lekapcsolását is.

Az idei jelentés 2019 júniusa és 2020 májusa közötti időszakra terjed ki, és a járvány mellett az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háborúval is és más geopolitikai feszültségekkel is foglalkozik is, amelyek befolyásolták a digitális jogokat és széles körben korlátozták idén a globális internetszabadságot. Adrian Shahbaz, a Freedom House demokráciáért és technológiáért felelős igazgatója nem is kertelt az újságíróknak a jelentés közzététele előtt adott interjújában:

A politikai vezetők ürügyként használták fel a pandémiát a szabad véleménynyilvánítás visszaszorítására és az információkhoz való hozzáférés korlátozására. 

Arra is kitért, hogy milyen konkrét állami szintű visszaélésekre derült fény a kutatások során.

Három általánosan alkalmazott taktikát követtünk nyomon. Először is legalább 45 országban aktivistákat, újságírókat és közembereket tartóztattak le vagy vádoltak bűncselekményekkel a világjárványhoz kapcsolódó online beszéd miatt. Másodszor, legalább 20 országban a kormányok a vészhelyzetre hivatkozva homályos vagy túl nehezen értelmezhető korlátozásokat vezettek be a szólásszabadság terén. Harmadszor, legalább 28 ország kormánya cenzúrázta a webhelyeket és a közösségimédia-bejegyzéseket, amelyek kedvezőtlen egészségügyi statisztikákról, korrupciós vádakról szóltak, vagy más, a Covid–19-hez kapcsolódó információkat közöltek.

Újságírók börtönben

A kutatás 65 országot vizsgált, amelyek a Freedom House szerint a világ internethasználóinak körülbelül 87 százalékát képviselik. Ezek között megtalálhatók már a pandémia előtti kormányzati kezdeményezések is. Kínában, a Hszincsiang régióban kifejlesztett megfigyelési technológia – mint például az állampolgárok adatainak okostelefonokról való lehúzása – mostanra az ország más részeire is kiterjedt.

A Freedom House kutatói szerint a kínai lakosság körében egyéb, állami szintű zaklatásról is beszámoltak: például azt mondták az embereknek, hogy az állítólagos karanténintézkedések céljából webkamerákat tegyenek a házukba és az ajtóik elé. Emellett a Kommunista Párt továbbra is börtönbe zárja az újságírókat, aktivistákat és más állampolgárokat olyan okokból, mint például a kormányzati korrupció feltárása, Hszi Csin-ping pártfőtitkárról megfogalmazott kritikus vélemény, Hongkong demokráciapárti tüntetéseinek támogatása, emberi jogi weboldalak működtetése, cenzúraellenes vélemény megfogalmazása, vagy egyszerűen csak azért, mert etnikai és vallási kisebbségi csoport tagja valaki.

Kína hatodik egymást követő évben végzett az utolsó helyen a Freedom on the Net jelentésben, hangsúlyozta Shahbaz, aki még ezt is hozzátette:

Amit most látunk, az a fajta digitális tekintélyelvűség normalizálása, amelyet a kínai kormány régóta igyekszik érvényesíteni.

A járvány ürügyét felhasználva új felügyeleti mechanizmusokat is kifejlesztettek a szóban forgó tekintélyelvű országok – méghozzá a régi bevált megoldásokat is megfejelve valamilyen újabb, extra megfigyeléssel.

„Sose hagyd, hogy egy jó kis válság kárba vesszen” – Churchill

Már régebben is használtak olyan androidos alkalmazásokat ilyen vagy olyan módon a különféle okoseszközökön, amelyek GPS segítségével titokban, diszkréten, térképen követik a „célszemélyeket”, egyéb földrajzi helyadatokat és személyes adatokat gyűjtenek a felhasználó eszközein keresztül. Most a Freedom House azt figyelte meg, hogy az általa vizsgált 54 ország közül sokan az eddig bevált gyakorlattól a járványra hivatkozva tértek el – akár úgy is, hogy a titkos megfigyelés helyett már nyíltan, kötelező jelleggel kényszerítették az állampolgárokat az „önmegfigyelésre”.

Oroszországban például az állam szociális megfigyelő alkalmazása nemcsak a GPS-adatokhoz férhet hozzá, hanem a híváslistákhoz és egyéb felhasználói információkhoz is. A csúcs azonban az, hogy az alkalmazás még időszakosan követeli is a felhasználóktól, hogy a karanténrendelkezések érvénybe lépésekor saját magukról szelfiket készítsenek. Ráadásul a gyakorlatban az alkalmazás még bírságokat is kioszt a felhasználóknak, olykor tévesen is megbüntetve őket, amikor például összekeveri az egypetéjű ikreket, akik nyilvánvalóan nem egy helyen élnek – azt feltételezve, hogy a „célszemély” elhagyta karantén közben a lakhelyét, holott egész egyszerűen csak az ikertestvérről van szó. De olyan esetben is megbüntet az alkalmazás, amikor a felhasználó egész egyszerűen csak átalussza a kötelező szelfi készítésének időpontját.

Indiában sem sokkal jobb a helyzet: a legnépszerűbb GPS-es követő alkalmazás, az Aarogya Setu 50 millió felhasználóval rendelkezik, és a róluk szóló információikat – beleértve a GPS-adatokat is – a kormány szervereire küldi.

„De jó, hogy beteg lettél, meggyógyít a Nagy Testvér” – URH

A túlkapások emellett túlmutatnak a vírusos személyek kontaktusainak nyomon követésen és az egyéb egészségügyi alkalmazások alapszintű használatán is. A Freedom House megállapította, hogy legalább 30 ország kormánya használja fel a járványt oly módon, hogy a vírus terjedésének tömeges megfigyelését kibővítette, jellemzően telekommunikációs és technológiai vállalatok segítségével. Például Ecuador kifejlesztett egy teljes közegészségügyi platformot, amely egyesíti a Covid–19 alkalmazás személyes adatait és a megfigyelési felvételeket a műholdak és az állampolgárok telefonjainak más helyadataival is. Ez még csak a jéghegy csúcsa, ugyanis alig lehet arról tudni valamit, hogy az ecuadori hatóságok miként tárolják az adatokat, és kik férhetnek azokhoz hozzá.

Ecuador mellett Pakisztán sem tétlenkedett: az ország hírszerző ügynöksége egyik terrorizmusellenes rendszerét „víruskereső platformokká” változtatta. A Freedom House szerint hírek vannak ott olyan ügynökökről is, akik kórházi telefonvonalakra kapcsolódva hallgatják le a Covid–19-betegek hívásait, és ezekből többek között megtudják: családjuk és barátaik igazat mondanak-e arról, hogy tapasztalják magukon a betegség tüneteit.

„Az arc nem a tiéd” – Omega

A pandémia során a világ legalább 13 országában élő embereknek a kormány által előírt internetleállásokkal is meg kellett birkózniuk. A jelentés emellett arra is figyelmeztet, hogy a járvány felgyorsította a biometrikus megfigyeléssel kapcsolatos technológiák kifejlesztését, például az arcfelismerést és olyan (a Facebook által is használt) megoldást, hogy számítógépes algoritmikusok hoznak fontos döntéseket emberek helyett számos ágazatban, beleértve az egészségügyet, a rendőrséget, az oktatást, a pénzügyeket, a bevándorlást és a kereskedelmet is. A kutatás azt is megállapította, hogy a pandémia megfékezése, illetve a közegészségügy nevében létrehozott Covid alkalmazások, felügyeleti eszközök és kormányzati platformok közül sok még csak nem is segített bizonyítottan a járvány megfékezésében. Shahbaz erről is beszélt az újságíróknak:

A hatóságok a járványra hivatkozva terjesztették ki a megfigyelőeszközök hatáskörét, és a régebben még állami szinten is túl tolakodónak tartott, új technológiákat vezettek be.

De ezeknek az eszközöknek a gyors és ellenőrizetlen bevezetése óriási kockázatot jelent a magánéletre, az átláthatóságra és általában véve az emberi jogokra. Ezeket a felügyeleti rendszereket pedig rendkívül nehéz lesz leépíteni. 

Adrian Shahbaz végül ezzel a baljós képpel zárta sajtótájékoztatóját: 

Alva járunk egy olyan világban, ahol a legérzékenyebb személyes és biometrikus adataink hamarosan magánvállalkozásokhoz, biztonsági ügynökségekhez, vagy akár kiberbűnözőkhöz kerülnek, akik kényükre-kedvükre felhasználhatják ezeket.

(Borítókép: STR / NurPhoto via Getty Images)