Xbox Series X: mit tud az új generáció legerősebb konzolja?

Jelen sorok írásakor két nap híján 19 éve: 2001. november 15-én jelent meg az első Xbox. A konzolt eredetileg még 1998-ban a Microsoft DirectX csapatából négy mérnök, Kevin Bachus, Seamus Blackley, Ted Hase és annak vezetője, Otto Berkes találták ki, amikor szétszereltek néhány Dell laptopot, hogy annak segítségével megépítsék egy Microsoft Windows támogatottságú videójáték-konzol prototípusát.

A csapat egy olyan konzolt akart megalkotni, amely sikerrel szállhat szembe a Sony PlayStation 2-jével, ami számos videójáték-fejlesztőt csábított el a Windows platformtól. A csapat felkereste Ed Friest, a Microsoft játékkiadásáért felelős részlegének akkori vezérét, majd 

Fries támogatta a Windows DirectX-én alapuló konzol ötleteit, bár a konzol neve végül Xboxra rövidült. A Microsoft marketingosztályának amúgy nem tetszett az Xbox név sem, de a vásárlói visszaigazolások révén mégis az maradt, és elindulhatott a konzol gyártása. Ahogy mondani szokták: a többi már történelem...

Annyira nem is hűtőszekrényfeeling

Miután kicsomagoltuk dobozából a konzolt, rögtön az első benyomás, hogy

Sokan elegánsabbnak tartották a PlayStation 5-öt, de az igazság az, hogy az iszonyúan nagy méretekkel rendelkező, nagy darab routerre hasonlító, drabális Sony konzol a valóságban annyival nem is tűnik szebbnek. Persze, mindez szubjektív megítélés kérdése, de az biztos, hogy az Xbox Series X kisebb, mint a rivális PlayStation 5. Ha nem lett volna belőle mém (és Snoop Dogg, az ismert amerikai rapper nem kap poénból egy Xbox alakú hűtőszekrényt a Microsofttól), akkor eszembe sem jutna róla, hogy hűtőszekrényhez hasonlítsam.

Ami a hardvert illeti: az XSX-ben nyolcmagos, 3,8 GHz-es órajelet használó, AMD Zen 2 processzort kapunk, amely többek között egy egy RDNA 2 AMD grafikus magot, 12 teraflop számítási kapacitással, 16 GB GDDR6 memóriát irányít.

A gépen elöl a lemezbemenet található, egy USB 3.2-es port, két kapcsoló, illetve az Xbox logóját felhasználó, kerek bekapcsológomb, amely fehér fénnyel világít, ha a konzolt bekapcsoljuk. A minimalista és mégis finom dizájn nálam erős plusz volt a konzolnál – az eddig megjelent Xbox-külsők közül (jó pár megfordult nálam) talán ez az egyik legelegánsabb.

Ami az irányítókontrollert illeti, az külsőleg nem sokat változott, mindössze annyiban, hogy kicsit ez is letisztultabbá vált. Még azok is általában el szokták ismerni, hogy a Microsoft gyártja gépeihez a legjobb kontrollereket, akik nem szeretik a konzolszériát, és ez erre a karra is jellemző. Rendkívül kényelmes a fogása, belesimul a tényérbe, ahogy elindul játék, szinte elfelejtjük, hogy egy irányító van a kezünkben, csak a játékélményre koncentrálunk.

Csendes, mint a Don, de kell neki a háló

A konzol másik pozitívuma, hogy szép diszkréten, csendben végzi a dolgát, családunk nem kap tőle sikítófrászt, miközben mi fejhallgatóval játszunk. (Laikusoknak triviális tűnhet a dolog, de akinek van otthon PlayStation 4 Pro konzolja, az tudja, milyen, amikor induló űrrepülőhöz hasonló hangokat ad ki a masinája, ahogy elindít egy intenzív használatot igénylő, tripla A címet.)

Nagy kérdés persze, hogy a gép tetején található óriásiventilátor csapágyai mennyire bírják a gyűrődést, lévén a PS4 Pro nálam sem a vásárlás után rögtön vált hangossá, hanem nagyjából egy-másfél évre rá.

Miután bekapcsoltuk, a konzol rögtön igényli az internetet és a Microsoft-fiókot – hasonlóan az Xbox One X-hez. Természetesen wifit vagy netkábelt egyaránt használhatunk a netkapcsolathoz. Az installálás művelete egyébként nagyjából ugyanolyan, mint a One X esetében, szóval nagyon meglepődni ezen a téren a nem fogunk. Itt használhatjuk egyébként az Androidra és iOS-ra is elérhető alkalmazást, ami egész praktikus – különösen a gépre felrakott meglehetősen spártai installáló szoftver tekintetében. Negatívum, hogy ha cserélgetjük a wififorrásokat ( például egy utazás után), akkor mindig, újra be kell írni a wifipasswordöt, mert magától nem jegyzi meg – elég béna megoldás ez például az okostelefonokkal összehasonlítva.

Türelem első játékindulást terem – aztán felpörögnek az események

Miután gyorsan és elegánsan elindult a gép, akkor szeretne az egyszeri felhasználó azonnal fejest ugrani a játékokba. Mi kaptunk egy Assassin's Creed Valhallát tesztelésre, és amikor beraktuk a gépbe, először 46 GB frissítést kapott le a netről, ami azért nem volt két perc, amíg lejött. A játék első elindítása előtt tehát érdemes 

és betervezni valamilyen más tevékenységet – például Blu-rayen megnézhetjük egy kedvenc filmünket, vagy esetleg meghallgathatunk egy CD-lemezt. Itt jegyezném meg, hogy ezekhez is külön lejátszókat kell leszedni a netről, a konzol magától nem indítja el ezeket, magyarán nincs beépített szoftver, ami azért kicsit vicces, ha belegondolunk, hogy CD-zenét vagy DVD-filmet a régi, 2001-es Xbox is mindenféle installációs kecmec nélkül le tudott játszani. Szerencsére pillanatok alatt meg lehet cserélni a letöltés sorrendjét, az Xbox Series X kezelőfelülete ezen a téren is jól átlátható, praktikus.

Amikor végre elindul a játék, akkor nagyságrendekkel gyorsabb indul az intro, mint például Xbox One X-en, ami még hagyományos HDD meghajtót használ. Miután már játszottunk egy kicsit az Assassin's Creed Valhallával, mindössze 17 másodpercet kell arra is várni, hogy játék betöltsön, ugyanerre egy perc 19 másodpercre (!) van szüksége egy Xbox One X-nek.

Fontos még megemlíteni, hogy az Xbox rendszere minden régi beállításunkat, játékmentéseinket megjegyzi, és a felhőből szinkronizálva ugyanonnan folytathatjuk, ahol az előző generációban abbahagytuk. Természetesen ez igaz az okostelefonon használt xCloudra is, tehát ha legutóbb azon játszottunk, akkor az XSX átveszi onnan a mentéseket, tehát onnan folytatjuk a játékot, ahol az előző generáción abbahagytuk.

Ne passzolja a Game Passt

Ha új generációs konzolvásárláson töri a fejét, akkor van egy nagyon fontos különbség az Xbox Series X és a PlayStation 5 között: míg a Sony az exkluzív, külön megvásárolható, vadonatúj címekkel teszi vonzóvá a konzoljait, addig a Microsoft már egy ideje a konzolon, PC-én és újabban (xClouddal) Androidon és iOS-on is elérhető Game Pass szolgáltatással próbálja magához láncolni a felhasználóit. A Game Pass előnye, hogy 3000 forintos havi díjért cserébe hatalmas tripla A kínálathoz juthatunk hozzá (már megjelent, régebbi címekből), amelyből bármikor, szinte bármelyik játékot letölthetjük a saját konzolunkra, PC-nkre vagy xCloudon, okostelefonon streamelhetjük. (Fontos azért hozzátenni, hogy bizonyos PC-s címek nem futnak konzolon, például a Microsoft Flight Simulator legújabb, ősszel megjelent része, illetve a stratégiai játékok egy része sem, továbbá az okostelefonon, xCloudról futtatható játékok is jelenleg csak korlátozott mennyiségben indulnak el a streamingszolgáltatással.) A Game Pass egyébként rendkívül vonzó ajánlat – kicsit olyan, mint a videójátékos világ Netflixe.

Pozitívum az is, hogy a jövőben várható, tripla A címek is bekerülnek a kínálatba: például a The Medium című, iszonyúan ígéretes, Silent Hill-hangulatú, konzolon Xbox Series X-exkluzív horrorjáték, illetve a másik, olyan sokak által várva várt, XSX cím, ami PC-n kívül csak erre a konzolra jelenik majd meg: a STALKER 2. Mivel a Microsoft felvásárolta a Bethesda Software-t, Elder Scroll-, DOOM-, Fallout- és Dishonored-részek is egész biztosan ingyenesen (vagy még az is lehet, hogy exkluzívan) lesznek egyaránt az XSX-re és Game Passra.

Steve Ballmer annak idején a torkaszakadtából, izzadtan ordította, hogy

Fejlesztők, fejlesztők, fejlesztők!!!,

és most végre az ő és a Microsoft-álma is megvalósult, hiszen most már rengeteg fejlesztő dolgozik a Microsoftnak csak azért, hogy 

videójátékokat hozzanak ki, a Sony előnye tehát ezen a téren kicsit elapadt.

No és mi a helyzet most?

Kicsit előreszaladtam időben, térjünk vissza tehát a mostani kínálathoz. Mitől jobb, szebb az új generáció, mint a most leköszönő? Mit tud az Xbox Series X, amit a mostani konzolok nem? Milyen új élményeket kapunk a pénzünkért játékmenetben, grafikában az új címekkel?

Mint minden új generációs konzol, az Xbox Series X is nyilván szebb és gyorsabb, mint az előző, de akkora különbséget azért eleinte nem minden esetben fogunk tapasztalni, mint a korábbi generációváltásoknál – legalábbis, ha már van otthon egy Xbox One X, vagy PS4 Pro. A 4K-felbontás adott, és a most piacra került vagy kerülő játékokat leginkább a mostani masinákra fejlesztették. Az Assassin's Creed Valhalla például az új konzolon nem sokkal szebb, mint az említett két régebbi gépen – cserébe viszont 

Kipróbáltam viszont az XSX-re frissített Gears 5-öt, Forza Horizon 4-et, és az Ori and the Will of the Wisps játékokat, és ezek, ha nem is állejtően, de tényleg szebbek (különösen a Gears 5, ami ray tracing frissítést is kapott, és gyönyörűen tükröződnek a korábban csak csillogó felületek – itt azért tényleg elég erős a grafikai tuning). Az Ori and the Will of the Wisps a Sony 4K-s tévémen egyfajta „felskálázott” 6K-n futott – mondjuk, nem állítom, hogy az egyébként eleve igen szép, 2D-s platformjátéknál, szabad szemmel észleltem volna valamilyen különbséget.

Ami a konkrét gameplayt illeti: ahogy a konzolhoz kapott Assassin's Creed Valhalla-tesztben is írtuk: bár tényleg remek és nagyon szép játék, de forradalmi, nextgen élménnyel sem a játékmenet, sem a mesterséges intelligencia, sem a grafika sem kápráztattak el. Ahol viszont tényleg, várhatóan (az eddigi információk alapján) kéz a kézben jár majd az új generációs grafika és játékbeli megoldások, az a jövőre, január 28-án megjelenő, már említett The Medium című XSX/S konzolexkluzív horror, ahol majd a 

Érdemes még megjegyezni, hogy a már meglévő játékokat visszamenőlegesen is folyamatosan frissítik, méghozzá az első Xbox/Xbox 360 érából is. Én azt mondanám, hogy aki bizalmat szavaz az új generációs Xboxnak, szimpatikus számára a játékfelhozatal, a Game Pass rendszere és a technikai paraméterek, (továbbá egyáltalán hozzá tud jutni), annak megérheti, hogy még most fejest ugorjon az Xbox Series X által kínált új generációba.