Összeomlóban az őshonos élővilág a Földközi-tenger keleti felében

A Bécsi Egyetem a napokban publikált egy tanulmányt, ami a Földközi-tenger keleti része élővilágának átalakulását vizsgálja. Az eredmények megmagyarázzák, hogy miért szembesülhetnek a megváltozott víz alatti világgal azok, akik például az izraeli partjainál búvárkodnak. A legmarkánsabb változás, hogy az őshonos fajok eltűnnek, miközben egyre több trópusi faj bukkan fel.

Túlságosan melegük van

A globális felmelegedés miatt a tenger hőmérséklete meghaladja azt a szintet, amely megfelelő életkörülményt biztosít az őshonos mediterrán fajok számára. 1980–2013-as időszakban körülbelül 3 Celsius-fokos vízhőmérséklet-emelkedés volt tapasztalható a térségben, ma a nyári hőmérséklet a felszínen eléri a 32 Celsius-fokot.

A mediterrán körülményekhez alkalmazkodott őshonos fajok már hosszú ideje kimaxolják a hőmérséklettolerancia-határukat, a kialakult viszonyok számukra abiotikussá, azaz élhetetlenné váltak. A nagy volumenű biodiverzitás-veszteséget a hőmérséklet-emelkedésen túl a szennyezés és a betegségek általi tömeges elhullás is fokozza. Több száz, a Vörös-tengerben őshonos, itt, a Földközi-tengerben invazívnak számító faj szaporodott el, számos őshonos faj kihalását okozva ezzel.

Kihalások az elmúlt évtizedekben

Paolo Albano csapata felmérte a helyi kihalás mértékét a tengeri puhatestűeknél, amely csigákat és kagylókat foglal magában. A vizsgálatnak úgy álltak neki, hogy az ártérben kialakítottak egy 1 négyzetméteres, mintául szolgáló kvadrátot, majd több pontról tavasszal és ősszel mintákat gyűjtöttek, hogy figyelhessék az év közbeni változásokat. A mintákat 0,5 milliméteres hálón szitálták át a kis fajok megtartása érdekében. Csak azok a fajok vettek részt a mérésben, amelyek legalább 10 élő egyedet tartalmaztak, hogy az elemzésekhez minimális szignifikáns mintaméret szolgáljon alapul.

Tüzetesen megvizsgálták az izraeli partvonalat, illetve a tengerfenéken lévő üres kagylók felhalmozódásait is alkalmazva rekonstruálták a fajok történelmi sokféleségét. A kedvezőtlen változás a búvármélység sekély élőhelyeit érinti leginkább. Itt a kutatók az élő egyedek helyett 95 százalékban élettelen héjakkal szembesültek, amelyekből értelmezték a pusztulás mértékét. A tanulmány azt sugallja, hogy ennek a veszteségnek a nagy része a közelmúltban következett be, feltehetően csak az elmúlt évtizedekben.

A még életben talált fajok többsége nem képes elérni a biológiai érettség szintjét, tehát leállnak a fajfenntartáshoz szükséges reprodukciós folyamatok. Ezzel szemben a Szuezi-csatornából bejutó trópusi fajok gyarapodnak, egyre nagyobb populációjuk él meg itt. A Földközi-tenger keleti részén található meleg vizek nagyon alkalmas élőhelyek számukra. Mivel nem vizsgálták, egyelőre nem tudni, hogy a Földközi-tengeren nyugat felé terjeszkednek-e, és hogy általában hol tart a kihalási-területhódítási folyamat nyugaton. 

Menteni kellene, ami még menthető

A Földközi-tenger jövőbeli kilátásai nem jók: a tenger akkor is továbbmelegedne, ha ma megállíthatnánk a szén-dioxid-kibocsátást.

A Földközi-tenger legmelegebb területein már bekövetkezett változások nem biztos, hogy visszafordíthatóak, de képesek lennénk megmenteni a medence többi részének jelentős hányadát.

– mondta Paolo Albano, a Bécsi Egyetem kutatója.

Martin Zuschin, az őslénytani tanszék vezetője és a tanulmány társszerzője szerint ez a vizsgálat módszertanilag az interdiszciplináris jellege miatt nagyon érdekesre sikeredett, mert az eredmények nagyon sok különböző szakterületről érkező tudós közreműködésének köszönhetőek. Különösen az ökológusok és a paleontológusok együttműködése egyedülálló, új nézőpontokat eredményezett az emberiség biológiai sokféleséget befolyásoló tevékenységéről.