Pusztán szerencse, hogy a Föld lakható?

Toby Tyrell, a földtudomány szakértője szerint a bolygónkon kialakult életet veszélyeztető hatásokat elemezve semmi másra, mint a puszta szerencsére vezethető vissza, hogy a Föld lakható maradt az elmúlt 3-4 milliárd év alatt, írja a Sciencealert.

Bár teljesen különböző alapokról kiindulva, de sokan vallják Obi Van Kenobival együtt, hogy „az én szótáramból hiányzik az a szó, hogy szerencse”, Tyrell újszerű kutatási módszere és merész következtetései miatt érdemes mélyebben elmélyedni kutatásában, amely szerint a Homo sapiens kialakulása mindössze a véletlenek egybeesése. 

Az élet létrejötte óta eltelt időben a hőmérséklet sokszor változott meg drasztikusan, néha geológiai szempontból villámgyorsan, akár néhány száz év alatt. Ráadásul az akkor még fiatal csillagunk, a Nap ereje is körülbelül harmadával nőtt ez idő alatt. Ennek ellenére a Földön továbbra is van értelmes élet, amelynek Tyrell kiinduló feltételezése szerint egy vagy több, a bolygónkkal együtt létrejött „termosztátként” működő rendszer lehet az oka. Ezek megakadályozzák a szélsőségesen magas vagy alacsony hőmérsékletek kialakulását.

Mivel a legközelebbi ismert Naprendszeren kívüli bolygó is 4 fényévnyire van tőlünk, ezért egyéb rendelkezésre álló adatok híján Tyrell a Földet ért hatásokat figyelembe véve készítette el matematikai szimulációját. Ebben 100 000 bolygót szimulált, mindegyiket a Földön tapasztalt, de eltérő módon súlyozott klímarendszerekkel. Mindegyik szimuláción százszor lefuttatta a klíma változásának modelljét, olyan ingadozásokat is felhasználva, mint több és erősebb szupervulkán-kitörés, vagy éppen kevesebb és gyengébb, valamint több/kevesebb meteoritbecsapódás és egyéb csillagászati esemény. Ráadásul a tesztet eltérő kiinduló hőmérsékletekről indította a reálisabb végeredmény kedvéért. A 10 millió variáns mindegyikét addig követte, amíg 3 milliárd év alatt a klíma túl meleg vagy túl hideg lett az értelmes életformák fenntartáshoz.

Azt találta, hogy a százezer szimulált bolygóból mindössze egyen voltak ilyen erős visszacsatolások, ezért ez volt az egyetlen, ahol a 3 milliárd év alatt folyamatosan az élet számára alkalmas maradt a klíma, mind a 100 alkalommal. A többi bolygón is volt olyan időszak, amely lehetőséget adott az életnek, de minden alkalommal az időjárás túl szélsőségessé vált fennmaradásához. 

A tudós ezt a vak szerencsének tulajdonítja, de ilyenkor ötlenek fel Albert Einstein szavai: Tudni akarom, Isten hogyan teremtette a világot.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy egy ilyen szűk mintából (egy darab Föld) lehet-e bármilyen megalapozott konklúziót levonni, hiszen nem csak a sci-fi-írók spekulálnak szilikonalapú életről, hogy csak a szénhez közel álló elemeket nézzük.

Egy dolog miatt azonban mindenképpen érdekes és érdemes a témával foglalkozni: egy olyan bonyolult és többnyire ismeretlen működésű rendszerről, mint a Föld klímája, azt állítani, hogy az összeomlás szélén áll, az pont olyan veszélyes, mint a szinte hó nélküli telek idején az egészet tagadni.