Kémtechnikával kilométerekről is leolvasható a laptop képernyője

Kevesen találkoztak a Tempest névvel, pedig egy olyan technológiáról van szó, amely évtizedek óta elérhető. Maga az elképzelés a GPS-hez hasonlóan „természetesen” titkos amerikai katonai programként indult az 1960-as években. Célja az akkor még jelentős méretű számítógépek és telekommunikációs eszközök elektromágneses sugárzásának vizsgálata volt.

Az elképzelés szerint a használat közben kisugárzott hullámokat egy felkészült ellenséges szervezet kémkedésre is felhasználhatta, és „olvashatta” az eszközökön átfolyó információt. Ebben az esetben ráadásul a lebukás esélye is kicsit volt, ugyanis maga az eszköz sugározta ki ezeket az adatokat, a másik félnek egyszerűen csak egy passzív eszközt, egy vevőt kellett valahova a közelbe telepítenie. A Vihar (Tempest) fedőnevű vizsgálat a jelenség hírszerzési forrásként történő felhasználását és a hasonló „hallgatózások” elleni védelem módozatait is kutatta. 

Természetesen ahogy a GPS esetében is történt, a fogalom a civil életben is megjelent, és hamarosan rövidítésként kezdték alkalmazni, így megszületett a TEMPEST, azaz járulékos kisugárzásoktól védett telekommunikációs elektronikai eszköz (Telecommunications Electronics Material Protected from Emanating Spurious Transmissions). 

Pontosan nem ismert, ki és hogyan vette észre, hogy bizonyos eszközök dekódolható sugárzást is kibocsátanak működésük közben. Wim Van Eck a phreaking – vagyis telefonhackerkedés – módszereit bemutató tudományos cikke már a folyamat leírását, azaz a hallgatózás tényét és módjait taglalja.

Bár a korábbi technológia, elsősorban a kezdetlegesebb tranzisztorokból álló számítógépek, a katódsugárcsöves monitorok (CRT) sokkal veszélyeztetettebbek voltak a modern mikrocsipeknél és LCD-képernyőknél magasabb energiafelhasználásuk miatt, ma is létezik olyan technológia, amellyel kellemetlenül távolról „leolvasható” egy szemmel nem látható laptop képernyője. Ráadásul a wifihálózatok és Bluetooth-eszközök elterjedésével drasztikusan megnőtt a sugárzók száma. 

Hogy milyen távolságból lehet „lehallgatni” a telekommunikációs eszközöket, ideértve a számítógépeket, tableteket, PDA-kat és okostelefonokat, az nagy mértékben függ a körülményektől. Napjainkban megfelelő felszereléssel, direkt „rálátással”, az adott elektronikai eszköztől 200–300 méterről még olvasható például egy laptop képernyőjén megnyitott dokumentum.

A kalitka segít

Ha a sugárzóeszköz azonban egy elektromos vezető mellett, mint például elektromos áramot szolgáltató vezeték mellett van, 

a rajta folyó tevékenység. Az erre használt eszközök számos érzékeny vevőt tartalmaznak, amelyek a legtöbb frekvenciát figyelik. A hardver által vett jelet szoftverek segítségével dolgozzák fel és teszik használatra alkalmassá. Erre legtöbbször azért van szükség, mert a jel legtöbbször torzult vagy hiányos, amelyért más elektromágnes sugárzók vagy a nagy távolság miatti gyenge jel, szakadozás a felelős. 

Az ilyen típusú kémkedés ellen a legegyszerűbben elektronikai árnyékolással lehet védekezni, olyan alkatrészek felhasználásával, amelyeket már az elejétől kezdve alacsony kisugárzással terveznek. De a legegyszerűbb megoldás egy Faraday-kalitkába helyezni az eszközt, és módosítani az áramforrást.