Mégsem élő fosszília a bojtosúszós hal
A bojtosúszós maradványhalat 1938-ban fogták ki először Dél-Afrika partjainál, eddig különleges őshalnak tekintették, amelyet 65 millió éve kihaltnak hittek, és a feltételezések szerint változatlanul vészelte át az elmúlt háromszázmillió évet.
A Molecular Biology and Evolution tudományos folyóiratban megjelent kutatás szerint azonban a bojtosúszós nem egészen az, aminek eddig gondolták, ugyanis örökítőanyaga tucatnyi új génnel bővült az elmúlt 23 millió évben.
A kétméteresre megnövő hal a tüdős halakat megelőzve az emberhez genetikailag legközelebb eső halféle. A tőlük örökölt génszabályozásra szolgáló, úgynevezett CGGBP-géneket meglepően sok változatban találták a bojtosúszójú maradványhalban. 62 ilyen gén az elmúlt tízmillió év során jelent meg a halaknál, a vírusokhoz kicsit hasonló módon, más halfajokból, horizontális génátadással ún. transzpozonként.
És a szárazföldön mi vót?
Fotó: Dominic Lipinski - PA Images / Getty Images Hungary
A horizontális géntranszfer kicsit összezavarja a képet arról, hogy honnan jönnek ezek a gének, de tudjuk, hogy például paraziták útján átkerülhetnek egyik fajból a másikba
– mondta Isaac Yellan, a Torontói Egyetem genetikusa.
A bojtosúszós maradványhal veszélyeztett faj, és nagyon ritkán tanulmányozható. A velük kapcsolatos legutóbbi eredmények megmutatták, hogy a keserű íz érzékelésére kifejlődött receptorok nemcsak a mérgező anyagokra figyelmeztetnek, de a patogén baktériumok, az anyagcsere-szabályozás és bizonyos hormonok érzékelésében is szerepet játszanak.
A friss eredmények árnyalják a transzpozon eredetű gének szerepét a szárazföldre lépés kialakulásában.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
