Eldőlt, hogy meteorbecsapódás végzett a dinókkal

A 80-as évek óta versengtek elméletek, hogy mi okozta a dinoszauruszok és velük együtt a földi élővilág háromnegyedének kihalását 66 millió évvel ezelőtt. Az első elmélet egy tíz kilométer átmérőjű aszteroida becsapódásáról szólt, nagy riválisa az az elmélet volt, hogy a Dekkán fennsíkot létrehozó közel egymillió évig tartó fokozott vulkanikus tevékenység légköri hatásai vezettek lassú kihaláshoz.

A 90-es években igazolták, hogy a Mexikói-öbölben található, 150 kilométer átmérőjű Chicxulub becsapódási kráter a kihalással egy időben keletkezett.

A kör most bezárult

 – mondta a Steven Goderis, a brüsszeli Vrije Egyetem geokémia-professzora, a Science Advances tudományos folyóiratban publikált kutatás vezetője.

Az eredmény alapja a 2016-os Texasi Egyetem által vezetett International Ocean Discovery Program kutatás volt, ami 915 méternyi próbafúrást gyűjtött a tengeri talapzatból.

Az aszteroidabecsapódás egyik árulkodó jele a földkéregben ritka irídium jelenléte – ennek megfigyeléséből származott az aszteroidabecsapódás okozta kihalás elmélete. A kráter belsejében az üledékréteg olyan vastag, hogy az aszteroida porából a tudósok két évtizedes pontossággal meg tudták határozni a becsapódás idejét

Ezen a szinten az egybeesés nem jelenik meg oksági összefüggés nélkül. Ez végleg kizárja az irídiumanomália és Chicxulub kráter összefüggésével kapcsolatos kétségeket.

– mondta a társszerző Sean Gulick, a Texasi Egyetem földtudományi intézetének professzora és a 2016-os expedíció résztvevője.

A legnagyobb irídiumkoncentrációt 5 centiméteres szakaszon, a kráter peremén találták – ez volt az a pont, ahol a sziklák visszapattanva összecsapódtak, majd leomlottak.

Az kráterben az irídium mellett más elemek emelkedett koncentrációját is találták, hasonlóan a világ 52 másik mintavételi helyén mértekhez. Egy 2019-es kutatás szerint a becsapódás helyén hiányoztak a környező mészkőben nagy mennyiségben jelen lévő kéntartalmú kőzetek. Ez arra utal, hogy a becsapódás nyomán nagy mennyiségű kén jutott a levegőbe, ami a globális lehűlést savas esővel tetézte. 

A kutatók szerint a becsapódás nyomán légkörbe kerülő por pár évtizedig keringett a légkörben, ami meghatározza a kihalás pontos időtartamát.

Ha visszamennénk 66 millió évvel ezelőttre, lényegében azt látnánk, hogy pár évtized alatt ment végbe, gyakorlatilag ennyi ideig tartott, míg minden éhen halt

– mondta Gulick.