A nehézbombázók Amerikából jönnek

Most azonban nem Dolly Partonról, Traci Lordsról vagy Cardi B-ről van szó, hanem a B–2 Spirit lopakodó utódjáról, a B–21 Raiderről.

Egy új katonai eszköz bejelentése legtöbbször olyan, mint egy jó detektívregény. Hosszas nyomozás után derül fény a teljes képre, amelyből sokszor fontos részletek hiányoznak. A tettes ugyanis nagyon ritkán látható teljes valójában, füstölgő pisztollyal a kezében, indítékait a világba kiabálva a tett színhelyén. A jó regényekben elejtett információmorzsákból, közvetett bizonyítékokból kell összeguberálni a motivációt, a tettest és az eszközt.

A haditechnika-rajongók így vannak az immár öt éve bejelentett B–2-es utóddal. Az első szubszonikus, csupa szárny lopakodó bombázó bejelentésekor akkora újdonság volt, hogy sokáig pletykák keringtek egy új típusú meghajtásról, ugyanis a hivatalosan megadott tolóerő- és súlyadatok látványosan nem egyeztek. Ezek a pletykák még komoly, katonai repüléssel foglalkozó újságokban is megjelentek, bár végül nem hivatalosan sosem erősítették meg a létezésüket.

Amikor néhány évvel ezelőtt az első felvételek megjelentek a B–2 pilótafülkéjéről, már lehetett sejteni, hogy nagy dolog van készülőben. Bár a B–21 Raiderről csak elképzeléseink vannak, a 2016-ban bejelentett gép eredetileg 2020-ban állt volna szolgálatba. Most azonban újabb jelei érkeztek, hogy közeleg a rendszerbeállítása, ugyanis elkezdődtek az ideiglenes tárolásához szükséges sátrak tesztjei. A Forbes 2019-ben összeszedte, mit lehet tudni az új generációs nehézbombázóról:

• Szintén az F–35-ös program buktatóinak hatását mutatja, hogy a megrendelő védelmi minisztérium kifejezetten kikötötte: az esetleges új technológiák beépítése nem lassíthatja a fejlesztést.
• A Pentagon döntéshozói nem hivatalosan 200 körüli megrendelendő darabszámról beszéltek, amely az összes rendszerben álló B–1 Lancer és B–2 Spirit lecserését, valamint a veterán korú B–52 Stratofortressek jelentős részének nyugdíjazását jelentené.
• Ezenfelül a lopakodó képességüzemeltetés közbeni fenntartása (valószínűleg az újrafestés gyakorisága és egyéb kopó alkatrészek élettartama), jelentősen alacsonyabb kell legyen, mint elődeié.
• Mivel átveszi a B–2-től a stratégiaibombázó-küldetések „behatoló” (penetrating) feladatait, rendszerbeállításától hordoznia kell a B–61 szabad esésű atombombát és a Long Range Stand Off (LRSO) nukleáris robbanófejjel ellátott cirkálórakétát.
• Bármilyen célpont megsemmisítése, bárhol, bármikor. Legyen az akár mobil célpont, vagy mélyen a föld alá telepített, vagy akár mélyen, Kína erős légvédelemmel őrzött szárazföldi területén. Az utóbbi valószínűleg a „minden bombák anyja” szuperbomba (GBU–57A/B Massive Ordnance Penetrator – MOP) hordozásának képességére utal. E fenti meghatározás fő célja a hiteles elrettentés.
• A hazafiatlansággal semmiképpen sem vádolható National Interest magazin szerint az elvárások között szerepel a pilóta nélküli repülés feltétele is, de jelentős mennyiségű iróniával hozzáteszi, hogy egy, akár nukleáris fegyverrel is felszerelhető, „550 millió dollár értékű repülőgép távvezérlésének esélye nevetségesen alacsony”. 

Öreg bombázó, nem vén bombázó

A Raider rendszerbeállítása mellett is megtartandó, 75 éve megtervezett, és nem sokkal fiatalabb építésű B–52-esek közel 100 éves rendszerben tartása a Warhammer 40 000 világát idézi fel. A 41. évezred apokaliptikus sci-fi környezetében, a világűr számtalan veszélyével szemben a túléléséért küzdő Emberi Birodalom sok száz, sőt olykor ezerévesnél is idősebb gépekkel veszi fel a harcot.

A másik, hogy az Egyesült Államok legfőbb vetélytársai, az oroszok és a kínaiak sem állnak jobban ezen a téren. A Tu–95 Bear a B–52-essel szinte egy időben állt szolgálatba, míg a kínai, nehézbombázónak nevezett típus lényegében az ötvenes évek szovjet közepes bombázójának, a Tu–16-osnak azóta fejlesztgetett változata.