Kutatók vizsgálják Sztehlo Gábor életútját

A vészkorszakban több ezer embert megmentő Sztehlo Gábor evangélikus lelkész életútjának feltárására közös kutatócsoportot hozott létre az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) és az Evangélikus Országos Gyűjtemény (EOGY) – közölte a Magyarországi Evangélikus Egyház csütörtökön az MTI-vel.

A héttagú kutatócsoport tagjai az EHE és az EOGY történész munkatársai mellett elismert, Sztehlo Gáborral és az adott korszakkal foglalkozó szakemberek. Az öt évre tervezett munka célja, hogy Sztehlo Gábor életszakaszainak forrásait, dokumentumait feltárják, digitalizálják, majd a kutatás eredményeit publikálják. Felidézték: a jeruzsálemi Jad Vasem Intézet Világ Igaza díjával is kitüntetett Sztehlo Gábor (1909–1974) a Nemzetközi Vöröskereszt segítségével 

Sztehlo Gábor a háború után, 1945 szeptemberében „Gyermekköztársaságot” alapított: 1945–1950 között a Jó Pásztor – későbbi nevén Pax – Gyermekotthonban árván és ellátás nélkül maradt gyerekeknek adott szállást, élelmet, biztosított oktatást, és „olyan gyógyító közösséget, amely sokak számára egy életre meghatározó erőforrás maradt”.

A közlemény szerint Sztehlo Gábor életének további szakaszai kevésbé ismertek, pedig szintén fontosak. Fiatal lelkészként ő alapította az első állandó népfőiskolát Nagytarcsán. Az 1950-es években a kitelepítetteknek nyújtott segítséget, majd megszervezte az evangélikus egyház szociális intézményeit, megteremtve a mai diakóniai intézményrendszer alapjait. Sztehlo Gábor 1961-től Svájcban élt, ahonnan rendszeresen segítette a politikailag üldözött magyarországi lelkészeket és azok családját – tették hozzá.

Sztehlo Gábor életútja ihlette a Valahol Európában című film főszereplőjének alakját is. Élettörténete külföldön is egyre nagyobb népszerűségre tett szert: 2019-ben például Frédéric Tonolli francia rendező készített róla dokumentumfilmet, amelyet számos európai tévécsatornán levetítettek azóta.